Jelentés a frontvonalból – a jövő évi velencei építészeti biennálé témája

Alejandro Aravena felhívása:

"Számos csatát kell nyernünk és számos fronton előrenyomulnunk, hogy javíthassuk az épített környezet minőségét és ezen keresztül az emberek életminőségét. Egyre több ember keres a bolygón kellemes élőhelyet, amit ezidőtájt egyre nehezebb megteremteni. Minden erőfeszítés, hogy a szokványoson túllépjünk, a valóság tehetetlenségének hatalmas ellenállásába ütközik, és a fontos gondokat egyre bonyolultabb környezetben kell megoldani.

De a katonai csatáktól eltérően, ahol nincsenek nyertesek, hanem mindenki veszít, az épített környezet frontvonalain a vitalitás érződik, mert az építészet mindig megoldási javaslattal viszonyul a valósághoz.

Ezt szeretnénk megmutatni az embereknek a 15. Nemzetközi Építészeti Kiállításon: sikertörténeteket, amiket érdemes elmondani és példákat, amiket érdemes megosztani, olyanokat, ahol az építészet győzött és győzni fog, és a frontokon előrelépett.

A Jelentés a frontvonalból célja, hogy a szélesebb nagyközönségnek megmutassa, mit jelent az életminőség javítása a végeken dolgozva, nehéz körülmények között, nyomás alatt, vagy mit jelent az élen lenni, új területeket meghódítva.

Olyan építészetektől akarunk tanulni, amelyek - hiányt szenvedve az átlagosban - a meglévőből hozzák ki a maximumot ahelyett, hogy arról panaszkodnának, mi hiányzik. Meg szeretnénk tudni, milyen tervezési eszközök kellenek, hogy felforgassák azokat az erőket, melyek az egyéni gyarapodást a közjó elé helyezik, csökkentve a MI-t az ÉN javára. Szeretnénk olyan példákat megismerni, amelyek ellenállnak a redukcionizmusnak és a túlegyszerűsítésnek és nem adják fel az építészet misszióját, az emberi viszonyok misztériumába való belépést. Érdekel minket, hogyan vezetheti be az építészet a szélesebb értelmű gyarapodás fogalmát: a tervezés mint hozzáadott érték hozzáadott költség helyett, vagy az építészet mint a rövid út az egyenlőséghez.

Szeretnénk, ha ez a Jelentés a frontvonalból nemcsak passzív szemtanúk beszámolója, hanem olyan emberek tanúságtétele lenne, akik vizet prédikálnak és vizet is isznak. Szeretnénk a reményt és a szigort egyensúlyba hozni. A jobb épített környezetért folytatott csata nem hisztéria és nem is egy romantikus hadjárat. Ezért ez a jelentés sem lesz szimpla árulkodás vagy panaszkodás, sem dagályos szónoklat vagy öltözői feltüzelő beszéd.

Olyan példákat és irodákat fogunk bemutatni, ahol a kreativitást használták, ha csak egy kis győzelemre is esély volt, mert ha nagy a probléma, a milliméteres javítás is számít. Amire szükség lehet, az a sikerérzet kalibrálása, mert a siker a frontvonalon relatív, nem abszolút.

Nagyon tartunk attól, hogy a jobb épített környezetért folytatott harc olyan közös erőfeszítés, amelyhez mindenki ereje és munkája szükséges. Ezért szeretnénk, ha ez a Biennálé inkluzív lenne, a különböző területekről érkező történeteket, gondolatokat és tapasztalatokat meghallgató:

Az építészek
Szeretnénk meghívni azokat a szakmagyakorlókat, akik ismerik a fehér papír gondját: építészek, várostervezők, tájtervezők, mérnökök, kivitelezők és dilettánsok, akiknek a feldata a fronton a csaták megnyerése, mindenféle fronton.

A civil társadalom
Szeretnénk bemutatni olyan eseteket is, ahol szervezett közösségek és felhatalmazott polgárok, néha formális tervezési képzés nélkül, képesek voltak javítani saját épített környezetükön.

A vezetők
Azután szeretnénk meghívni a legfontosabb vezetőket, akik kivételezett helyzetükből kifolyólag, a piramis tetején vagy alján, irányíthatják a szakmagyakorlókat, akiket érdemes a harcba bevonni.

A nemzeti pavilonok
Végül, szeretnénk, ha minden ország megosztaná a világ többi részével, milyen harcaik vannak odahaza, hogy figyelmeztessenek, milyen kihívások vannak, amikre mi esetleg nem figyelünk, és megosszanak némi tudást is, mert nem kellene egyedül lennünk azon helyek jobbátételében, ahol az élet megjelent.

Tehát a 15. Nemzetközi Művészeti Kiállítás* arról fog szólni, hogy figyeljünk és tanuljunk az építészetről, mely egyensúlyozva az intelligencia és intuíció között képes a status quo megváltoztatására. Olyan példákat szeretnénk megmutatni, melyek a nehézségek ellenére (vagy éppen miattuk) lemondás és keserűség helyett ajánlanak és csinálnak valamit. Meg szeretnénk mutatni, hogy az épített környezet minőségéről folytatott vita közben nemcsak szükség, de lehetőség is van cselekvésre.

Alejandro Aravena

(Ford.: Csanády Pál)

* (azaz az építészeti biennálé)