Az első külföldi reakciók a Liget Budapest tervpályázatra

Martha Thorne építésznő (a Pritzker-díj ügyvezető igazgatója, a Madridi IE Építészeti Iskola nemzetközi dékánhelyettese), bár a zsűri tagja, de saját bevallása szerint csak a Nemzetközi Építészkongresszuson találkozott a múzeumi negyedet ellenzők véleményével, illetve velük konkrétan is – hiszen egy konferencia alkalmas arra is, hogy szünetben tíz percben eszmét lehessen cserélni. Mint elmondta, az általa az előadásában is bemutatott chicagói Millennium Park jó párhuzam a Városligeti beruházásra: a park 1850-től 1997-ig szigorúan épületmentes volt, legalábbis állandó épületet nem szabadott építeni. 1997-ben Frank Owen Gehry tervei (és részben épületei) mégis bekerültek, és nagyon népszerű, élő városi fórum jött létre. Mint fogalmazott, a Central park azért sem jó példa, hiszen értéke nem a beépítetlenségében van, hanem az őt körülvevő épületekben.

Szintén véleményt nyilvánított a két világhírű svéd építész, Bolle Tham és Martin Videgård az esti kötetlen beszélgetésben a MÉSZ vendégeként. Mint mondták, a kiírás nagyon fontos, hiszen jó kiírás nélkül nincs jó konferencia, és – amennyire hirtelen meg tudták ítélni – evvel nincs gond. A vitára reflektálva elmondták, hogy azt ők is problémásnak látják, ha egy magáncég egy közparkban épít – találkoztak már ilyennel Stockholmban –, de nem értik, miért lenne baj, ha maga a köz, az állam épít egy közparkban. Előadásukban is mutatták a Kalmar Művészeti Múzeumot, ami szintén egy érzékeny, központi fekvésű és nagyon népszerű park (a Stadspark) közepén épült. Már korábban, a harmincas években épült ott egy étterem (Sven Ivar Lind tervei szerint), amit annak idején sokan támadtak. Most, a múzeumberuházás kapcsán pedig az étterem védelmében kezdtek tiltakozni sokan. Az étterem egyébként megmaradt, és a múzeumot is megszerették – de a közvélemény változásaira ez jó példa.

Mint mondták, őket inkább az érdekli, vajon melyik múzeumra van a legsürgetőbben szükség, vajon melyik megvalósulására van a legtöbb esély – mert vannak rossz tapasztalataik Kelet-Európában a projektek meg nem valósulásával kapcsolatban. És termlészetesen az idejük, a kapacitásuk véges, de ha van esély a megvalósulásra, valamelyik pályázaton a négyből elindulnának. Persze mi magyar építészek ebben keveset tudtunk segíteni, jövőbelátó képesség híján.

Erik Nobel dán építész – szintén a Nemzetközi Építészkongresszus előadója – pedig nemcsak hogy érdeklődött a projekt után, hanem – mint hétfőn megírta – vasárnapja nagy részét a Városligetben töltötte "inspirálódva és motiválódva" a részvételre. Szintén ő kérdezte még pénteken: "hogyan lesz ez meghirdetve?", mert még nem hallott róla. Dr. Baán Lászlónak másnap feltettük ugyanezt a kérdést az Építészkongresszuson, aki biztosította a hallgatóságot: sokfelé meg fogják hirdetni.

(Hozzátenném: remélem, nem magyarul, mint a wettbewerbe-aktuell német oldalán..., hanem angolul, mint Hollandiában, vagy a Bustleren.)