Katona Vilmos | 2017.07.19
A Philipp Esch által tervezett alpesi közlekedő a corten acél, a vasbeton és a természetes kő lényeglátó használatát tükrözi. Az egyszerre természeti és műemléki környezetbe ágyazott útvonalat regionalista alkotásnak is nevezhetnénk, noha építészeti műtárgyait az ipari kikötők belül fehér, kívül rozsdás hajóroncsai ihlették.

Mivel a közelmúltban a helyi közoktatást és tanárképzést az egyház szervezte meg, az iskola és a tanári szeminárium a churi püspöki székhely közelében épült – egyik a hegyoldalon, a másik pedig a völgyben. A két intézmény összevonásakor igény támadt egy összekötő útra, amely védett az időjárás ellen és a mozgáskorlátozottak számára is lehetővé teszi a közlekedést. Az út hosszú és meredek, de eseményekben gazdag – a székesegyház, az óváros, a Plessur- és a Rajna-völgy sűrű szekvenciája kíséri. Odakint az iskolai épületek változatos látványa üdvözöl, a szünetekben egy távolba vetett pillantás után újraindulhatnak a tanórák.

Hogy éreztesse, mennyire szerves része a tájnak, az út a lehető legszorosabban illeszkedik a hely topográfiai adottságaihoz. A Plessur-fennsíkra tartó gyalogosok a hegyoldalon haladnak, ameddig csak lehet, majd élesen felfelé veszik az irányt a hegytetőn a töltés mentén. Az út a hegyet áttörő aluljáróhoz csak közvetlenül annak garatánál ereszkedik le, végül egy fedett lépcsősor vezet ismét fel a sziklákon.

Amilyen epizódszerűen tagoltnak, sőt esetlegesnek tűnhet az út vonalvezetése, olyan egzaktak a mögöttük álló megfontolások a gazdaságossági elvek, a beeső fény, a belső terek és a külső látvány vonatkozásában.

Az egyszerre természeti és műemléki környezetbe ágyazott utat regionalista alkotásnak is nevezhetnénk, noha építészeti műtárgyait részben a bolognai Madonna di San Luca-templomba vezető fedett zarándoklépcső, részben az indiai Alang ipari kikötőjének belül fehér, kívül rozsdás hajóroncsai ihlették. A szigorú rend és a távoli, szubjektív képzettársítás házassága elegánsan unaloműző, gazdagon egyszerű környezetet teremtett Graubünden svájci kanton fővárosában.


Építész: Esch Sintzel Achitekten
Első díjas pályázat éve: 2009
Terv és megvalósulás: 2009–12
Helyszín: Verbindung Münzweg – Alte Schanfiggerstrasse, Chur
Megbízó: Canton Graubünden
Építész: Philipp Esch, Stephan Sintzel
Tervező munkatárs: Claudia Mühlebach
Műszaki vezető: Zoanni Architekten Baumanagement, Chur
Statika: Dr. Lüchinger + Meyer Bauingenieure AG, Zurich
Fotók: Walter Mair
Díjak: Hase in Bronze (Hochparterre – die Besten 2012); Prix Acier 2014 (Stahlbau Zentrum Schweiz)


Forrás: www.eschsintzel.ch

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások