A többfordulós nemzetközi pályázatra 236 résztvevõ küldte be terveit, amelyek közül végül az új Alexandriai Könyvtár tervezésérõl híressé vált norvég Snøhetta tervezõiroda munkája lett a nyertes. A 38 500 m2 területû, jéghegyre emlékeztetõ sziluettû, a norvég fõváros fjordjának szélén álló monumentális épület, az elmúlt hétszáz évben az országban épült legnagyobb kulturális intézmény. Érdekessége, hogy a mintegy 105 milliárd forintnak megfelelõ beruházási összegû épület megnyitásáig Norvégia volt Európa azon kevés országainak egyike, amelynek nem volt saját operaháza.

Kontrasztokra épülõ architektúra

Míg kívülrõl a vakítóan fehér márvány, az üveg és az alumínium modern ötvözete kápráztatja el a látogatókat, addig belülrõl a viking õsök hajóit idézõ német és észt tölgyfa burkolatok keltenek meleg atmoszférát, és ezzel erõs kontrasztokat az épületben.

Az operaház több építészeti megoldása valóban egyedülálló. A legkülönlegesebb, hogy az épület egy része a tengerszint alatt helyezkedik el, amely nagy kihívást jelentett az építkezés folyamán. Mivel az operaház a kikötõben épült, ezért annak talaját meg kellett tisztítani, az alapozáshoz ki kellett szárítani, majd hogy az épület szilárd és száraz talajon állhasson, 12 000 m2-nyi alapot kellett elhelyezni a víz felszíne alatt 16 méterrel. Az alapozási munkálatokhoz mintegy 28 kilométernyi cölöpöt használtak, amelyek 60 méter mélységig fúródnak a földbe, némelyikük átmérõje eléri a 2,5 métert. Az alapozáshoz használt, sós tengervíznek is ellenálló cölöpöket és oldalsó támfalszerkezetet a finn acélkonszern, a Ruukki gyártotta az építkezéshez. A nagyszínpad tetejének tartószerkezetéhez szintén a Ruukki építõelemeit alkalmazták, amelyeket készre szerelve és tûzálló festékkel bevonva érkeztek a helyszínre.

Az épület további építészeti különlegessége, hogy a tetõ egyfajta közösségi helyként, kilátóként is funkcionál, hiszen bárki felmehet a szintén márvánnyal borított tetõre, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a közeli városrészekre.

A közönség számára mindig nyitva álló, szinte közösségi épületként is funkcionáló, oslói Operaház minden szegletét rendhagyó módon áthatja a mûvészet. Azonban nem a kiállított szobrok és festmények révén, hanem a belsõ terek kialakításában dolgozó világhírû mûvészek alkotásainak köszönhetõen. Így például az amerikai Pae White óriási színpadi függönyei révén, vagy az izlandi Olafur Eliasson által a színházi elõtérbe készített, rabul ejtõen szép, a „Másik fal” c. munkával megjelenõ mûvészeti alkotások nem tolakodóak, diszkréten beleolvadnak a belsõépítészeti kialakításba.

Az épületnek további belsõépítészeti érdekessége a fõszínpad, amelyet szintén tölgyfával borítottak, de ennek színe sötétebb, amelyet ammóniával való kezeléssel értek el. A színpad tervezésekor és megépítésekor különös figyelmet fordítottak az akusztika minél jobb kialakítására, amelyért a berlini Filharmonikusok vezetõje, Simon Rattle, a világ egyik legjobb operaházának nevezte az épületet.

„Az 500 millió Eurós beruházással készült operaház csak fele annyiba került, mint annak idején az téli Olimpiai játékok Lillehammerben, viszont az épület generációról-generációra megmarad, míg az Olimpia ezzel szemben csak két hétig tartott.” – mondta Sverre Gunnar Haga, az operaház PR igazgatója.

Az oslói Operaház számokban:

• hossza: 207 m, szélessége: 110 m

• színpadmagasság: 54 m, padló 16 méterrel a tengerszint alatt

• helyiségek száma: 1 578

• dolgozók száma: 600 fõ, ennek a fele mûvészeti személyzet, akik közel 30 országból érkeztek