Winkler Barabás szép szavakból szõtt megnyitója mellett Dulácska Zsolté kicsit érdesebbre sikerült: az építész röviden beszámolt róla, a minisztérium jogi felügyelet eljárás keretében miképp minõsítette nemlétezõnek az „építészeti alkotás” fogalmát éppúgy, mint az építész, mint szakma fogalmát. A megnyitó és az azt követõ három szombati beszélgetések ettõl még jó hangulatban folytak, még akkor is, ha a nehéz helyzetben lévõ KÉK nem tudott részt venni sem a kiállításon, sem a beszélgetésen. A kiállítás témája Eleõd Ákos megfogalmazásában: „a kiállítók, s a kapcsolódó beszélgetések fõszereplõi azok az alkotómûhelyek és programok, amelyek az építészet összetett szerepének bemutatásával-elemzésével-közvetítésével - (kiállítások, filmek, elõadások és más tematikus kulturális események segítségével) - hangsúlyozzák az építészet kommunikációs kapcsolatainak fontosságát.” A résztvevõk: Pásztor Erika – Építészfórum / Földalatti beszélgetések és MédiaDíj; Nagy Bálint – N&N Galéria és FUGA Budapesti Építészeti Központ; Tóth Balázs – Wienerberger ÉpítészNapok kulturális programjai; Csontos Györgyi - 12 kõmíves és társaik / filmek az építészetrõl; Csanády Pál – Építészkongresszusok 2004 – 2011; Polyák Levente – Kortárs Építészeti Központ; Fónagy Dóra – DesignFocus; Nagy Csaba – SOKSZEM Alapítvány; Winkler Barnabás – HAP Galéria.

Érdekes, hogy a kiállítások hogyan tükrözték a szervezeteket: például a HAP Galéria kiállított tablója éppoly letisztult és fegyelmezett volt, mint a kiállítások, a FUGA és az N&n tablói viszont színesek, felaggatott kis meghívókkal érdekessé téve, a Tizenkét Kõmíves megjelent elektronikusan is, a Sokszem Alapítvány pedig hozott némi extrát a logo, mint fekete elõtétlap formájában, vagy épp az Építészkongresszus, mely a világ minden tájáról hozott sztárjait mutatta be egy nagyméretû tablón. Itt szerepelt már a 2011. március 5-i közelgõ esemény elõzetes programja is: a New York-i Vito Acconci, a dán Vandkunsten (Jens Thomas Arnfred), a Metszet olvasói körében jól ismert portugál Nuno Mateus (ARX) és a három ifjú hölgy alkotta finn HollmenReuterSandman tervezõiroda tart majd elõadást.

Eleõd Ákos kurátor felhívása viszont ma is aktuális: „ … valamennyien láthatjuk, hogy jelenleg az építészet általános közéleti besorolása, megítélése, társadalmi megbecsültsége milyen méltatlan helyzetben van. Látnunk kell azonban azt is, hogy nem elég, ha az építészek csak szomorkodnak ezen! Látnunk kell továbbá azt is, hogy csak magunkra számíthatunk - senki, de senki nem fog helyettünk, nélkülünk tenni azért, hogy az építészet visszanyerje méltó megítélését! Nekünk kell szorgalmaznunk a párbeszédet, nekünk kell – nyilvánosság elé lépõ programok, tematikus rendezvények segítségével is – bemutatnunk, elmagyaráznunk, megértetnünk, hogy az építészet mi is: NEM gazdasági és/vagy politikai döntések, valamint napról-napra szürreálisan szigorodó szabályzatok árnyékában kucorgó „mûszaki szolgáltatás” – hanem roppant összetett szakmai tudást igénylõ, roppant felelõsségteljes hivatás.”