Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
A szerző legújabb cikkei:
Mivé válhat a beton karbantartás nélkül
Mi olvasható a facebookon az V. vagyongazdálkodási konferenciáról?
Gyors álláspont-közlés. Most fordulhatna a kocka.
Utólagos falszigetelések – sorozat 01
A cső és a lyuk probléma – 2. rész
A cső és a lyuk probléma, első rész


Utólagos falszigetelések II.
Van sok megoldás
imling1 2017. december 11.      
A tökéletes szárazsági követelményt a jogszabály ismeri és csak laboratóriumban lehet ilyennel találkozni. Épületeknél, lakásoknál, építőanyagoknál soha! Egy esettanulmány a való életből

A cikkben bemutatott épületről a tervtárban az 1994. évből egy a tetőtér beépítésével kapcsolatban készült iratanyag található, az építés évéről pontos tájékoztatást a társasházi Alapító Okirat sem ad, amely 1991. év szeptember hónap 9. napján keltezett és 1992. április 30. napján módosított. Mellékletei csak a földszinti és a padlástéri alaprajzot tartalmazzák, tehát mind a cím, mind pedig a valóság tekintetében elégtelenek. Az ingatlannyilvántartás mostani folyamatban lévő rendezésével együtt, vagy azt megvárva, az Alapító Okiratot a nyilvánvaló tévedések miatt módosítani kell. Az eredeti tervek hiányában a megállapításaimat szemrevételezés alapján, illetve műszeres mérésekre támaszkodva teszem.

I. Az épület állapota

Most mindenkinek szembesülnie kell azzal az alapelvvel, hogy egy épületet ötven évre terveznek. Ez a várható élettertam jelen esetben már 25-35 évvel ezelőtt eltelt, miután az építési év az 1930-as évekre tehető. Ez kell, hogy legyen a kiindulópont, valamint az ebből adódó kérdések:

1. Milyen károsodások láthatók ma és mik ennek az okai?
2. Mely esetekben lehet a károsodásokat megszüntetni?
3. Milyen beavatkozásokat lehet megtenni?
4. Mennyibe kerül az egyes részelemek javítása, vagy felújítása?
5. Mi a javítások/felújítások sorrendje?
6. Melyek az azonnali beavatkozást igénylő feladatok?
7. Mit és miért érdemes elvégezni?
8. Mit és miért nem érdemes elvégezni?

Fenti kérdésekből az első tartozna ebbe a fejezetbe, viszont az egyszerűség kedvéért egy folyamatként írom le az 1-6. pontokig, Az épület tervezett élettartama felújítás nélkül ötven év, az alkalmazott szigetelőanyagok kihordási ideje sem több, inkább kevesebb, habár semmiféle szigetelésre utaló jel nem látható többszöri bejárás és fotók alapján. Amennyiben beépítették volna, akkor sem látná már el a funkcióját, mert a kor szokásainak megfelelően kátránypapírt használtak (volna), amely 30-40 év alatt szétrepedezik és 50 év alatt szinte teljesen elporlad. Egyszerűen így tervezték meg az épületet, amelynek a talajvíz elleni „szigetelését” a pinceszint szolgálta, ameddig el tudta látni ezt a feladatot. Az 1500-as és 1700-as években többféle szigetelési móddal és anyaggal kísérleteztek, viszont tartósnak csak egy-egy költséges megoldás bizonyult. Így maradt a leggyakoribb megoldás, hogy nem építenek be szigetelést, hanem kiszellőztetik az épületet. Ez azt jelenti, hogy az alapozásra épült 50 cm vastagságú, kisméretű téglából épült pincefalakba felszívódó nedvesség, még mielőtt elérné a pincefödémet, kipárolog és szárazon tartja a lakószinteket. A földszinttől felmenő külső határoló falak 38 centiméter vastagságúak, viszont a vizeshelyiségek mellé tervezett légaknák falvastagsága (ezeknek a jelentősége akkor lenne értelmezhető, ha tovább folytatódott volna a zártsorú építkezés az 1920-as évek rendezési tervei szerint) a melléépítésre kalkulálva már nem tartja ezt, itt is kispórolták az anyagot, ugyanúgy, mint a lakások közötti falaknál, ahol csak 12 cm méretűre sikerültek. Ennek a hibás kivitelezésnek esett áldozatul az épület, ugyanis az eljárás egy szigetelés nélküli építési módnál a kiszellőztetés volt, ezt egy előtétfallal, vagy egy angol aknával oldhatták volna meg az épület oldalfala mellett, miután nem épült közvetlenül ide egy másik épület, amely szintén alápincézet lenne. Tudom, hogy ez már történelem, viszont ez egyben az ok is arra, hogy az itteni falak sokkal több nedvességet tartalmaznak a földszinti lakásoknál ezen az oldalon, mindannak ellenére, hogy a vasalt betonlemez pincefödém alsó szintje a jelenlegi járda szintjétől 50 centiméterrel van feljebb. A födém vastagsága 30 centiméter. A fal nedvességtartalma a felületen és annak közelében a járda és a födémlemez között igen alacsony, míg a lemezben és a felette lévő vakolatban is nagyon magas értékeket mutat. Ez előrevetíti, hogy nem csak egy oka van a lakások falaiba felszívódó nedvességnek, viszont a fő ok a szigetelés hiánya, amit pótolni kell. Itt a talajnedvesség elleni vízszintes falszigetelés utólagos kialakítására gondolok, ez a legelső dolog a számos elvégzendő feladat mellett. Erre több megoldás is létezik és tekintélyes szakanyaga van. A vízszintes szigetelés legalapvetőbb módja a lemezbeütéses módszer, vagyis egy speciális, rozsdamentes lemez falba való beütése. Ennél természetesen vannak jóval kifinomultabb módjai is a falszigetelésnek, így például a falban lévő nedvesség és hordozott anyagok kristályosítása, a falakat elektromos impulzusokkal „szárító” tömbinjektálásos módszer és az úgynevezett „fúrt vegyi falszigetelések”. Az elektromos impulzusokkal való szárítás egy az újdonsága miatt kevésbé ismert, költséghatékony módszer, viszont ezzel gyors eredményt ennek az épületnek az esetében már nem lehet elérni, miután a falak itt a pincefödém felett is nedvességgel telítettek. Ezeknek a kiszáradási ideje, amennyiben nem kapnak további nedvesség utánpótlást, önmagában is a létező körülmények fennállása mellett eléri az 1,5 évet. (téglaépületeknél az építési nedvesség száradási ideje egy év, itt pedig annál sokkal súlyosabb az állapot, telítettek az anyagok, a tégla és a beton is) Tehát kizárásos alapon maradnak a fúrt vegyi szigetelések.
Azért tudomásul kell venni, hogy nem létezik a tökéletesen száraz fal, csak laboratóriumi körülmények között. Ennek ellenére a legtöbb esetben a kivitelező cégek 100%-os eredményt ígérnek. Ezek csak elméletben léteznek. Vegyük például az elektrofizikai eljárást. El lehet ezzel is érni száraz falat optimális körülmények között. Azonban ezt az eljárást sem mostanában fedezték fel, hanem ennek az alapjait 1803. évben fedezte fel egy német tudós és 1806. évben hozta nyilvánosságra. Prof. F. F. Reuss természettudós. Később foglalkoztak ennek a kutatásával: Wiedermann, Hittorf, Quinke, Freund, Perrin, Cruse, Helmholtz és Smoluchowski. A módszer arról szól, hogy a vízmolekulák természetes, vagy mesterséges mágneses mezőben a negatív töltésű pólus felé mozognak. Tehát a módszer működik. Az épület valóságában azonban a tény a következő: A kapilláris úton felszívódó nedvesség a gyakorlatban minden esetben oldott sókat is magával visz, amelyek a legkülönbözőbb módon és koncentrációban vannak jelen és eloszlásuk a falazat keresztmetszete mentén semmiképpen sem homogén. Előfordul fordított potenciáleloszlás is, ez kizárja ezt a lehetőséget. Az előbb leírt csak az egyik, a passzív módszer. Létezik még az aktív módszer és a rezgőkörös módszer is. Kérem, hogy így szemléljünk minden módszert és eljárást! Mindegyiket laboratóriumi körülmények között fejlesztik ki, viszont egyik sem vihető át minden esetben egy falazat feltételeire. Egyes helyeken jobban működnek, más helyeken a talaj más ásványi anyag összetétele miatt más sókat szállít a felszivárgó víz, ott pedig kevésbé, vagy fordítva. Ennek ellenére választani kell egy módszert, amire a kivitelező úgyis meg fog esküdni, hogy az 100%-os hatékonyságú. Egyben tudomásul kell venni, hogy „csak” annyit érhetünk el bármelyik módszerrel, hogy egy gátat képez vízszintesen a falazatban, amit azután később évek múlva is mérésekkel ellenőrizni kell és ki kell alakulnia ezen szint felett az építőanyag saját illetve a szorpciós nedvességszintje. Amennyiben elfogadjuk ezt a tényt, hogy nem a szárazság, hanem egy bizonyos nedvességszint elérése a cél, amelyet későbbiekben már tudunk kezelni, akkor egy választott módszer lehet a fugainjektálás módszere is. Ez azt jelenti, hogy két téglasor közti fugába szintén sűrűn, 10-12 centiméterenként 12 mm átmérőjű furatokat képeznek és ebbe egy gél állagú anyagot juttatnak akár túlnyomás nélkül. Különböző kémiai és elektrolitikus folyamatok indulnak el és képződik egy gát a felszívódó víz útjába. ezt a későbbiekben mérésekkel ellenőrizni kell, mert gyakran előfordul, hogy a szakszerű kivitelezés ellenére is, az eltérő anyagú (min. 36 féle) és koncentrációjú sók megakadályozzák a folyamatosság kialakulását, ezért néhány helyen többletfurat és anyag kell. Történhet ez poliuretán gyantákkal, vagy akrilát-gélekkel (injektáló krémmek).

A munka elvégzendő legalább 28 méter hosszon, a bal oldali falon és a bal oldali traktus hátsókerti szakaszán.
A legtöbb kivitelező cég úgy adja az árajánlatát, hogy nincsenek benne a vakolatok pótlási munkái és költségei. ez érthető, mert nem lehet tudni, hogy milyen vakolat és mekkora felületre kell. Miután minimálisan az érintett területen a közelgő évszakváltás előtt vakolattal kell ellátni a lakásokkal határos felmenő falak külső felületeit, mert pontosan attól, hogy nedvességgel telítettek, elveszítették a hőszigetelő képességüket és ez a kialakult hőhíd a téli időszakban felgyorsítja a penészedési folyamatokat. Szintén szükséges a pincefödém beton látszó éleinek a korrózióvédő javítása is, miután mállik, a felülete több helyen kézzel morzsolható, nedvességgel telített és kifagyott. Ebben az anyagban kétféle korróziós folyamat indult el. Az egyik a közismert rozsdásodás. Ezt a fogalmat sokan keverik, miután kevésbé ismert fogalom ennek a folyamatnak a szétválasztása, amely első szakaszában egy passzív oxidréteg alakul ki. Ez egy szabadban álló acélfelületen védelmet ad, mindaddig, ameddig a hőmérsékletváltozás, vagy egyéb vízmegtartó anyag és jellemzően szennyező anyag (legtöbbször kloridok, az ivóvizet is ezekkel kezelik: nátrium-hypoklorid, hidrogén-klorid) hatására indul meg az aktív rozsdásodás. Az aktív rozsda vas-hidroxidból, majd vas oxidból áll, melynek térfogata lényegesen nagyobb az eredeti fémnél.
A másik korróziós folyamat a betonkorrózió. A négyféle esetből itt kettőt emelek ki. Az egyik a kilúgozódási korrózió. Ebben az esetben a lágy víz kalcium hidroxidot old ki a betonból. Néhány százalékos kioldódás is tetemesen csökkenti a beton szilárdságát. A másik a cserebomlási korrózió. Különböző savak és sók, valamint szerves vegyületek egy része idézi elő. Ebből az esővízben és a talajnedvességben is jelen van jó néhány. Ezek a beton alkotóival, főként a kalcium-hidroxiddal kémiai reakcióba lépve vízoldékonnyá teszik azokat és ez újabb lehetőség a kilúgozódásra.
Most rakjuk össze a kettőt: 1. A fém duzzadó rozsdásodásának kedvez a már porózus betonba állandóan beszivárgó és tárolódó víz, a föld és így a falak is is állandóan nedvesek. 2. A kilúgozódás gyengíti a betont. Mindezt pontosan ott, ahol a feltámasztási vonala van, ahol az azt tartó falszerkezetre támaszkodik, ezt a folyamatot meg kell állítani. Eddig az első lépéseken vagyunk túl, amelyek a legalapvetőbbek.

Most térjünk át a további jelenségekre, amelyek szintén jelentős mennyiségű vizet juttatnak az épületbe, illetve az alá. Az egyik a csapadékvíz elvezetés több hibája és meghibásodása csőtörés(ek) formájában. Erre elegendő egy fotósorozatot összeraknom és azonnal közérthető lesz. Szintén látható a fotóanyagban a beton födémlemez károsodásairól néhány felvétel, ide csatolva a nyomó és lefolyócső törésekre utaló fotókat is. A lefolyó rendszer kamerával vizsgálható, javaslom egy későbbi időpontban ennek elvégeztetését, ezzel kiszűrve a hibákat, így a hibahelyek behatárolhatók és a javítások az adott helyeken a teljes felújítás előtt elvégzendőek. Ebben a záró fejezetben leírtak halasztást tűrő, de feltétlenül elvégzendő feladatok.

Egy mondat arról, hogy mit nem érdemes elvégezni.: A pince szárítását addig, ameddig a fentiek megoldatlanok, ugyanis sem szellőztetéssel, sem pedig szárítógéppel nem megoldható.


Kelt: Budapest, 2016. augusztus hónap 28. napján.

Imling József
 

Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 6 (3 szavazatból)
Hozzászólások: (Csak teljes jogú tagok szólhatnak hozzá a cikkekhez!)
Eddig még nem érkezett hozzászólás.
OK


Velux
Austrotherm
Austrotherm
Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©