Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
A szerző legújabb cikkei:
Év Háza építészeti pályázat_2017
Egy fecske nem csinál nyarat?!
Debreceni Nemzetközi Iskola tervpályázata
Nem szabványos megoldások, kovácsok a 21. században
Minden építés alapja_2017
Zárkózottan nyitott
Pollack EXPO_2017
Letölthető az "építészeti illemtankönyv"
Az építészeti tér és a zene találkozása
A megnyugvás otthona
Ugorjunk át a jövőbe!
Szalma, üveggel vegyítve
Címkék: Szalma, Csíkcsomortán


Szalmaház saját kézből, használati útmutatóval
iStvan 2017. január 4.      
Szalma, szabadság, szerelem – mi így építkezünk.



A természet alakítja a környezetet, de ebbe nagymértékben beavatkozik az ember. Folyamatos a húzd meg, ereszd meg, pedig jó ideje tudjuk: mi húzzuk a rövidebbet. Van azonban olyan is, aki az egyenlőtlen erőviszonyok harcában nem akar részt venni. Ezért dönt úgy, megpróbálja aszerint alakítani életét, hogy azzal a legkisebb beavatkozást okozza környezetének.

Lázár Attila 2008-ban, lassan kilenc éve kezdett el szalmaház építésén gondolkodni. Temérdek könyvet olvasott, videót nézett meg a témában, kísérletezni kezdett egy kisebb szalmaépülettel, aztán úgy döntött, az elméleti tudást a gyakorlatival is meg kellene koronázni. Meg sem állt Észtországig, ahol élesben is megtanulhatta a szalmaházépítést.

A tudással hazatérve felhagyott a kísérlettel. „Amikor az ember a családjával akar beköltözni egy házba, annak az építését már nem lehet kísérletként kezelni” – érvel Attila, hogy miért is gondol át minden lépést többször. És ahány a megvalósított ötlet, annyi a kérdés is az odalátogató laikus részéről. A konvencionális építkezéshez szokott embert ugyanis sok minden meglepi, amikor az építés alatt lévő házba lép, aztán a beszélgetés során elkezdenek lebomlani a „téglák”.

Az építkezés megkezdése előtt Attila több helyi építészt felkeresett, de amikor szalmaház építéséről hallottak, már senki nem vállalta ennek a megtervezését. Sőt, a szalma mint építkezési anyag nem is szerepel semmilyen jegyzékben, így a számítógépes sémákra épülő programokkal sem lehet szalmaházat tervezni.

Ha a virtuális világban a szalma még nincs is ott, a valóságban már sokan építettek ilyen házat. Igaz, többnyire külföldön, mert felénk még egyedinek számít ez a szalmalak. Lázárék csíkcsomortáni házába belépve egyből szembetűnik – ami miatt akár órákat is barangolhat a szem a falon: itt nincsenek egyenes vonalak, csak sajátos textúra. Nem véletlenül: a mesternek tekintett Hundertwasser számára az egyenes vonal egyet jelentett a borzalommal, mivel az nem természetes.

A ház vázát amúgy faszerkezet adja, az alapot gumiba foglalt kavicságy, alsó szigetelésként hulladékból összegyűjtött autószélvédő, felsőként szalma. Csak a falak készültek bálázott szalmából. A bálázásnál arra kellett figyelni, hogy ezeknek megfelelő tömörsége legyen, az egymásra helyezett bálákat pedig mogyorófa karókkal szúrta át, ami a falak stabilitását, kötöttségét növeli. Miután álltak a falak, azokat agyaggal tapasztották. „Mivel a szalma rugalmas felület, ezért az első tapasztás nehezebb. Nem úgy megy, mint a faház esetében, hogy egyszerűen rádobjuk az agyagot, mert erről visszapattan" – avat be az apró és logikus, és a hozzá nem értők körében talán éppen emiatt sokszor figyelmen kívül hagyott részletekbe Attila. "Itt az agyagos, homokos, szalmás keveréket fel kell kenni a falakra, aztán a következő rétegek már könnyebben felvihetők. Összesen 5-5 centiméternyi tapasz kerül a falakra kívül-belül.”

A szalma hallatán sokaknak a tűz jut eszébe, ezért sem voltunk mi az elsők, akik erről érdeklődtünk Attilától. Mint mondja, németországi kísérletek is léteznek erre vonatkozóan, de a fizika törvényei is kézenfekvőek: a tapasztott falban a szalma nem jut oxigénhez, így nincs, ami az égést táplálja. „A papír is könnyen ég, de egy becsukott könyvet nehezen lehet meggyújtani” – magyarázza Attila.

A házban a belső falak már téglából készülnek, ami a hőmérséklet szempontjából fontos, hiszen míg a szalmafalak nem veszik át a hőt, a téglák képesek erre – mondja az egyébként számítástechnikai végzettségű fiatalember.

A házban a fűtést egy tömegkályha biztosítja, amit szintén Attila épített – azt is saját kezűleg, mivel egy kályhaépítő tanfolyamot is elvégzett. „A ház építésénél fontos szempont a saját munka, a takarékos megoldások, a természetes anyagok használata, hiszen az energiaforrások hatvan százalékát az építőanyagok előállítására és az építkezésre használjuk” – mondja az interneten talált adatokat idézve Attila.

A szalmaház tetőszerkezete szintén egyedi megoldást alkalmaz. A fejünk fölött csúcsosodó kúpot formáló gömbfák – és nem standard méretre szabott gerendák, mivel így erősebb a teherbírás – egymásra támaszkodva tartják a tetőt, anélkül, hogy ezeket egymáshoz kellett volna rögzíteni. Amikor ezt készítették, az Attilának segítő mesteremberek is nehezen tudták elképzelni, hogy megáll. Így neki külön le kellett modelleznie, hogy bebizonyítsa, milyen erő elbírására képes a szerkezet. A belső látvány, a különös forma pedig megragadó. A tető csúcsán lévő nyíláson beáramló fény természetes megvilágítást biztosít a háznak.

A tetőszerkezet külső látványára is sokan rácsodálkoztak már. „Amikor a környékbeliek látták, hogy földet viszünk a ház tetejére, azt hitték, megbolondultunk” – emlékszik vissza Attila. A föld mellett a tetőn kövek vannak, ezek között sziklakerti növényzet, ami szárazságtűrő. (És hogy miért nem fű? Mert nem lehet folyton a tetőre menni, hogy lekaszáljuk, vagy a kecskét odaküldeni, hogy legeljen, másrészt ha szárazság van, a nagy fű könnyebben befülledhet, begyúlhat.) A tetőn lévő kövek ugyanakkor hófogóként is működnek, így télen a hó nem csúszik le, hosszú időn keresztül szigetelésként ott marad a háztetőn.

A szalmaház építésének híre már sok helyre eljutott, így olyan ember is van, aki éppen ezt látva kapott kedvet ahhoz, hogy hasonló házat építsen. És nemcsak az anyagi szempontok miatt – Attila számításai szerint jelentősen kevesebb pénzből lehet megépíteni egy ilyen házat, de esetében nem ez volt a fő szempont –, hanem mert hasonlóképpen gondolkodik: a modern építkezési anyagok jelentős részéről nem tudni, hogy hosszú távon milyen hatással vannak az egészségre.

Attila és családja pedig nem szeretne műanyaggal körbevett környezetben élni, és rögtön hangsúlyozza: nem egy adott irányzat ragadta el, egyszerűen jobban érzi magát a természetes elemek között. Korábban cégmenedzserként dolgozott, idejének jelentős részét autóban töltve, közben pedig elszaladt mellette sok-sok minden. Nem is figyelt ennyire a természetre, de állítja: amióta szakított előző életvitelével, a stresszt, a migrénes fejfájásokat is maga mögött hagyta.

Lázár Attila és felesége, Mónika nemcsak a háznál, de a kertben is arra törekszik majd, hogy a legkisebb emberi beavatkozásra legyen szükség. Attila szerint a minket körülvevő rendszerre kell építenünk úgy, hogy nem űzzük el vegyszerekkel a körülöttük lévő élővilágot, hanem hagyjuk élni az élőlényeket, és így kialakul az a rendszer, amely önmagát képes fenntartani.

Az épületet 2014-ben vette birtokba a Lázár család.


Az átszerkesztett és kiegészített szöveg forrása Daczó Dénes írása. Csomortan.ro
Fotók: Hendimédi.blogspot.nl

 

Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 120 (62 szavazatból)
Hozzászólások: (Csak teljes jogú tagok szólhatnak hozzá a cikkekhez!)
Eddig még nem érkezett hozzászólás.
OK


Lindab
Velux
Austrotherm
Austrotherm

Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©