1902. szeptember 11-én született Budapesten Goldfinger Ernő építész, aki a párizsi Ecole Supérieure des Beaux-Arts-on végzett tanulmányai befejeztével Szivessy Andrással alapított irodát. Közös irodájukban 1924-től 1929-ig elsősorban belsőépítészettel, bútortervezéssel foglalkoztak. Később Goldfinger Algériában töltött néhány hónapot, részt vett a CIAM konferenciáján Frankfurtban, majd Ursula Blackwell-lel kötött házassága után 1934-ben közösen Londonba költöztek.
Goldfinger Ernő első angliai megrendelését az Abbat játékgyártó cégtől kapta, majd 1937-ben elkészült első jelentős munkája az 1-3 Willow Road Hamstead-ben. A háromlakásos sorház középső lakását magának tervezte, a két szélsőt pedig értékesíttette. Goldfinger a szomszédos georgiánus lakóházak mellett igazi ellenpontként kezelte a hagyományos téglaburkolatot is tartalmazó, de nagy üvegfelületeivel, a homlokzatra kivetített lendületes tereivel mégis kortárs épületet, amit esti fényben a tudatosan elhelyezett belső világítással tovább fokozott. Egykori otthonát ma a modernista lakóház építészet és belsőépítészet jelentős alkotásaként tartják számon Nagy-Britanniában. Az épület ma a National Trust tulajdonában van, így saját tervezésű bútoraival berendezetten, modernista képzőművészeti gyűjteményével, változó kiállításokkal látogatható. Építése idejében ugyanakkor a konzervatív környék lakói közül sokan ellenezték Goldfinger projektjét a tradicionális utcakép megváltoztatása, néhány régi kisebb ház lebontása miatt. Köztük volt Ian Fleming író, aki a legenda szerint róla formálta és nevezte is el James Bond egyik ellenfelét, Auric Goldfinger ellenszenves gazfickót. Az építész nem hagyta annyiban a dolgot, így Fleming a regény további kiadásaiban Goldprick-re keresztelte át hősét, Goldfinger Ernő pedig elállt a további pereskedéstől az ügyvédi költségek megtérítése és hat tiszteletpéldány fejében.
A világháború idején, bár megbízás alig akadt, Londonban maradt. A negyvenes, ötvenes években, főleg állami helyreállítási projekteken dolgozott, megépült két londoni irodaháza, közben több kiállításon is részt vett. Az akkori pénzhiány, rövid kivitelezési idő elősegíttette a brutalizmus felé fordulását, amiben a kormány is támogatta. Munkáiban egyre inkább megjelentek az őszinte formák, a nyers betonfelületek, látszó előregyártott szerkezetek. 1959-ben kezdett egy nagyobb lélegzetű városrekonstrukciós feladatba a dél londoni Elephant & Castle negyedben. Ekkoriban a brutalista stílust követő fiatalabb angol építészek már ünnepelték Goldfingert.
Igazi hírnevet az 1964-ben London egyik legszegényebb negyedében megkezdett Balfron Tower néven ismertté vált három lakótorony építése hozott számára. Ekkorra már biztos kézzel, a háború utáni szűkös pénzügyi lehetőségeken túljutva alkalmazta a brutalizmust. Miután elkészült, 1967-ben feleségével be is költözött az egyik huszonhatodik emeleti lakásba, hogy maga is megtapasztalja, kipróbálja a modern kor minden vívmányával felfegyverzett életérzést. Alkalmanként áthívták egy pohár pezsgőre a szomszédokat, hogy megkérdezzék tőlük, mit kedvelnek és mit nem az új életstílus építészeti kereteiből. 1969-ben már ezen ismeretek birtokában kezdett Goldfinger a szellősebbre, világosabbra, fafelületei révén emberközelibbre sikerült, szintén önkormányzati Trellick Torony tervezéséhez. A kényelem növelése érdekében saját óvoda, orvosi rendelő, idősek klubja, mosoda, hobbyszobák, üzletek is ki lettek alakítva, így Trellick önellátó lakóegységként tudott működni. Goldfinger maga is odaköltöztette irodáját, onnan irányította a projektmunkálatait öt éven keresztül. Mindezek ellenére a torony elkészülte nem volt minden kritikától mentes, számos hibát utólag maga az építész is elismert. A toronyház ma annál népszerűbb, a lakások többsége magánkézbe került, lakóik és a londoniak többsége más épületeivel egyetemben megkedvelte.
1977-ben a Trellick Tower teljes befejezése után Goldfinger Ernő visszavonult, 1987-ben bekövetkezett haláláig Willow Road-i otthonában élt. Bár hírnevét a brutalista stílusban épült nagyléptékű, ikonikussá vált munkáival szerezte, sokak szívéhez a kifinomultabb kisebb korábbi alkotásai állnak közelebb. Több esetben is botrányba fulladt, amikor építési vállalkozók napjainkig fennmaradt, többségében védett épületei közül valamelyiket el akarták bontani, vagy éppen meg is tették. A Brandlehow iskola látszólag jelentéktelen gondnoki lakását lebontó befektetőt börtönbüntetésre ítélték, és az épület visszaállítására kötelezték. Hiába küldték ellene Bondot, Goldfinger Ernő munkái fennmaradtak, gondolatait tisztelik, az általa megfogalmazott életstílus keresett, ha nincs is éppen raktáron. Hogy csak átmeneti készlethiányról van-e szó, vagy végképp lekerült a polcokról, azt majd az elkövetkező évek döntik el, de mint a mellékelt fotó mutatja, nem kizárt, hogy divatba jön!
Források: architecture.com, greatdesigners.wordpress.com, designmuseum.org,
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
