Hogy ez mennyire nem így van, a tavasszal ERROR címmel rendezett önálló kiállítása is bizonyította, ahol a véletlen hibákból próbált meg művészi erényt kovácsolni. (http://www.paul-ott.at). Mindig is érdekelt a "nem építészek" építészethez való viszonya, ezért készült ez az interjú.
F.Á.: Ott úr, ön több, mint 20 éve építészfotósként dolgozik. miért éppen az építészetet választotta és nem a divatot, a szép nőket vagy a természetet? mi vitte kezdetben az építészet felé?
P.O.: Egyfajta affinitásom mindig is volt az építészethez, de nem akartam ugyanazt tanulni mint a bátyám, és édesanyám fotóműtermét sem akartam átvenni… építészeti fotózás lett a logikus következmény.
F.Á.: Emlékszik még építészre és/vagy épületre aki/amely különös hatást tett volna önre, mielőtt fotós lett?
P.O.: Nem, még akkor sem, ha sokáig gondolkozom. Mielőtt Grácba kerültem, az építészetet azt hiszem csak helyi szinten ismertem (ez a hetvenes évek vége: a sokat vitatott Nike Haus-Rucker-Co-tól és a 80-as évek elején Linzben a városháza) aztán Grácban az építészhallgató barátaim segítségével természetesen megismertem a nagy nemzetközi neveket csakúgy, mint a "gráci iskola" helyi építészeit(Domenig, Giencke, Hafner, Kada stb.).
F.Á.: Mi volt az első épület, amit fényképezett?
P.O.: Az első projekteket tulajdonképpen magamnak fotóztam, de ezek közül egy-egy kiállítás volt a két háború közötti gráci művészetről.
F.Á.: Szabad kezet kap munkája során vagy kap néha utasításokat?
P.O.: Az építészetről beszélgetünk, az információk a funkcióról stb. nagyon jók, de a többit rám bízzák.
F.Á.: Fejlesztett magának idővel "építész"-szemet?
P.O.: Nem, megtartottam saját látásmódomat.
F.Á.: Előfordult már, hogy az épület megtekintése után, visszaadta a megbízást?
P.O.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kevéssé érdekes megbízásokkal nem keresnek.
F.Á.: Jobban néznek ki néha az objektumok a képen, mint a valóságban?
P.O.: Mit jelent a jobban? Egyik oldalon csak azt tudom fényképezni, amit látok, ez tehát a meglévő, a valóság leképezése. Másik oldalról a kép annak mindig csak az interpretációja, egy kísérlet a 3 dimenziós térérzékelést egy 2 dimenziós képen visszaadni, ráadásul a kamera egy képkivágást ad és még néhány másfajta olyan határt is meghatároz, melyek az emberi érzékeléstől erősen különböznek, és nem képes sem környezeti zajokat, sem szagokat feldolgozni. Tudom viszont a néző pillantását irányítani és a számomra fontosra összpontosíttatni és a lényegtelent kizárni.
F.Á.: Létezik még retusálás vagy az szigorúan tilos?
P.O.: Igen, ez már az analóg-korszakban is létezett. A határokat azonban viszonylag gyorsan meghúzom: retusálásnak számítanak a kisebb javítások, a kosz eltávolítása stb., de olyan fotómontázsokat nem készítek, melyeknek a valóság semmi közük.
F.Á.: Vannak olyan építészek véleménye szerint, akik jó építészetet csinálnak Ausztriában, azonban jelenleg(még) nem annyira ismertek?
P.O.: Igen, a regionális ismertségen túlmutató ismertség a nemzetközi szaklapokban való rendszeres megjelenéstől is függ.
F.Á.: Van a színészek szerepálmához hasonlóan projekt-álma?
P.O.: Időbeli és anyagi függetlenség és a szabadság, hogy kizárólag a magam örömére fotózhassak.
További írások: http://ferdinand.blog.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére