donkanyar | 2012.04.23
Az 1800-as évek végére már több mint 300 borospince működött Budafokon. A 100-120 kilométer hosszúra becsült pincerendszer a borászat mellett otthont adott a pezsgő- és konyakgyártásnak is, majd a XIX. században a borkereskedelemé lett a főszerep. Ezt a híres hazai borvidékeket, a borospincék sajátosságait mutatja be a Budafoki Borváros.

A csaknem 300 millió forintos európai uniós támogatással megvalósult kulturális és turisztikai fejlesztésben új funkciót kaptak az egykori pinceágak: elkészült a borskanzen, a Borutca és a szőlőhegyi kápolna; muzeális, faragott hordósorokat alakítottak ki, illetve bemutatkoznak a bortermelő régiók jellemző pincehomlokzatai és a borászathoz kapcsolódó mesterségek.
A fejlesztésnek otthont adó Záborszky Pincészetben Magyarország 22 borvidéke, illetve 6 borrégiója kapott helyet.
A helyi civilek által megálmodott Borvárosban nemcsak a borkultúra kap helyet, hanem a kerületi fiatal művészek is bemutatkozhatnak – hangsúlyozta a földalatti létesítmény avatóünnepségén Szabolcs Attila XXII. kerületi polgármester. Hangoztatta: a beruházást nemcsak kerületi, illetve fővárosi attrakciónak tartja, hanem bízik abban, hogy az országból, illetve a határon túlról is sok látogató érkezik.
Németh Zoltán (Fidesz), a városrész országgyűlési képviselője a múlt értékeinek őrzésére hívta fel a figyelmet. A legfontosabb momentumnak nevezte a hagyománytisztelet és a gazdaságfejlesztés egyesítését a turisztikai projekttel, mert ez segít túljutni a gazdaságilag nehéz időszakon.
Békési Imre, a Záborszky Pincészet tulajdonosa lehetőségnek és kötelességnek nevezte a borturizmust, kiemelve, hogy a kerületben egyedülálló adottságok vannak, a föld alatt húzódó pincerendszer a becslések szerint 100-120 kilométer hosszú.
A pincék átlagosan 4-6 méter szélesek és változó hosszúságúak. Különlegességük, hogy Budafokon nem téglából kirakott pincéket találunk, hanem vájt és fúrt üregeket. Az üregek szellőzését ma is a felszínről a boltívek tetejébe vájt szellőzőnyílások biztosítják minden különösebb mechanikus rásegítés nélkül. A pincék évszakoktól független állandó 12-16 fokos hőmérséklete, és magas relatív páratartalma (80-82%) kiváló környezetet teremtenek a borászati tevékenységhez.
A Záborszky Pince Nagytétényi úti épületének, és a pince egyik kisebb ágának felújítása 2007-ben megtörtént. A felújított pinceágban egy 130 fő fogadására alkalmas kiállítócsarnokot alakítottak ki. A vöröstéglafalú, boltíves, kb. 60 méter hosszú, 4–6 méter széles impozáns csarnok jobb oldalán hordósor található, vele szemközt a magyar borvidékek válogatott borainak gyűjteménye látható. A csarnokban kapnak helyet a Záborszky Pince időszakos kortárs képző- és iparművészeti kiállításai, helyet biztosítva – nem csak – a kerület ifjú művészeinek. Ezek mellett a Záborszky Pincében ma is közel 200 hordó található, amelyek közül a legszebbek a muzeális hordósoron vannak kiállítva, ezek egy része ma is használatban van. Rögtön a lejárattal szemben látható a pince legrégebbi, 1934-ben faragott díszhordója a Judit-hordó, és a nem sokkal később készült két testvérhordói, a Mária- és Ilona-hordók. Találhatunk a gyűjteményben különlegességnek számító tojáshordót és gazdagon faragott, ún. ovális német hordókat is. (A hordók többsége azonban felújításra vár).

forrás: MTI/Borvaros.hu

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások