hír rendezvény tervek burkolat esztrich műszaki irányelv szabvány

Szakmai irányelv készülhet a padlókról

Egy tudományos konferencia kezdeményezései


Csépé | 2010.12.01
November 9-én a burkolatokkal és aljzatokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott az Esztrich és Ipari Padló Egyesület és a Burkolástechnika Egyesület tudományos konferenciája. A területen vannak teljesíthetetlen szabványok is.

Szükség lenne az egymást követő szakmák által közösen elkészített és konszenzusos alapon elfogadott szakmai irányelvek kidolgozására. A fejlettebb országokban a műszaki szabályozás legnagyobb részét már nem a kívülről szakmákra erőltetett szabványok, hanem a szakmagyakorló egyesületek által kiadott „Merblatt”-ok, „Richtlinie”-k, „Guideline”-ok képezik.
A konferenciára meghívták az ország valamennyi, a szakmához kapcsolódó műszaki egyetemének és tudományos intézetének képviselőit, akiket felkértek a készülő Műszaki Előírások támogatására.
Dr. Becker Gábor dékán, tanszékvezető egyetemi tanár megnyitója és Markovich Béla házigazda (ügyvezető, Mapei Kft) köszöntője után az esztrichekkel kezdődött a Csanády Pál (főszerkesztő, Metszet) által levezetett konferencia. Spránitz Ferenc esztrichegyesületi elnök rögtön a súlyos gondokra mutatott rá: nemcsak hogy hiányoznak az aljzatok tervezésére, kivitelezésére vonatkozó szabványok (EN szabványok csak vizsgálati módszerekre vannak), de a 20 évvel ezelőtt kiadott és még érvényes MSZ első osztály síkpontossági kívánalmai az aljzatoknál gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Egy harmadosztályú magyar aljzat többnyire pontosabb, mint az aljzatkiegyenlítővel ellátott legszigorúbb minőségnek megfelelő német vagy osztrák aljzat. Hiba lehet akár az is, ha nem burkolják időben az aljzatot, az „túlszárad”, vagy szabatosabban: kiteljesedik az anyagtani okokból fellépő karbonátosodási zsugorodás; ugyanakkor vastag aljzatoknál, hideg időben akár még gyorsított szilárdulású és száradású keverékek esetén is eltarthat egy hónapig a kiszáradás. A zsugorodás mérséklése érdekében ügyelni kell a huzatmentességre, az alacsony cement- és cementpéptartalomra, és adott esetben száladagolásra, polimer diszperzióra, zsugorodáscsökkentő adalékszerre is szükség lehet, no és persze az esztrich szabványos kiírására: a „C12” nem ad meg elég adatot, az MSZ EN 13813 szerint például minimálisan a „CT C30 F5” formájú egy aljzatkiírás. Az aljzatkészítők és a burkolók egyesülete által közösen elkészített Műszaki Előírás tervezetét az Egyesületek előzetesen minden meghívottnak megküldték, melyről a szünetben hosszas eszmecserét folytattak a jelenlévő felsőoktatási intézmények, tudományos intézetek szakértői.
A két egyesület minél szélesebb szakmai támogatással kívánja kiadni a Műszaki Előírásokat.
Parlagi Gáspárné, az ÉMI Tűzvédelmi Osztályának laboratóriumvezető-helyettese az éghetőségi osztályozás kapcsán felhívta a figyelmet: A1 besoroláshoz nem elég, hogy úgy gondoljuk, egy anyag nem éghető, csak a szabvány listájában szereplő anyagok kaphatnak A1 minősítést. Elég egy szervetlen habarcsnál egy műanyag kötőanyag ahhoz, hogy már ne ebbe az osztályba tartozzon. Ha pedig egy anyag csak E, vagy égvecsepegés szempontjából d2 minősítést kap, az már nemigen építhető be. Egyébként a terület legfontosabb szabványa, az OTSZ hamarosan megváltozik, a hírek szerint már EU kontrollon van a rendelet tervezete.
Szintén az ÉMI-ből, a vegyészeti osztályról érkezett Dr. Péteri Miklósné, aki azzal kezdte előadását: a CE jelölés csak azt tanúsítja, hogy egy termék forgalmazható; de a beépítési módot nem adja meg! A csemperagasztókról szóló szabvány megadja a jelöléseket (pl: c2s1 a kiemelt követelményeknek megfelelő, alakváltozóképes ragasztó), de hogy hol melyik kategóriát kell alkalmazni, arról nem szól. Kényes kérdés, mit értünk flexibilis ragasztó alatt, hiszen az EU szabvány szerinti „fokozottan alakváltozóképes” ragasztókra megadott 2,5 mm lehajlásértéket nemigen érik el ezek a termékek, jobb lenne egy nemzeti alkalmazási dokumentumban megadni a beépítési feltételeket – a szabvány fogalmaival.
Hasonló zavarok a vezetőképességnél is vannak, mint azt Kende László (Top-Trade) előadásából megtudhattuk: a régen antisztatikusnak nevezett padlókat ma elektrosztatikus levezető (disszipatív) padlóknak hívjuk (ellenállás: 106-109 Ohm), míg ma antisztatikusnak a 2000 voltnál jobban nem feltöltődő, tehát kellemetlen „csípést” nem adó padlókat nevezzük. Az elektromos vezetőképességű padlók fogalma nem változott, továbbra is az egymillió Ohmnál kisebb ellenállású padlók tartoznak ide. Újdonság az is, hogy az egyre jobb vezetőképességű ragasztóknak köszönhetően ma már nem kell olyan mennyiségű rézszalag, mint régen.
Szintén különleges, bár nem ritka igény a csúszásgátlás, amiről Brassnyó László burkolástechnikai egyesületi elnök tartott ismertetést. Meglepő lehet, hogy milyen nagy az emberi tényezők, a szennyeződés, a takarítás szerepe ebben. A felületek csúszásgátlása javítható profilozással, a fugaháló sűrítésével, érdesítéssel, bár ez utóbbi sérülést is okozhat. Ezen a területen is jellemző, hogy német és osztrák szabványok, műszaki előírások állnak csak rendelkezésre.
A résztvevő egyetemi, ÉMI és gyártói szakemberek körében támogatásra méltónak tűnt a szakmai irányelvek kidolgozásának igénye, mely ugyan nem szabvány, de a legmagasabb szakmai előírásrendszer lehet, mely betartása akár bírósági, peres ügyekben is elegendő lehet. Reméljük, a két szakmai egyesület folytatja a megkezdett munkát és más szakmákban is megfogalmazódik a korszerű, hazai műszaki szabályozások iránti igény.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások