Rudraduri ön-erős beruházás.

A tavalyi Öko-logikus építészet konferencia sorozaton épp Csanády Pál előadása során láttam a most újra felelevenítendő épületet. Azok kedvéért, akik nem vettek részt a konferencián és nem olvastak még az épületről a szaksajtóban, álljék itt egy példa a - számomra - úgynevezett szerves építészetből.

A projekt rangos építészeti elismerést kapott, többek között elnyerte az Aga Chan Award of Architecture 2007 az Archiprix International 2007, az Architectural Review Award 2008 és a World Architecture Community Award 2008 díjakat is, s nemrégiben egy fenntarthatósági díjat is elvihetett.

Rudrapur a föld legsűrűbben lakott országában, Indiában, a földrész északi felén fekszik. A szegénység és a hiányos infrastruktúra sokakat vidékről a városokba "csalt". A helyi NGO Dipshikha igyekszik követni az új utak építése mellett futó fejlesztési programokat: a szándék az, hogy a vidéki lakosság elé perspektívákat állítsanak és segítsék az embereket megismertetni a falu értékeivel, a maga teljességében. Ennek része a bemutatott speciális iskola koncepciója, mely oktatási egység a gyermekek önbizalom építésére és függetlenségük megerősítésére épít. Identitástudatuk növelése érdekében.

„Iskolát építünk és 25 helyi munkást képzünk ki – ez fontos kezdő lökés a helyi lakáshelyzet javulásához. Szaktudást és információt adunk át annak érdekében, hogy a helyi anyagokat legjobban használják majd fel az itt élők. Ezek a kézhez kapott értékek függetlenek hitelektől vagy más anyagi körülményektől” - írta Anna Heringer munkanaplójába 2005-ben, amikor egy harmadik világot segítő építészeti-segély keretében nekikezdtek az épület megvalósításához.
Az építkezésben részt vettek - helyi munkaerőkön kívül - a dhakai BRAC épitész egyetem (Bangladesh) növendékei és a Linzi Képzőművészeti Egyetem (Ausztria) hallgatói is.

Építészek:Anna Heringer, Eike Roswag
Koncepció: Anna Heringer
Tervező: Eike Roswag

Pár visszaemlékező gondolat a projectben résztvevőktől:

"Érezhetővé váltak számomra az új ötletek a METI épületnél, melyet a remény és a bizalom emeltek az életkörülmények javítása érdekében, a szegény vidéki területeken."
(Paul Tigga, projekt partnere és Dipshikha vezérigazgató - Banglades)

"Akár csak egy bangladesi, mi is büszkék lehetünk, amikor azt látjuk, hogy milyen sok "egyedi" anyagot kaptunk és egy kontextusban dolgozhattunk... a munka különösen inspiráló volt! Így a következő ősszel jó lenne, ha megkapnám a lehetőséget, hogy együtt dolgozhassak veled. "
(Zaqiul építész hallgató, Dhaka, Bangladesh)

"Jó volt vizsgálódni és kísérletezni a valódi építkezés megkezdése előtt, így lehetőség volt megérteni mindent, bár nem értettük a nyelvet. Egy bizonyos, mindenki sokat tanult egymástól. Megtanultam, hogyan kell építeni erős falakat, hogyan kell használni a mérési eszközöket és a külföldiektől tanultam meg, hogy a legjobb keverő gépek a bivalyok. "
(Suresh, vályog munkás, Rudrapur, Banglades)

"Túl gyakran, az előremutatónak vélt törekvések a modernitás felé irányulnak. A fejlődő országok gazdasági és kulturális rosszindulatú hatásait mindenki saját bőrén érezheti, s ettől az építési tevékenyég sem kivétel. Hagyományos anyagok és technikák bevezetése helyett inkább import és drága anyagokat használnak. Energia-hatékony anyagok és termékek előnyeit egyelőre csak a gyártók élvezhetik a fejlettebb gazdaságokban. Az eredmények a legrosszabb esetekben idegen épületek, formák és anyagok, amelyek élettartama rövid és nehéz fenntartani. Ezzel szemben, ez az örömteli projekt, egy szegény vidéki térségben azt mutatja, hogy új frissítő-és a helyi identitás közvetlen kihasználásával lehet elérni könnyen elérhető dolgokat (...). "
(Paul Finch, Architectural Review, Egyesült Királyság)

"Az iskolai tanulás az öröm filozófiája - a legjobb számomra, hogy az épület zsúfolásig megtelt vidám gyerekekkel, akik nagyon boldogan mennek iskolába. Elsősorban nem az architektúra a fontos, más valami a különleges - ez a nép: mindenki, aki dolgozott rajta, minden erőfeszítést megadva a lehetőségek megragadásával ment végbe, ez a szellemi többlet tölti be a terekeket"
(Anna Heringer, a tervező)


Forrás