A Potsdamer Platz és a Brandenburgi Kapu között található épület nem alkalmazkodik udvariasan az őrzött, hagyományos városépítészeti architektúrához, hanem ezzel éppen ellentétben – a kor dinamikus változására, dinamizmusára és elhívatott funkciójára hívja fel markánsan a figyelmet. (Az épületről a Tervlap leghűségesebb olvasói érintőlegesen már olvashattak.) Berlin építészeti szövetét itt a szigorú geometrikus formák dominanciája jellemzi, kőburkolatokkal és a tiszta üvegfelületek transzparens modernizmusával, többek között Renzo Piano, Helmut Jahn, Hans Kolhoff és Richard Rogers által fémjelzett épületeivel. A tudományos központ tervezői (vezető tervező:Rolf Gnädinger, építész munkatársak: Ayfer Zeissig, Babette Drilling) az emberi izomrostokra emlékeztető, változatosan áramló formavilágot és belső tereket hoztak létre, és – az emberi bőrhöz hasonlóan – fehér, amorf burokkal védik a házat. Az alapgondolatról, vagyis az emberi test építészeti megjelenítéséről Makovecz Imre Farkasréti ravatalozója jut eszembe. Ott az építész tervezői szándékát az organikus építészet kifejező eszközeivel jeleníti meg nagyon találóan, ahogy figyelmezteti a gyászolókat az elmúlásra, a halandóságra, az emberi mellkas bordáinak, csigolyáinak szemléletes megjelenítésével, a szívvel a középpontban.
Az organikus alaphang itt is visszaköszön, csak a ház üzenetének megfelelően, ettől teljesen eltérő felhanggal, hisz itt az élet tiszteletén van a fő hangsúly – a gyógyítás, a test és a lélek erősítése a fő cél.
A szeszélyesnek tűnő, de alapjába véve logikusan összetartó és szétfutó vonalak három szinten összesen 500 nm alapterületű kiállítóteret fognak közre. A negyedik szint a kommunikációé, ahol találkozhatnak, s eszmét cserélhetnek a szakemberek, orvosok, terapeuták és betegek, s itt rendezik a legújabb egészségügyi termékek bemutatóit is. A kiállítótér szintjeit egy könnyeden elegáns acéllépcső köti össze. A hullámzó vonalaknak köszönhetően, a hol több, hol kevesebb természetes fényt a szabadon elrendezett, különféle méretű és magasságú, ún. „fénycellák” erősítik a kívánalmaknak megfelelően. A falak, a bútorok, sőt az installációk is hófehér színben pompáznak, mintha találóan azt hirdetnék: „a tisztaság fél egészség!” De a padlóburkolat már ezüstszürke színű természetes kő, s a liftnél és néhány kijelölt helyen előforduló keményfa sötét kontrasztja tovább növeli az esztétikai élményt. A központi közlekedőmag nagy falfelületeinek monotonságát színes üvegpanelek oldják, amelyeket a megfelelő integrált információközlő monitorokkal látták el.

Ez az épület példaértékűen ötvözi a 21. századi orvostechnológia know-how követelményeit a kor színvonalas ipari tervezés esztétikájával.


Science Center Medizintechnik Otto Bock Healthcare

vezető tervező: Rolf Gnädinger
projekt építész: Christoph Claus
építész munkatársak: Ayfer Zeissig, Babette Drilling
media design: Art+Com, Exhibition Design
generáltervező: Gnädinger Architekten
fotók: diephotodesigner.de, Brückenstraße 1 10179 Berlin, contact/kukac/diephotodesigner.de
tervezés éve: 2006–2007
kivitelezés éve: 2009
bruttó szintterület: 1845 m²
telekterület: 849 m²
beépített terület: 493 m²
építtető: Otto Bock Healthcare GmbH


forrás:egészségügyi épületek
www.berlin.lap.hu
MTI hírközlemény

http://www.sciencecenter-medizintechnik.de/