Az építészek új arculatot kívántak adni az egyetemnek, és harmóniát teremteni a két különböző funkció: az egyetem és a diáképület között.
A déli homlokzaton elhelyezett 22 méter magas tűzlépcső meghatározó látványelem, melyet teljes egészében négyzet alakú, rézötvözetből készült lemezekkel borítottak be. Az elemeket rozsdamentes acél keretre rögzítették, így a szerkezet csillog a fényben.
A szomszédos tömb egyszerű, funkcionálisan kialakított alaprajzból indul ki, melyet a függönyfal oszlopai határoznak meg, és az árnyékoló lamellák 3 méterenként elhelyezett függőleges elemei hangsúlyoznak. Az árnyékolók rombuszmintázatú rácsok, melyek rézszalagokból készültek, és a homlokzat síkjára 45°-os szögben állnak annak érdekében, hogy a kilátást ne vegyék el, miközben a napsugárzás ellen védelmet nyújtanak. Az elemek között minden szinten kis redőnyök és korlátok találhatók, mindegyikük perforált rézlemezből készült.
A rézötvözetet felvonultatták az auditórium íves falán kívülről is, az utca szintjén, ezúttal tömör, domborított lemezek formájában.
Mindezeknek köszönhetően a homlokzat az üvegfelületekkel kiegészülve változatos, vibráló látványt nyújt.