Ami biztos: mindenki volt gyerek, s aki nem síkságon lakik, hanem hegyvidéken, dombságon, bizonyára emlékszik még felnőtt fejjel is, télen mennyi-mennyi mókás időt töltött a szabadban szánkózással.
Posztunkban szereplő építtető építési koncepciója a következő volt:
Stockholm külvárosában nyugatra (Värmdö) egy lejtős domboldalon, a szomszédok közelsége miatt úgy döntöttek, hogy a szomszéd épületek felé álcázzák a lakóépületet. Az álca eszköze: rámpa.
A szánkózórámpa alatt meglehetősen nagynak tűnő, kétszintes tömeg bújik meg. Miközben az útról nézve rendkívül egyszerű kubusforma teszi diszkrétté a környezetben a megjelenenést. A tetőteraszról indulhat a csúszkálás, s erről a lapostetőről ellátni a tengerig is, azaz egyben kilátó is.
A rámpa egyik oldalára készült egy lépcső, amin a környező terepszintről feljuhatunk ház tetőteraszára. Itt akár elteázgathatunk, forrócsokizhatunk. Viszont az emeleti teraszról is felmászhatunk az acél létrán (ami lehetne biztonságosabb is), hogy a csúszós lejtőn átmozgassunk végtagjainkat.
A lakó (vagy nappali zóna) szint az emeleti szint, a háló zóna pedig a földszint.
Az acél vázszerkezetű épületet passzív házat elvekkel építették, hogy minimális szinten tartsák a környezeti lábnyomát. Az aktív benapozás felé, azaz délnek tájoltak a padlótól mennyezetig ablakok, az ellentétes oldalon szolidabb és ritkásabb az ablakhasználat.
Építészet: Patrick Myberg, Thomas Björk, Fredrik Kjellström
Építési vállalkozó: Ingrid Westman
Modulgyártás: Wieslaw Olowski, Jarek Wasielewski
Szerkezettervező: Magnus Jönsson
Szellőzés: Wojtek Banda
Elektromosság: dan Puura
Fotók: Robin Hayes
További bemutató képek (belsőépítészeti képek is) a forrásoldalon (ArchDaily)
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére