Az Urbanisztika Tanszék és a „Városépítészetért Alapítvány” 1. nemzetközi konferenciája, BME Építészmérnöki Kar

Urban Renewal „Városmegújítás”

2010. november 24., szerda

Helyszín:
BME Központi épület
1111 Budapest, Mûegyetem rkp. 3., 1. emelet, „Díszterem”

Részletes konferencia program:

www.urb.bme.hu/urbanrenewal

A Konferencia védnökei:

Dr. Becker Gábor
a BME Építészmérnöki Kar dékánja

Pálfy Sándor DLA

a BME Urbanisztika
Tanszék tanszékvezetõje

Szekcióelnökök:

Vidor Ferenc DsC, Budapest
Locsmándi Gábor PhD, Budapest
Rabb Péter PhD, Budapest
Meggyesi Tamás DsC, Budapest

Elõadók:

Tiberiu Florescu PhD, Bucharest
Benkõ Melinda PhD, Budapest
Szilágyi Kinga PhD, Budapest
Lubica Vitková PhD, Bratislava
Kádár Bálint, Budapest
Beleznay Éva, Budapest
Jean-Michel Knop, Paris
Alföldi György DLA, Budapest
Sonkoly Gábor PhD, Budapest
Socrates Stratis PhD, Nicosia
Szabó Árpád DLA, Budapest
Erõ Zoltán, Budapest

A Konferencián való részvétel ingyenes, de elõzetes regisztrációhoz kötött.

Regisztráció: varosepiteszetert@gmail.com

A rendezvény a Magyar Építész Kamara által akkreditált, a részvételért a kamarai tagok 1,5 kredipontot igényelhetnek.

A konferencia angol nyelvû. Magyar nyelvû tolmácsolást nem biztosítanak.

Szervezõk:

Benkõ Melinda PhD és Szabó Árpád DLA
BME Urbanisztika Tanszék

Urban Renewal

A BME Urbanisztika Tanszéke a 2010-es évet a „Rehabilitáció éve”-ként hirdette meg, amelynek keretében több tantárgyunk féléves feladata kapcsolódik a város-rehabilitációhoz, kutatásokat indítottunk ebben a témában. A Rehabilitáció évének eseménye a 2010. november 24-én megrendezésre kerülõ konferenciánk is a BME Központi épületének I. emeleti dísztermében. Mi adja a téma aktualitását?

A Nyugat-Európa nagyvárosaiban a XX. század utolsó évtizedeiben végbement átalakulások nagyságrendje, jelentõsége a XIX. századi városmegújítások léptékéhez hasonlítható, amikor az élhetetlenné vált, középkori eredetû városszerkezetet a városfalak elbontásával és a várostestbe mart új, nagyléptékû szerkezeti elemekkel újították meg. A XX. század végi városmegújításnak a lehetõségét a nagyvárosok felszabadult ipari és vasúti területei szolgálták. Ezekkel, az ekkorra már rendkívül értékessé vált területekkel Európa országaiban nagyon különbözõ módon bántak.

Volt, ahol a város hiányzó zöldterületeit pótolták, volt ahol új városközpontok születtek virágzó közterületekkel, és sajnos számtalan példát láthatunk arra is, hogy ezek a területek az „ingatlanfejlesztés” áldozatául estek; tele építve a városlakó számára megközelíthetetlen, közterületek nélküli iroda-, vagy lakóépületekkel. Valamennyi megoldás a rehabilitáció körébe sorolható, de abban is nagy különbségek mutatkoztak köztük, hogy hol, mennyire voltak tekintettel a megújuló területek meglévõ természeti-, és épített adottságaira, értékeire, ami a rehabilitáció minõségének egyik fokmérõje. A rehabilitáció fogalmának a definiálása, a minõség megkövetelése a beépített területek, különösen a történelmi belvárosok megújításának esetében különösen indokolt. Az utóbbi hónapok budapesti eseményei is erre figyelmeztetnek bennünket.

A konferencia aktualitását az adja, hogy Budapest és a legtöbb volt szocialista fõváros, nagyváros a nyugat-európai társaiktól kissé lemaradva, még nem vesztette el a minõségi megújulásnak ezt a lehetõségét. Az egykori ipari és vasúti területek többsége még beépítetlen, a Belvárosunk még érintetlen, pedig a fõváros meglévõ értékeire tekintettel nem lévõ ingatlanfejlesztés nyomása rendkívül nagy. Az ilyen típusú fejlesztések ellen folytatott nemes szakmai küzdelemhez és a városmegújítás minél jobb stratégiájának megtalálásához kíván a konferencia muníciót szolgáltat.

Pálfy Sándor DLA