Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
Címkék: Reimholz Péter, szálloda, épületfelmérés, épületfelújtás


Miből lett a cserebogár?!
Reimholz Péter utolsó munkájához
Csajbók Csaba 2010. december 15.      
E rövid cikk apropóját „Reimholz Péter utolsó munkája kozmetikázás nélkül” című kiállítása adta. (A kiállításról szóló híradás és Tardos Tibor megnyitóbeszéde itt olvasható: http://epiteszforum.hu/node/17489.)
A kiállítás az Október 6. utca és a Szabadság tér sarkán álló lakóépület átalakítási terveit, nem utolsó sorban belsőépítészeti terveit, valamint a kész épület (ötven szobás szálloda) fotóit mutatja be.
Az épülethez annyi közöm van, hogy az eredeti épület felmérési terveit én készítettem. Talán sokakat érdekelhet, milyen volt az eredeti épület, ezért a tervlapokból, és a dokumentációhoz készített fotókból néhányat közreadok. Az épület felmérése 2004. telén készült papíralapú fotódokumentációval, ezért az itt mellékelt fotók szkennelt fotók, a minőségük nem tökéletes. 2007. őszén újabb fotódokumentáció készült az akkor már lecsupaszított falakról és a félig elbontott épületről. Ekkor falnézeteket, falszerkezeteket dokumentáltunk, mert a belső falak annyira rossz állapotban voltak, hogy azokat el kellett bontani.

Elöljáróban egy személyes élményt szeretnék megemlíteni Reimholz Péterrel kapcsolatban: nem ismertük még egymást, amikor felhívott telefonon, hogy az egyik felmérési dokumentációmat szeretné felhasználni. Közölte, mondjak egy számot, mekkora összegért járulok hozzá a tervek felhasználásához (a rajzok egyébként már nála voltak), majd gyorsan megegyeztünk. Rendkívül korrekt volt, tisztelte a másik ember munkáját. Sem előtte, sem utána nem fordult velem elő, hogy valaki fizetett volna rajzaim utólagos felhasználásáért!

A szálloda tervezésében nem vettem részt, de figyeltem, hogyan alakul az építkezés – amíg lehetett autóval arra közlekedni. Aztán sokáig nem jártam arrafelé, csak amikor teljesen készen volt már az épület: mondhatom, földbe gyökerezett a lábam. Soha nem hittem volna, hogy ebben a városban, ezen a frekventált helyen ilyen merész emeletráépítést engedélyezzenek! Mai szóhasználattal élve: nagyon ütős élmény volt, majdhogynem brutálisan ütős. Arra csak később jöttem rá, miért nem brutális ez a ráépítés. Véleményem szerint a következők miatt: először is a felépítmény egyáltalán nem igazodik az alatta lévő épülethez, sem az ablakosztáshoz, sem a vakolatdíszekhez, sem a középrizalitokhoz, ezáltal nem nyújtja fölfelé az épületet, egyszerűen csak rajta ül. Másodszor: a felépítmény alaprajzi lépcsőzése és a kiálló ablakdobozok, valamint a föléjük magasodó, teljesen dísztelen attikafalak (a metszetet elnézve talán gépészeti berendezéseket takarnak) töredezetté teszik a ráépítés kontúrját, könnyedebbé a látványát.
A Nádor utca felől közelítve a térre feltűnő, hogy az épület milyen jól illeszkedik a mellette álló épületek sorába (éppen az emeletráépítés miatt). Ezek a Hazatérés temploma (Dabasi Halász Géza, Győry Sándor 1940.), a volt Pénzintézeti Központ (Lauber László, Nyíri István 1940.) és a Bank Center (Finta József 1991-95.). A Hazatérés temploma síkban tartott homlokzata (ami ellent mond az egyetemen tanultakkal: tömegváltás síkváltással jár együtt) és a többi épület is teljesen más építészeti gondolkodásmódot jelenít meg, mégis jól megférnek egymás mellett. Közvetlen szomszédjához, a Katolikus Tábori Püspökség XIX. századi, historizáló, egyemeletes épületéhez már nem tud illeszkedni, ezt az épületet már túlnőtte, pedig eredetileg a mi épületünk is egyemeletes volt (történetét lásd itt: http://epiteszforum.hu/node/17488), de az elmúlt kétszáz évben együtt nőtt környezetével.
Nem jártam a kész épületben, csak fotókról ismerem. Feltűnő a belső udvar totális újragondolása, átértelmezése: megmaradt ugyan, de üvegfedést kapott és az előcsarnok részévé vált, megszűnt „közlekedőudvar” jellege azáltal, hogy eltűntek a függőfolyosók (csak az első emeleti körfolyosó kőkonzoljai maradtak meg jelzésszerűen, finom utalásként az épület történetiségére), vagy helyesebben fogalmazva: bezárultak, és a szállodai funkciónak jobban megfelelő, intimebb közlekedőkké váltak. A belső udvar határolófalai Fuksas foligno-i templomának befüggesztett kulisszafalára emlékeztetnek, csak éppen Reimholz Péter belső homlokzatai sokkal derűsebbek, színesebbek, játékosabbak.

Reimholz Péter halála után a házat Nagy Péter, valamint Csomay Zsófia és Reimholz Júlia fejezte be.
Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 30 (15 szavazatból)
Hozzászólások: (Csak teljes jogú tagok szólhatnak hozzá a cikkekhez!)
Eddig még nem érkezett hozzászólás.
OK


DENKMAL
Velux
Austrotherm
Austrotherm
Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©