revititthon
Figyelem, a megbízói oldal is öntudatra ébredt, követel és versenyeztet; nem csak a kivitelezők, de a tervezők között is! A számítógéppel segített tervezés és rajzolás között óriási a szakadék, melynek szükségszerű, mielőbbi átugrására szeretném ösztönözni.

Indul a beruházási szezon, csörögnek a telefonok, nem csak tervező-, de a kivitelezőirodákban is. Persze munka nem sok lesz belőle, hacsak nem sikerül megcsípni valami kórház, vagy közigazgatási létesítmény projektet. (Megjegyzem, a családi házak esetében messze nem akkora a mélyrepülés, mint az ágazat többi szegmensében, de egyesek szerint az ilyen projektek volumene nem indokolja a minőségi tervezést...) Ezért sokan kacsingatnak külföld felé, nem is annyira az összecsomagolás, de a munka importálásának szándékával. Az ötlet reális, a szakmán belüli széthúzás okán évekkel ezelőtt irreálisan levert árak vonzóvá tesznek minket a nyugati és keleti beruházók számára egyaránt.

Az elmúlt hetekben rendre nálam is csörög-zörög a telefon és az e-leveles láda, hogy azonnal mondjam meg, mi az a BIM, mert nagyon kellene egy az irodába, hogy a külföldi tenderekről ne pattanjanak le induláskor. Ilyenkor igyekeztem valamiféle beszélgetésbe keveredni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez sem olyan egyszerű. Csupa olyan kérdést kell feltegyek, amire a másik oldalon nincsenek felkészülve, és hatalmas, kínosan légyzümmögős hallgatásokat sikerül okoznom. Ebből tanulva összeszerkesztettem egy kedves kis formalevelet, melynek az udvariassági beköszönő és viszontlátás-remélő sallangjait levágva ez marad:

● Mely szakágakat kívánja bevonni a modellezésbe?
(építészet, vasbeton (helyszíni/előregyártott), acélszerkezet, épületenergetika, épületgépészet, épületvillamosság, tűzvédelem, közműhálózatok, látvány...)
● Milyen szakág-specifikus számításokat kívánnak elvégezni
(szerkezeti állékonyság, talajmechanika, benapozás, fűtési-hűtési energiaigény, erősáramú hálózatok...)
● Mely beruházás-előkészítési feladatokat kívánnak közvetlenül a modellhez kapcsoltan elvégezni?
(szakágak ütközésvizsgálata, anyagmennyiség kalkulációk, projekt-, költség-, erőforrás-ütemezés és optimalizálás...)
● Tervezik bevezetni a beruházás helyszíni, modell alapú ellenőrzését?
(közvetlen, vagy közvetett adatkapcsolaton keresztül)
● Tervezik a megrendelő számára átadni a megvalósulási adatokat az üzemeltetéshez?
(ha igen, milyen üzemeltetési rendszer áll a beruházó rendelkezésére a kezelésében lévő épületállományra?)

A problémafelvetésem okainak megértéséhez tisztáznunk kell, hogy mit értek épület-információ modellezés alatt. Vigyázat, aki innen tovább olvas, az óhatatlanul fájdalmas, gondolkodás teli perceket okozhat magának!

A szakma szereplői közül sokan nincsenek felkészülve arra, hogy relációs adatbázisokat kezeljenek, vagy egyáltalán értelmezni tudjanak. Más kérdés, hogy ha az adatbázis el van dugva és valamilyen tervezőszoftvernek/rendszernek tetteti magát, minden szakmájéban felkészült, de informatikailag kevésbé képzett tervező is képes lehet meglovagolni. Valójában a beruházási folyamat mióta világ a világ erről szól, csak analóg módon fejekben összehordva. Felvetésemet, hogy a tervezés egy rendkívül átfogó adatgyűjtés, ahol az egymás mellett, vagy távoli helyeken ülő tervezők és a szakágak megpróbálnak konszenzusra jutni, Finta József is megírta 1979-ben:

„A feladat képletét tehát sohasem az építésztervező állítja fel – nem ő hivatott meghatározni a jövendő létesítmény nagyságrendjét, költségkereteit, funkcionális követelményrendszerét. Az építésztervező csupán a képlet megoldására rendeltetett, illetve arra, hogy a megoldás tervezési folyamatát vezesse és szervezze.”

A geometriai információkat, számított anyagminőségeket és egyéb tulajdonságokat hazánkban jobbára rajzok és szervetlenül mellébiggyesztett szöveges és egyéb kiegészítő munkarészek formájában szokás cserélgetni. Szerintem ez a berögződés, ami nem enged minket előrelépni és csak egyhelyben toporguk.

A változásoknak első körben a fejekben kell megtörténnie, ezután indulhatunk csak a már-már kötelező úton. A legtöbb tervezőirodában valamilyen térbeli modellezésre alkalmas szoftver csücsül, amit csak használni kell(ene) tudni. Szeretném leszögezni, hogy NEM az van megtervezve, amiről tengernyi sok rajzot tudunk produkálni, hanem ami minden elvárt szempontból elfogadható! A problémát pedig ez a „minden szempont” jelenti.

Én speciel nem ismerek olyan embert, aki minden építőiparközeli szakágban a legnagyobb mélységekig otthonosan mozog, de örömmel ismerkednék! Keresgélés helyett javasolom a földhözragadtabb, instant módszert, miszerint a megfelelő szakembereket hatékony csapattá kell szervezni. Az elsődleges tervezéskor a problémák sosem jelentkeznek, mert nincs viszonyítási, ellenőrző adat senki kezében. A silány minőségű rajzok alapján nem is kerülnek napvilágra a problémák, így a tervezés egyszerűnek látszik. A szakági tervezés következményeinek visszavezetése gyakran azért marad el, mert arra már nincs pénz, idő, erőforrás, ló, paripa, fegyver... A helyszíni megvalósításig pedig úgysem derülni ki, akkor meg amúgy is már rég csődben leszünk. Megjegyzem ÉTDR ide, vagy oda, az illetékes hatóságok is csak külön-külön vizsgálják a szakágakat, a megbízható és elfogulatlan műszaki ellenőr pedig drága, így átfogó tanulmány csak rendkívül ritka esetben készül(t) a tervekből.

A drága hitelek és a kockázatkerülés jegyében a beruházók egyre inkább szeretnének tisztába kerülni a várható kockázatokkal és a költségek, erőforrások pontos ütemezésével. Ezt felismerve több rutinos projektmenedzser állt össze fiatal számítógépes-modellezésképes fiatalokkal, akik együtt vállalják, hogy a szedett-vedett és sokszor összefüggéstelen tervcsomagok alapján megkísérlik megépíteni az épületet digitálisan a megvalósítás előtt. Vagyis nem csak ellenőrzést, de annak megjelenítését is vállalják, ami laikusok számára is érthető és többet mond, mint egy aláírás a lap sarkán. Ez az a pont ahol a BIM és a CAD nem csak megközelítésében, hanem látványosan elválik egymástól!

Két vonal meg egy kitöltés sosem lesz fal, de egy "alapértelmezett magasság"-gal berajzolt fal sem lesz igazán fal, ha a metszet és homlokzat mondjuk modellfüggetlen rajzként készül. Egy geometriailag minden irányban helyes fal nem csak minden rajzon remekül mutat, hanem tudja magáról a geometriájából kinyerhető minden adatot, azonnal költségvetési tételeket, tevékenységeket lehet rendelni hozzá, és az őt felépítő rétegekhez. Ezek a minden tervezés során összegyűlő információk teszik élővé a modellt, ahol a geometriák csatlakozásai jelentik az fent emlegetett adatbázis kapcsolatait. Eszerint a megközelítés szerint már csak egyetlen lépésre van szükség, mégpedig hogy az általában összefüggés nélküli 3D-ben készülő szakági modelleket össze kell vet(íte)ni. Az, hogy ez a tervezés teljes folyamatában, vagy a késznek becézett tervek alapján valósul meg, a végállapot szempontjából irreleváns, csak a munka-, tervezés-szervezés felől vizsgálva jelent minőségi különbségeket. Már a tervezési szakaszra is igaz, amit a kivitelezők jól tudnak: nincs drágább, mint az utólagos javítás és toldozgatás, márpedig a kész tervek újbóli elővétele is ilyen.

Aki képes gyárilag integrált tervezési folyamatokat, tehát IGAZOLTAN ellentmondásmentes terveket kínálni, átütő sikerre és visszatérő megrendelőkre számíthat!

Találkozzunk az Öko-logikus Építészet konferencián is, és beszélgessünk el, miért írok ilyen zöldségeket!

A szerző legújabb cikkei:
BIM bevezetése házilag
IFC és BIM



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 149 (87 szavazatból)