Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
A szerző legújabb cikkei:
Utólagos falszigetelések II.
Mi olvasható a facebookon az V. vagyongazdálkodási konferenciáról?
Gyors álláspont-közlés. Most fordulhatna a kocka.
Utólagos falszigetelések – sorozat 01
A cső és a lyuk probléma – 2. rész
A cső és a lyuk probléma, első rész


Mivé válhat a beton karbantartás nélkül
Érdemes elgondolkodni: javítás, vagy felújítás
imling1 2017. december 11.      
Az anyag, amiből a cikket szerkesztettem, nagyrészt saját tapasztalat és forrás. Egy épület példáján keresztül mutatom be a címben szereplő gondot. Az eredeti anyag számításokkal együtt 130 oldal, kérésre egyedileg elküldöm, amennyiben érdeket nem sért és "anonim" marad, habár sokan látják a vizsgált épületeket nap, mint nap.

Az épületről a tervtárban iratanyag nem található, az építés évéről pontos tájékoztatást az átadott Alapító Okirat ad, amely 1967. év szeptember hónap 8. napján keltezett, tehát az épület akkorra már megépült. A tervek hiányában a későbbiekben a szerkezeti elemek csatlakozásainál javaslatokat kell tennem feltárásokra az egyéb szakirányú vizsgálatok elvégzéséhez a pontos meghatározások érdekében. A megállapításaimat addig szemrevételezés alapján teszem. A feladatot ennek tudatában vállaltam.


I. Az épület állapota

Most mindenkinek szembesülnie kell azzal az alapelvvel, hogy épületet ötven évre terveznek. Ez jelen esetben pontosan eltelt. Ez kell, hogy legyen a kiindulópont, valamint az ebből adódó kérdések:

1. Milyen károsodások láthatók ma és mik ennek az okai?
2. Mely esetekben lehet a károsodásokat megszüntetni?
3. Milyen beavatkozásokat lehet megtenni?
4. Mennyibe kerül az egyes részelemek javítása, vagy felújítása?
5. Mi a javítások/felújítások sorrendje?
6. Melyek az azonnali beavatkozást igénylő feladatok?
7. Mit és miért érdemes elvégezni?
8. Mit és miért nem érdemes elvégezni?

Fenti kérdésekből az első tartozna ebbe a fejezetbe, viszont az egyszerűség kedvéért egy folyamatként írom le 1-5. pontokig.
A társasház három különálló tízemeletes épületből áll, épületenként negyven lakással, amelyeknél az erkélyek azonos méretűek és eredetileg azonos homlokzati megjelenésűek.
Az épületek elnevezését a továbbiakban a többség által használt módon teszem:
B……. út 57/B = 57B
P………. 1. = P1
P……… 3. = P3

Több helyen az erkélyeket ablakokkal zárták le, ami felvet egy külön vizsgálandó szempontot, a páradiffúzió hatását, illetve azt, hogy a beépítés módja mely esetben javít, és mely esetben ront a korábban kialakult állapoton. Ezt később néhány mondatban összefoglalom. Miután a károsodások jellemzően az erkélyekkel rendelkező homlokzati részeken fordulnak elő, a csak ablakos, vagy lépcsőházi ablakos, illetve vakolt felületeken kevésbé, illetve más jellegűek, ezért kiemelten ezzel kell foglalkoznom. A lépcsőházak ablakainak és nyílászáróinak a felújítása megtörtént, kivéve a P3 épület bejárati ajtaját. A kivitelezés esetleges hiányosságait a kivitelezővel kötött szerződések megküldése után vizsgálom külön kérésre, habár nem tekintem egyértelműen műszaki kárszakértői feladatnak, inkább jogi kategória. Ezzel kapcsolatban kérték a felelősségi kérdéskör taglalását, amelyet inkább az 1. sz. mellékletben Dr. Jámbor Attila tanár úr összeállításában idézek, de fényképmellékleteket csatolok a később erre szánt fejezetben.

Az erkélyek egy belső lábazati lépcső és egy vasbeton szerkezetű öntött virágvályú között elhelyezett fémkeretes, drótüveg betétes elemmel határoltak. A vizsgált helyeken ez az elem, amelynek vázát egy zártszelvény acélszerkezet adja, több tagolásban, helyenként teljes vastagságban elkorrodálódott, levelesen rozsdásodik, cserére szorul. Az osztásokat acéllemez burkolat fogja össze mindkét oldalon, amely több helyen szintén javíthatatlan állapotú. A lemezburkolatok egy-egy acél oszlopot takarnak, amelynek anyaga szintén jelentősen károsodott, miután a nedvesség bejutott a lemezek mögé és így a tartósan nedves, párás környezet állandósította a folyamatot.

Szemrevételezéssel ezeknek az oszlopoknak (kívülről látható) tartószerkezeti szerepe nincs, inkább csak merevítési célt szolgál. Ez pusztán következtetés, miután a virágvályú önmagában is megáll, hordképes, a beton falakba van a végein bekötve (pengefal). Ezeket a csomópontokat (egy-két feltárással) statikusnak kell megvizsgálnia és véleményeznie, mert a végső megoldási javaslat a fentiek feltételezése mentén, de már meglévő elképzeléseken alapulva fog kialakulni. A vizsgálatnak választ kell adnia arra, hogy a virágvályúnak van-e tartószerkezeti szerepe, vagy csak biztonsági és díszítő elemként lett beépítve.

Visszatérve az üvegezett acélszerkezetre: a fotókon látható, hogy a fémszerkezetek ott is tönkrementek, ahol részlegesen, vagy akár folyamatosan karbantartották (mind a keretet, mind pedig a virágvályút és az üvegezést is cserélték).
A továbbiakban vizsgálat tárgya az erkély mennyezeti (ha úgy tetszik, födém alatti – nézőpont kérdése) vakolatának a repedése és sok esetben lehullása. Ennek elsődlegesen oka az anyagfáradás és az épület folyamatos mozgása miatti szerkezeti hézag mentén kialakuló repedés együttes hatása, néhol ázással is megtetézve. A repedés a nagyelemes betonfödémeknél, akár előre gyártott, akár a helyszínen öntött, de az építéskori technológiának megfelelő (nem monolit lemez), egymás mellé helyezett és részben helyszínen zsaluzott vegyes hordozó szerkezetekre jellemző. Az épületek és szerkezeteik mozgása két fő okra vezethető vissza. Az egyik a tektonikai mozgás, a másik pedig a hőtágulás. Magyarországi viszonylatban a sok kis törésvonal miatt évi átlag 360 darab, azaz napi átlag egy földrengés van, amely számunkra nem észlelhető, viszont a környezetében kihat mindenre. Miután sem ez ellen, sem pedig a hőtágulás és zsugorodás ellen nem lehet tenni, viszont az erkélylemezek és azok burkolat alatti szigeteléseinek az átrepedéséhez is vezet, elsősorban az átnedvesedés megakadályozása a fontos. A lehulló nehéz vakolatok pótlása álláspontom szerint felesleges, mert pusztán esztétikai célja van a betonszerkezet korrózióvédelme mellett. Ezt az erkélyburkolatok vízhatlanítása után lesz majd érdemes pótolni egy vékony réteggel, előtte a szerkezeti hézagot ki kell tölteni rugalmas fugázó anyaggal, valamint üvegfátyol, üvegszövet, vagy más elasztikusabb bandázs csíkkal kell lefedni és a tapadóhíd képzéssel egy időben egy vékony vakolattal ellátni. Hangsúlyozom, hogy ez az elvégzendő munkák közül az utolsók közé tartozik az erkélyek oldalfalainak a vakolatával együtt, amely szintén a kihordási idő letelte, anyagfáradás és a fal anyagának hőtágulása miatt válik le helyenként. A kezelési javaslat a mennyezetéhez hasonló, vagy azonos. A szemle során kiderült, hogy több helyen már a tulajdonosok saját hatáskörben elvégeztették az erkélyek burkolatának a felújítását, viszont a vízelvezetésre különböző elgondolások alapján tettek kísérletet. Pedig a továbbiakban az eddig említett okokon kívül kifejezetten a víz, a pára és a gőz hatásaival kell foglalkozni, mert a mozgásokon kívül az összes többi bekövetkezett károsodásnak kifejezett okozója a víz és az általa hordozott, eső formájába összegyűjtött, vagy általa kioldott anyagok.
A csapadékvíz nyomás nélkül végigfolyik a határoló épületszerkezeteken, de közben beszivárog a teraszok, födémek, erkélyek, falak anyagába,amíg a megfelelő szigetelés nem áll az útjába. A pórusokba beszivárgott víz a téli fagyok alkalmával mállasztja az anyagot. – Itt meg kell állnunk egy gondolatra és vissza kell térnünk a fejezet első mondatára. Úgy, ahogy az épület tervezett használható élettartama felújítás nélkül ötven év, az alkalmazott szigetelőanyagok kihordási ideje sem több, inkább kevesebb.

Nem áll a rendelkezésemre semmilyen leírás az alkalmazott anyagokról, viszont egy bizonyos, hogy az eltelt idő alatt elöregedett, elfáradt, több helyen repedések keletkeztek és az anyagokba szakaszosan, vagy folyamatosan beáramló víz átszivárog. Ne feledjük, hogy csak laboratóriumi körülmények között létezik teljesen száraz építőanyag szerkezet, a valóságban nem. – Ezzel elérkeztünk a legtöbb gondolatot igénylő virágvályúk összetett károsodási okaihoz. Az ok a víz, viszont egy kellemetlen esemény az alapvető elindítója. Az anyaga nem kavicsbeton, hanem porózusabb kőőrlemény, ami új állapotában talán az építéskori esztétikumot volt hivatott szolgálni, viszont utólag könnyen kijelenthető, hogy ezzel beletervezték a gyorsabb állagromlást is. További törekvés az állékonyságra az alkalmazott betonvasak túltervezése, amely pontosan ellenkező hatást eredményezett, mint az eredeti szándék. A kétféle anyag összeépítésének eredménye egy harmadik, az anyagok jó tulajdonságait magában hordozó vasbeton lenne, viszont itt az alkalmazott alapanyag porózussága és vasak túlzott mennyisége vezetett el a jelen állapotig. Kétféle korróziós folyamat indult el. Az egyik a közismert rozsdásodás. Ezt a fogalmat sokan keverik, miután kevésbé ismert fogalom ennek a folyamatnak a szétválasztása, amely első szakaszában egy passzív oxidréteg alakul ki. Ez egy szabadban álló acélfelületen védelmet ad, mindaddig, ameddig a hőmérsékletváltozás, vagy egyéb vízmegtartó anyag és jellemzően szennyező anyag (legtöbbször kloridok, az ivóvizet is ezekkel kezelik: nátrium-hypoklorid, hidrogén-klorid) hatására indul meg az aktív rozsdásodás. Az aktív rozsda vas-hidroxidból, majd vas oxidból áll, melynek térfogata lényegesen nagyobb az eredeti fémnél.
A másik korróziós folyamat a betonkorrózió. A négyféle esetből itt kettőt emelek ki. Az egyik a kilúgozódási korrózió. Ebben az esetben a lágy víz kalcium hidroxidot old ki a betonból. Néhány százalékos kioldódás is tetemesen csökkenti a beton szilárdságát. A másik a cserebomlási korrózió. Különböző savak és sók, valamint szerves vegyületek egy része idézi elő. Ebből az esővízben és a virágföldben is jelen van jó néhány. Ezek a kő alkotóival, főként a kalcium-hidroxiddal kémiai reakcióba lépve vízoldékonnyá teszik azokat és ez újabb lehetőség a kilúgozódásra.
Most rakjuk össze a kettőt: 1. A fém duzzadó rozsdásodásának kedvez a porózus mészkőbe állandóan beszivárgó és tárolódó víz, a virágföld is állandóan nedves. 2. A kilúgozódás gyengíti a betont. Mostanra ez egy megfordíthatatlan folyamattá alakult. Mindezeket tetézi, hogy a beton vastagsága nem tudott volna elegendő takarást adni a benne lévő vasaknak, még akkor sem, ha az anyaga más és mindez a fentebb leírtak nélkül is bekövetkezett volna. Ennek kifejezetten jó példája egy földdel nem feltöltött vályú mostani képe. Jól látszik a belső élen, hogy karbantartják, igyekeznek megóvni, folytatódik a károsodás.
Azért ilyen jelentős a károsodás, mert még egy hiba bekövetkezett az elem elkészítésekor. Nem a betontest húsának a közepére került a gondosan összeállított vasanyag, ami magyarázatot ad arra is, hogy az épületet kívülről szemlélve miért látszik több elemen jelentős mállás a rozsdarobbanás következtében a külső, alsó éleken, másokon viszont nem. Egyéb anyaghibákra, vagy minőségi különbségek kimutatására a szemrevételezés nem alkalmas. Az eltelt idő miatt laboratóriumi vizsgálatok sem vezetnének más eredményre.

II. Korábbi kivitelezések és annak felelősségi köre

Az előző fejezetben érintettem ezt a témakört. Változatlanul nem tekintem műszaki kárszakértői feladatnak, viszont a szerződés része a bizottság kérésére, ezért ebben a külön fejezetben végezzünk erről egy okfejtést. A felelősségi kör általában az egymásra mutogatás művészete műszaki oldalról megközelítve. Kezdjük ezt a gyalogtúrát a fenti képeken látható, eddig jól agyonmagyarázott károsodással. Bekövetkezett. Ilyen mértékben. Ezen a helyen. A kérdéseim a következők:
Bekövetkezett volna-e ezen a helyen és ilyen mértékben a károsodás, amennyiben betartva a tulajdonnal járó kötelezettségeket a tulajdonos a károsodás első jeleire egy ecsetet fog a kezébe és valamilyen korrózió gátló és/vagy vízhatlanító anyaggal rendszeresen ápolta volna?
Valójában ki ennek a tulajdonosa? Egyértelmű ebben az esetben az Alapító Okiratban a tulajdonviszonyok leírása? Aki beépítette a loggiát ablakokkal az számolt, vagy számoltatott a páradiffúzió következményeivel?
Aki nem építette be és beesik az eső, ennek okán ázik az alatta lévő loggia mennyezete az felelős az esőzésért?

Ezt azért sarkítottam, mert ezekre a kérdésekre nem létezik egyértelmű válasz, még akkor sem, ha valakinek meggyőződése, hogy tudja a jó választ. Az erkélyek, loggiák, teraszok műszakilag egybeépített, de vegyes (magán és közös) tulajdonú szerkezetei egymás nélkül nem léteznek, viszont a legtöbben arra gondolnak, hogy az ázásért a szigetelés hibája, vagy hiányossága nevezhető meg oknak, az pedig közös tulajdon még az Alapító Okirat szerint is. A felette lévő rétegrend, ugyanúgy, mint a szoba parkettája, vagy a fürdőszoba burkolatai, külön tulajdonban vannak. Az átázáshoz mindkettőnek a meghibásodása kell. Kérem, hogy gondolkozzunk el ezen.
Ennek szinonimájaként említem a lépcsőházi ablakok cseréjének az ügyét, amiről valójában a felkérés indíttatása szól. Ez ügyben megkaptam a szerződéseket az 57B, P1 és P3 épületekkel kapcsolatban. Ezt a kérdéskört nem kívánom tovább taglalni, miután jogi végzettséggel nem rendelkezem, valamint a fotókon látható hiányosságok az ablakpárkányok alatt számomra egyértelműek. Műszaki kár szempontjából az egyösszegű vállalás nem elemezhető ki, csak megadott méretek alapján, tételes elszámolású számlamelléklet birtokában tudnám ezt a munkanemet (36-000 és 36-090) visszaellenőrizni. A megállapításaim a következők: Az ablakok beépítése az elvégzett munkák tekintetében szakszerű, garanciális igény eddig nem merült fel. A látható hiányosságok esztétikai jellegűek, nem tudom eldönteni, hogy a vállalási ár ezeket tartalmazta-e, nem túlárazott, inkább kedvezményes. A kivitelezői nyilatkozatok egyértelműek, viszont más szakági vizsgálatra is szükség lehet.

III. Alternatívák a károsodások kezelésére

A szemlék során kiderült, hogy a vályút nem csak a felső éleken kell javítani és nem csak belülről, hanem a belső és külső alsó éleket is. Ennek elvégzéséhez pedig a megbízható és biztonságos munkavégzéshez egy állványszerkezetet kell készíteni loggiánként. A tartósabb eredmény eléréséhez pedig a vályúk mind a négy élét véséssel le kell bontani és egy erős tisztítás után alkalmazható az előző megoldás, viszont a mennyiségek így már jelentősen megnövekednek.
Ebből következik, hogy a bekerülési költség aránytalanul nagy, ha felújításban gondolkodunk, valamint ennek csak az elnevezése „biztonságossági” ugyanis az I. fejezetben leírtam, hogy az anyagokban zajló folyamat visszafordíthatatlan. A biztonság csak annyit jelent, hogy egy tartósabb megoldás, de ez is csak pénzkidobás lenne.

„Még egy tévedésről is kiderülhet, hogy szükséges volt egy fontos felfedezéshez” (Henry Ford)

IV. Mit és miért érdemes elvégeztetni / V. Mit és miért nem érdemes elvégeztetni

Fentiekből körvonalazódik a kézenfekvő megoldás. Miután az épület műszakilag érett a felújításra, egyszerűbb egy új loggia korlátot megtervezni egy építésznek és azt beépíteni egy felújítási folyamatba, ami amúgy is elkerülhetetlen az élhető környezet kialakításához.

VI. Azonnali beavatkozást igénylő munkák

A virágvályúk repedező betondarabjait és az egyéb külső határoló szerkezetek már ugyanilyen okoknál fogva megrepedt és leválni készülő darabjait haladéktalanul el kell távolítani, a veszélymentesítést el kell végezni, mert közvetlen élet- és balesetveszély forrása lehet. Ilyen és ennél rosszabb helyzet több helyen is látható. Ezeket is statikus szakértőnek kell vizsgálnia és megoldási javaslatot adnia, ugyanis az elbontás után védeni kell a szabaddá vált szerkezeteket és felületet, valamint pótolni a hiányosságokat.

Kelt: Budapest, 2016. július hónap 14. napján

Imling József


Ajánlott irodalom: Erkélyek, függőfolyosók és felújításuk
Kakasy László (2013) BME Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszék

Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 7 (4 szavazatból)
Hozzászólások: (Csak teljes jogú tagok szólhatnak hozzá a cikkekhez!)
Eddig még nem érkezett hozzászólás.
OK


Velux
Austrotherm
Austrotherm
Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©