A környezetalakító tevékenységben a szín egyre fontosabb, és kiemeltebb szerepet játszik. Ennek vizsgálatára, mint tudomány, a színdinamika vállalkozott. A színdinamika a környeze-tet, a környezetben élő embert, s a környezeti elemek felületi megjelenését, a színérzetet egy-séges rendszernek tekinti. Kutatja e három elem, a szín, az ember, és a környezet egymáshoz való viszonyát. A színdinamika kutatásai során számos tudomány eredményeire támaszkodik, így a fizikáéra, az építész-mérnöki tudományokra, a fiziológiáéra, pszichológiáéra, esztétikáéra, szociológiáéra is. Ugyancsak felhasználja segédtudományként a matematikát, művészettör-ténetet, világítástechnikát, archi_informatikát. E kutatások eredményeként, számokkal is rög-zíthető összefüggéseket lehet a színtervező – színszakértő kezébe adni. A nemzetközi tapasz-talatok a tudatos, és tervezett színdinamikai alkalmazások terén bizonyítják e tudományterület világméretű elterjedtségét. A Budapesti Műszaki Egyetemen dr. Nemcsics Antal egyetemi tanár irányításával megalkották a Coloroid színrendszert, amely a színes környezettervezés alapjául szolgál, lévén az egyetlen esztétikailag egyenletes színrendszer. E tevékenységek végzésében koordináló szerepet tölt be az ÉTE Színdinamikai Szakosztálya, összefogva építé-szek, belsőépítészek, képző-, és iparművészek, világítástechnikusok, színmérők, festék-, és színes építőanyag gyártók - forgalmazók, és más szakemberek munkáját.
Az első rövid életű kezdeményezést az MTA Építész szakcsoportján belül alakult színdinami-kai csoport volt (Rados Kornél) 1961-ben. A BME-n 1962-ben alakult hasonló célkitűzéssel egy munkacsoport Nemcsics Antal vezetésével. 1963-ban a szín-, és fénytechnikával foglal-kozó szakemberek Színdinamikai Munkabizottságba tömörültek, melynek szervezeti hátterét a Magyar Elektrotechnikai Egyesület biztosította 1981-ig. Az AIC (Association Internationale de la Couleur /Színekkel foglalkozó Nemzetközi Egyesület /) megalakulása (1967) után rövi-desen, 1968. augusztusában az AIC első vezetősége Magyarország képviseletében Nemcsics Antalt megfigyelő tagnak hívta meg az AIC-be. A Magyar Színbizottságot (MSZB) a Nehéz-ipari Minisztérium, a BME, és az Elektrotechnikai Egyesület mint alapító tagok 1969. március 12-én alakították meg, Nemcsics Antal elnökletével. Az MSZB AIC-be való felvételét 1969. június 10-i stockholmi közgyűlésen fogadták el, melyet a Magyar Külügyminisztérium 1969. július 4-én hagyott jóvá. Az MSZB első közgyűlését 1970. február 20-án tartotta meg, míg 1972-től társtulajdonosa lett a Kolorisztikai Értesítő című szakfolyóiratnak. 1973-tól az MSZB tevékenységét kifejtette nemcsak a műszaki (szabványalkotás), hanem az oktatás, kon-ferenciaszervezés, szakértői és publicisztikai területeken is.
A Magyar Színbizottság szervezeti felépítése az 1980-as évek elején megváltozott, és az Elektrotechnikai Egyesület kereteiből kiválva, a szekciók különböző tudományos egyesületek keretében működtek tovább. A színdinamikai szekció a tevékenységét az Építőipari Tudomá-nyos Egyesületben folytatta, melynek során az ÉTE Színdinamikai Szakosztálya alakuló ülését 1981. augusztus 27-én 14,00 órakor tartotta a MTESZ székházban. Ekkor a szakosztály létszáma 83 fő volt. A megalakulással egyidejűleg az ÉTE biztosította a szervezeti kereteket az 1982-es Colour Dynamics II. Nemzetközi Színdinamikai Konferencia eredményes lebo-nyolításához. Az alapítást követően kialakult a továbbiakban is jól funkcionált szervezet (utolsó választás: 2008. 03. 31.), mely elnökből (Szende Árpád), titkárból (Ürmös Péter), tisz-teletbeli alapító elnökből (Prof. Dr. Nemcsics Antal), választmányi tagból, és újabban átlago-san 4 vezetőségi tagból álló szakosztályi vezetőségből, valamint a tagságból áll. A vezetőség nemcsak a műszaki tudományok, hanem az alkalmazott művészetek szakembereiből, míg a tagság legnagyobb része a színdinamikai szakmérnöki tanfolyamot elvégző építészekből te-vődik össze. Ugyanakkor képviselve vannak a vegyipari, textilszínezési, és oktatásügyi szak-területek is. Munkájuk elismeréseképpen ÉTE érdemérem kitüntetésben részesült Szende Ár-pád (1992), Szögi László (1993), Ürmös Péter (1995), míg az Alpár érem tulajdonosa prof. dr. Nemcsics Antal (1995), valamint Alpár Ignác díjban részesült Szende Árpád (2002).
A taglétszám, a kutatások alkalmával előkerült iratokból, illetve az ÉTE számítógépes nyil-vántartása alapján, az utolsó 10 évben átlagosan 34 fő, melyből 63,52 % férfi, és 36,48 % nő. A tagság 86,61 %-a budapesti, és 13,39 %-a vidéki, míg 60,35 %-a építészmérnök, 7,31 %-a egyéb mérnök, 7,71 %-a képző-, és iparművész, 10,65 %-a tanár, és 13,98 %-a egyéb foglal-kozású. Az MSZB többször delegált tagokat a következő nemzetközi szervezetekbe, melyek az AIC (Association Internationale de la Couleur), a CIE (Comission Internationale de l’Eclairage), és a Nemzetközi Színtudományi Akadémia, valamint a Nemzetközi Színtanács-adók Szövetsége voltak.
A szakosztály programjait – a témák összefüggései -, valamint takarékossági okokból, össze-hangoltan, és együttesen szervezi az MTA Építészettudományi Bizottság, Színelméleti Albi-zottságával, a Szín és Fény Nemzetközi Közalapítvánnyal, a Magyar Képző-, és Iparművészek Szövetségével, és a BMGE oktatóival. A szakosztály tagjai számos tudományos műhelyben fejtik ki szakmai tevékenységüket. Az utolsó 10 év 41 db rendezvényén átlagosan 77 fő részvétel volt regisztrálható. A rendezvények jellemzően hazai és nemzetközi konferenciák, kiállítási megnyitók, tudományos előadások, és persze a szakosztály saját összejövetelei.
Alsó fokú, középfokú, és szakoktatási, tantervi és egyéb segítséget nyújtott folyamatosan a szakosztály tagsága, az oktatási intézményeknek. A BME Építészmérnöki Karán 1964 óta folyik a színdinamika tantárgy oktatása. Jelenleg is folyik 1986 óta a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán a színdinamikai szakmérnöki tanfolyam. A legújabb kurzus a BMGE Rajzi és Formaismereti tanszékén 2011. 02. 01-én indult, 4 féléves időtartammal. A diploma új megnevezése színdinamikai tervezőművész, vagy színdinamikai szakmérnök lesz. A Szín és Fény Alapítvány – szakosztályunk szakmai testvérintézménye – kuratóriuma to-vábbképzési tervet hagyott jóvá, mely többrétegű, sokfajta színtudományi elő- graduális- és posztgraduális képzést foglal magában, melynek keretében 8 szakosztályi tag már megszerezte szakmérnöki diplomájának nemzetközi (berlini, firenzei, kyotoi egyetemek) akkreditálását, mely nemzetközi színszakértői elismertséget jelent. Az egyetemi szintű oktatás jelenleg is folyik több felsőoktatási intézményben. Jelentős előrelépésként lehet értékelni, hogy a mér-nökképzésben, szakmérnök képzésben is megjelent a színdinamika, illetve parciális területeinek oktatása. Ennek során vezető oktatók szakdolgozat – diplomaterv témákat adtak ki, és biztosították ezek magas szintű konzultálását, opponálást, míg a diplomavédésben, államvizs-gáztatásban is aktívan kivették részüket, melyek szép eredményeket hoztak.
A szakosztály munkacsoportjai kiadványok megjelenését tervezi, melyek nagy része már ké-szen van: színdinamikai eszközök forgalmazása (színharmónia szerkesztő, vizuális szín-összehasonlító, színminta-tartós Maxwell-tárcsa), színpreferencia-, színasszociációs vizsgála-tok, és informatikai feldolgozásuk, régi színszabványok gyűjteménye, színdinamikai praktikum (főiskolai tankönyv - CD), régi építési anyagok színadatai (archi_informatika), a színdinamika magyarországi története, CAD munkák színdinamikai vonatkozásai (színmetszetek félsíkjai CAD-ben, segédlet).
Bajza József szerint „az utat meg lehet mutatni, de menni mindenkinek magának kell”. Ehhez a gondolathoz kapcsolódóan a Színdinamikai Szakosztály támogat minden környezettervező – alakító szakembert tevékenységében, hogy profitáljon e tudományterület eredményeiből, és hogy minél többen kapjanak kedvet a színdinamika művelésére, melynek kapcsán felajánlja szaktudását és munkáját, az ilyen irányú szakfeladatok nagy hatásfokú teljesülésének megvalósításához.
Budapest, 2011. február 23.
Szende Árpád
az ÉTE Színdinamikai Szakosztály elnöke
Kapcsolódó linkek:
www.eptud.org
www.colourandlight.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére