Eredeti állapotában az 1880-ban épült ház a egymagában uralkodott a San Francisco-i Eureka-völgyre néző domboldalon, azonban az elmúlt században köré épült házak lassan eltakarták a kilátást. Hogy újra lélegzetelállító kilátásban legyen részük, az épület új tulajdonosai már a kezdetektől egy negyedik szint felépítésében gondolkodtak. A földrengésveszélyes területen a viktoriánus homlokzat megőrzése mellett ezt azonban csak komoly szerkezeti megerősítés mellett lehetett megoldani.
Craig Steely építész, akinek mottója a "modern építészet egzotikus helyeken, egzotikus építészet modern helyeken", a tervezésnél ragaszkodott ahhoz, hogy a régi és új elemek egyaránt erősen érvényesüljenek ahelyett, hogy kioltanák egymást.
Így a négyszintesre bővített épületet egy acél I-gerendákból összecsavarozott külső váz öleli körbe az egyik oldalról, amely alatt a homlokzatot gondosan összeválogatott, véletlenszerűen megkomponált újrahasznosított faburkolat borítja. A léceket mosott hatású fehér festékkel tették még rusztikusabbá, a modern szexepil ellenpontozásaként azonban a viktoriánus oldal neonzöld színt kapott.
A felső szintre 23 négyzetméteres penthouse hangulatú stúdió került, amely keret nélküli szalagablakkal három oldalról nyílik a város fölé. Helyi növényekkel betelepített zöldtető egészíti ki a látványt, az acélszerkezetből formált modern pergolára felszerelt napelemek pedig némi árnyékot is adnak az üvegbuboréknak. A funkcionális lakótér - konyha, étkező, nappali és a két hálószoba két fürdővel - a stúdió alatt található, a szinteket összekötő csigalépcső mentén.
Bár érthető lenne, ha a tulajdonosok egy jó ideig nem akarnának megválni a kockázatos műtéten sikeresen átesett otthonuktól, a remény azonban még nincs veszve, az alsó szinten az iroda mellett leválasztott apartmanba ugyanis albérlőként még mindig beköltözhetünk.
Fotók az építész, Craig Steely oldaláról
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére