Az Iszapváros fiatal építészei – Margaux Leycuras, Marion Ottmann és Anne-Hina Mallette – hazájukban ezzel a tervvel futottak be, amiért nemzeti díjazásban is részesültek.
A Nílus-völgy állandóan ki volt téve az ár-apály romboló szélsőségeinek, ami olykor mérhetetlen pusztítást okozott a környezetben. A helybeliek a híres Asszuáni-gát építésével próbáltak anno gátat vetni ennek. A beavatkozás ugyan sikerrel járt, de gyökeresen megváltozott a hely ökoszisztémája, ugyanis a gát mögött a víz és az iszap felduzzadt, melynek következtében a védvonal mindkét oldalán komoly talajeróziós folyamatok alakultak be.
A folyó mentén épített úszó iszapváros erre a problémára környezetbarát megoldást kínál. A terv szerint modulosan kialakított várost egy 200 méter mélységű tó felett, a Nasser tavon építenék fel. Az esős hónapokban a folyó ugyanúgy elárasztaná a földeket, mint régen, a vízszint egyenletes emelkedésével pedig az teljes város együtt megemelkedne. A víz és a tápanyagok eljutnának a termőföldekre, de ezt követően a gát lezárna, hogy fenntartsák a kellő vízszintet az áradás után is.
A hidromechanikus, környezetbarát megoldás kellő védelmet nyújt a szeszélyes, pusztító áradásokkal szembe, sőt létrehozza a biztonságos és egészséges emberi élet feltételeit a Nílus egykori árterületein.
Forrás: Inhabitat.com
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére