Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
A szerző legújabb cikkei:
Szabó Levente: Bán Ferenc építészete
Építészeti világcsodák – Timon Kálmán előadássorozata folytatódik
Friss ötletek – Építészkongresszus 2017
7+3 új építészeti világcsoda
A világ hét új csodája
100 éves a Sivatagi Kőrózsa Díj támogatója, Maday Judith
Az Ige
Az ókori világ építészeti csodái
Kultúrák találkozása – Építészkongresszus 2016.
Timon Kálmán aranydiplomás építészmérnök: Építészeti világcsodák Egyiptomtól Amerikáig
M. C. Escher építészeti világa I.
A csend – 9. SZÉK a FUGÁ-ban
Címkék: Escher


M. C. Escher építészeti világa II.
Timon 2015. szeptember 30.      
A holland művész a képzőművészet eddig nem művelt területére kalandozott el, ahol egyedülálló eredményeket tud felmutatni. Escher most következő művei építészeti szempontból a leginvenciózusabbak, az első részben megadott felsorolás szerinti utolsó két kategóriába sorolhatók: perspektíva és lehetetlen alakzatok.

Fenn és lenn című litográfiája 1947-ből egyazon mediterrán épületcsoport ábrázolása alul-, illetve felülnézetből, a két térrész mesteri egymásba szerkesztésével.

Lépcsőház című litográfiája (1951) egy három nézőpontos kompozíció hengerpaláston ábrázolva és síkba kiterítve. E kép számára külön főszereplőt: egy Tekergő állatkát („Wentelteefje”) tervezett, amely számtalan variációban jelenik meg.

Relativitás című litográfiáján (1953) három perspektívát kapcsol össze egy képpé, ahol az egyik rész falfelülete a másik képi térrész padlójává válik és fordítva, tehát ami itt egy kapu, az ott egy lyuk a padlóban, és tovább bonyolítja a dolgot az alul-felül járható lépcsőkarok látványa.

Négyfelületű planetoid, fametszet 1954-ből. Kristályszerkezetű kép négy nézőpontos városrészekkel. Az épületekre sok-sok lépcsőkar vezet, a dombtetőn egy-egy tornyos kápolna áll, ezek adják az átlósan állított négyzetes kompozíció sarokpontjait.

Képgaléria című litográfiája 1956-ból. A képen négy központos térrész kapcsolódik össze: alul egy tetővel fedett, üvegezett folyosó, falain képekkel, miközben felette a tengerparti város egymásra halmozódó házait látjuk. A kép megrajzolásához kanyargó vonalakkal milliméter papírhoz hasonló rácsot szerkesztett.

A lehetetlen alakzatok egyik klasszikus példája R. Penrose három rúdból álló „Tribar”-ja, amit a British Journal of Psychologie 1958. évi februári számában tett közzé. A rudaknak normális sarokkapcsolata van, csak az összeköttetésnél fordulnak el 270 fokban. Escher olyan épületeket szerkeszt, amelyeknél ezen elv alapján megváltozik az építészet reális világa: felcserélődik a kinn és benn, a fenn és lenn, a véges és a végtelen.

Belvedere című litoja (1958) egy derűs toszkán-reneszánsz pavilon a havas Appenninek hátterével. Az alsó és felső rész önmagában teljesen normális építészeti detail, de az oszlopok kombinációja révén a két irány 90 fokban elfordul egymástól. A felső kupolás emelet tengelyét az elegánsan öltözött nagyasszony nézőpontja jelöli ki. Az alsó íves, balusztrádos rész irányát a jómódú kereskedő mutatja, aki a völgy felé néz. A két szint közötti összeköttetést egy létra biztosítja, amely alul belülről a felső rész külsejéhez vezet. Legalul a padon ülő fiatal férfi egy lehetetlen formáció: egy kuboid konstrukciós rejtélyét próbálja kibogozni az előtte fekvő tervrajz segítségével, ami egyben az oszlopok kísértetiesen trükkös összekapcsolását is demonstrálja.

Vízesés című litoján (1961) a rokonság teljesen nyilvánvaló az előző grafikával. E kép szerkesztésének is a kuboid az alapja. S mellesleg megoldja a tudomány számára mindeddig lehetetlent: az örökmozgó titkát, fittyet hányva az energia-megmaradás elvének. A vályúban lefelé folyó víz a szögletes kanyarok révén az oszlopos tornyok alatt egyre nagyobb magasságba emelkedik, végül vízesésként hull alá a vízimalom kerekére. A lefelé folyást a vályú falának lelépcsőzése érzékelteti. A tornyok tetején csúcsdíszekként változatos geometriai testek trónolnak.

Escher a határtalant és a végtelent kutatja. Lépcsőn fel és lépcsőn le című litográfiája (1960) ennek a kísérletnek egyik állomása. Egy épület tetején masírozó figurák egyik irányban felfelé, másik irányban lefelé lépegetnek a végtelenített lépcsőfokokon, anélkül, hogy feljebb vagy lejjebb kerülnének, lényegében körben járnak. Az ötlet szintén Penrosetól származik. S ha egy vágással elmetsszük az épületet, azonnal kiderül a turpisság, a csalás: a síkok spirálformában haladnak fölfelé.

Mai, konfliktusokkal terhes világunk, a környezetszennyezéssel terhelt technikai haladásunk, csődökkel teli gazdasági fejlődésünk filozófiai helyben járását Escher grafikája jól illusztrálja.

Az ismertetés a következő kiadvány alapján készült: Bruno Ernst: Der Zauberspiegel des M.C. Escher, TACO Verlag Gesellschaft und Agentur mbH, Berlin, 1986.

Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 6 (3 szavazatból)
Hozzászólások: (Csak teljes jogú tagok szólhatnak hozzá a cikkekhez!)
Eddig még nem érkezett hozzászólás.
OK


Velux
Austrotherm
Austrotherm
Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©