Renzo Piano londoni csúcskísérlete

London különböző részein járva váratlan helyeken találkozhatunk magasházakkal. Többségük csak akkor észlelhető, ha éppen előtte állunk, mert bár az átlagos beépítés nem túl magas a belváros nagy részén, de a sűrűn beépített keskeny utcák nem nagyon engednek kilátást az házsorokon túlra. A Soho egyik keskeny, egyirányú utcákkal körülvett telkét érintő tervezési feladat kapcsán alapos meglepetést okozott számomra, mikor kiderült, hogy két húszemeletes irodaház is magasodik az utca túloldalán. Mivel arrafelé az „építménymagasság” nálunk szentségként tisztelt fogalmát nem ismerik, az egyes épületek szintszámát leginkább az ingatlanfejlesztő elhatározása, az adott telek ingatlanpiaci értéke, esetenként a gazdaság aktuális helyzete határozza meg. Esetenként kell alkudozni a város fejlődésének alakulásáért felelős, egyes szakterületeket képviselő szakemberekkel, de a tényleges magasságot leginkább csak technikai tényezők befolyásolják, ha sikerül mindenkit meggyőzni arról, hogy a tervezett épület senkit nem fog zavarni. Az angolok ugyanis abból indulnak ki, hogy az építési telek arra való, hogy építsenek rá, a városnak pedig lételeme a fejődés, átalakulás, éppen az az, amitől fenntartható. Az utóbbi hónapokban új torony emelkedett London házai fölé, minden eddiginél magasabbra, a város számos pontjáról látható iránytűként.

Renzo Piano a Sellar Property Group felkérésére kezdett foglakozni a London Bridge negyedben lévő, „fél lábbal” egy pályaudvar előcsarnokán álló telekkel, még 2000-ben. Irodaterületet, lakásokat és hotelt szándékoztak megvalósítani egyetlen épületben. A vegyes rendeltetésű épület igénye és a hely rendkívüli szűkössége hozta magával a vertikális város, azaz a toronyház gondolatát, melynek kidolgozása során az egyes részek területigényéből alakult ki a felfelé keskenyedő forma. Ebből a véletlenszerű síkokkal metszett hasábból jött később az épület elnevezése, The Shard, azaz A Szilánk. Csúcsos jellege egyben erénye is. Ha közvetlenül alulról szemlélve magasabbnak is hat, az égbolton látható lenyomata lényegesen kisebb, sokkal kecsesebb, mintha a teljes földszinti kontúrt a legfelső szintig megtartották volna.

Nevezhetnénk üvegszilánknak is, hiszen teljes felületét üveg borítja, mégpedig különleges megoldással. Az intelligens homlokzati üvegfal felépítése három réteg üveget tartalmaz, a külső két réteg között állítható színezett üveg lamellákkal, melyek az árnyékolásban és a szellőzésben is szerepet kapnak. Maga az üveg a szokásosnál lényegesen tisztább, fehérebb, ú.n. alacsony vastartalmú, ennek révén alárendeltebb szerepet kap, erősítve a torony üvegkristály jellegét. Felületén az égbolt sokkal tisztábban tükröződik, szinte belesimul. Piano ebben reméli az igazi áttörést, azt reméli ez a toronyház a londoniak szemében –nevével ellentétben– nem lesz szálka, nem a hatalom és pénz megtestesítőjeként fogják számon tartani.

Bár a Shard építésének gondolata nem azzal a céllal fogalmazódott meg, hogy magassági rekordot döntsön, a szűk telek, és a nagy területigény végül mégis ebbe az irányba vitte el a folyamatokat annak ellenére, hogy a környéken a kisvárosias utcák dominálnak. 2011 decemberében 310 méteres magasságával Európa legmagasabb toronyháza lett, igaz csak néhány hónapig büszkélkedhetett a címmel. Még a Shard hivatalos átadása előtt, 2021. március 30-án Moszkvában a Mercury City Tower visszaszerezte a címet az orosz fővárosnak, így a csúcsdöntés bizonyos értelemben csak kísérlet maradt, Renzo Piano alkotása legfeljebb a „Legmagasabb Londonban”, a „Legmagasabb Brit” és a „Legmagasabb Uniós” címeket tarthatja meg.

Az idén nyárra, talán még az Olimpia előttre tervezett átadása után a londoni ex-rekorder felhőkarcoló a következő szolgáltatásokat nyújtja majd: a 68-72. szinteken kilátó, az 53-65. szinteken lakások, az 52. szinten fürdő, a 34-52. szinteken hotel, a 31-33. szinteken éttermek, a 2-28. szinteken irodák, míg a két szint belmagasságú földszinten az előcsarnok kap helyet. Az épületbe ezen kívül egy pályaudvart, metróállomást és buszpályaudvart is becsatoltak, ezzel is könnyebbé téve a megközelítésesét, csökkentve parkolóhely igényét. A szerkezet 95%-ban! bontásból származó újrahasznosított anyagból készült, ami minden bizonnyal hozzájárult a BREEAM Excellent előminősítéséhez. Bár az értékelési szempontok között nem szerepel, a London utcáit napóraként körbejáró árnyékáért külön pontot érdemelne az óriás szilánk.

Fotók: ©Sebes
Látványok: http://the-shard.com