Párizsi anziksz

Előrebocsátom, nem tudok Párizsról elfogulatlanul írni. Először tizenhét évesen varázsolt el a fények városa, és bár mindössze egy éjszakára lett az "enyém", a mai napig emlékszem a kivilágított Eiffel-torony alatti beszélgetésre a bácsikámmal. A főiskolával a Láthatatlan Humán Tanszék fáradhatatlan kiötlőjének, Börcsök Tanár Úrnak köszönhetően (aki az Erasmus előtti korszakban is elvitte a diákokat Európa legjobb helyeire) két ízben is megcsodálhattam a francia főváros csodás építészetét, végül a most közölt fotókat 2007-ben készítettem.

Amiért írok, annak csak közvetve van köze az építészethez. Anno egy ismerősöm hívta fel a figyelmet arra - nem kis iróniával persze -, hogy a franciák sosem sietnek, csak ha "folyó" ügyük van. Avagy egy autós koccanás után beülnek kávézni egyet a "sértett" felek. Vasárnap pedig zárva vannak a bevásárlóközpontok. Építészként el sem merem hinni, hogy kint egy társasháznak csak a homlokzati képe és a főfalai engedélykötelesek, no meg a gépészeti strang (a folyó ügyek visszatérnek:)), a belső válaszfalak/térszervezés nem tartozik a hatóságra. Síelőként a felvonókabinban – miközben a hangszóróból szól a sanzon – pedig ámulva hallgattam a nótára rázendítő jókedvű franciákat. Mi miért csak a kocsmában "vigadunk"?!

Na de vissza az építészethez... diadalívekhez, üvegpiramisokhoz. Egy építész ismerősöm mesélte, hogy a Champs-Élysées végére kiírt nemzetközi pályázaton milyen szomorú volt látni, hogy csak a magyarok terve volt földhözragadt. Mint tudjuk, a versenyt a dán Johann Otto von Spreckelsen nyerte a grandiózus Grande Arche tervével. Az Eiffel-torony története intő jel lehet számunkra: ki gondolná száz év elteltével, hogy a közkedvelt vasszörnyeteget mintegy húsz évig utálták a párizsiak?! Ma a kozmopolita főváros legkifejezőbb jelképe. A Tülériák kertjén átsétálva egy újabb mérnöki csoda tárul a szemünk elé: a Pyramide - a Louvre piramisa. (Utólag is köszönet Szily Tanár úrnak, hogy meg kellett tanulni Párizs térképét építészettörténetből). A világ egyik legismertebb múzeumának bővítésekor sokan szentségtörésnek gondolták a kínai tervező Ieoh Ming Pei monumentális, ámde áttetsző alkotását. A hatalmas múzeum térszín alatti bővítése elámította Európát – válaszként Anglia Sir Norman Foster tervei lapján a British Museumot bővítette ki 1994-2000-ig.

Nem zárójelben jegyzem meg, hogy a Louvre melletti (alatti) metrómegálló tematikája is a tárlatról szól, és bizony a múzeum bejárata a metróból is megközelíthető.

Vajon a mi Nemzeti Múzeumunk megközelíthető lesz a Kálvin térről?!

A párizsi Disneyland (bár csak ajánlani tudom mindenkinek) elemzése elmarad; így marad egy másfajta dizni, akarom mondani üvegkocka dizájn a Szépművészetire, vagy a Rubikra.

Húsz év késéssel, talán(?!) már nem is üt akkorát, de a miénk...


GG


_{A fotókat a szerző készítette:} www.ghx.hu