Katona Vilmos | 2015.03.05
A műemléki környezet mint örökség számtalan viszonyulási pontot ad, de komoly terheket is rakhat a kibontakozni vágyó ifjabb generáció vállára. A 12. Nemzetközi Építészkongresszus spanyol tervezőkről szóló előadásában erről is hallhatunk majd. Az alábbiakban – szabad fordításban – a Viar Estudio építészeinek filozofikus vallomása következik.

A tervezőktől

Baeza területrendezési terve elválaszthatatlan az időbeliségtől, a különböző történeti olvasatok folyamatos váltakozásától. Ebben az összefüggésben munkánk csak egy új réteget képvisel a feltárt idő hatalmas metszetén. Az építészet ideiglenességének gondolata tervünk alapvető értelmezési távlata volt.

A történeti építészet rétegekben maradt ránk. Történeti épületmetszeteink számtalan esetlegességet foglalnak magukban, mert az egyes rétegek csak egy-egy meghatározott időintervallumra vonatkoznak. Henri Bergson szerint az időben lezajló folyamatok ilyen változásának, vagy – saját szóhasználatával – a folyamatok „tartamának” (durée) tovább nem boncolható valósága van. Az építészetnek is megvan a maga helye az időben, és lényege, egyetlen maradandó tulajdonsága végső soron a változás.

Az egymást követő tartamok a változások ritmusában nyilvánulnak meg: lebomlási folyamatokban, a kivonás és hozzáadás műveletében, és még egy sor átalakulásban, amelyek kivétel nélkül minden építészeti alkotást érintenek. A baezai területrendezési terv keretében megvalósult építmény sem képezhetett kivételt ez alól. Az építészeti tartam koncepciójával áthatott design az épített környezet nőtt jellegére, a változás minőségi dimenziójára hívja fel a figyelmet. A változás tervünk lényege, és alkotóeleme az építés időbeli, tágabb értelemben vett karakterének.

A változatlan dolgokról és az összefüggések állandóságáról alkotott illúzióinkért az érzékelés és az emlékezet összekeveredése a felelős. Éppen ezért amikor gondolkozunk, tervezünk vagy építkezünk, emlékképeink – amelyek bergsoni tartamok is egyben – folytonosan nyomot hagynak létrehozott tárgyainkon. E folyamatban az építészet arra hivatott, hogy az idő jeleit a fizikai anyagba rója. Legyen szó anyagi vagy elvont valóságról, az emberi tevékenység lenyomata egy meghatározott helyet jelöl ki számunkra az időben. Bármilyen elképzelést is öntsünk formába, konstruktív eszközeinkkel átalakítjuk a tárgyak kémiai és ipari összetevőit, átformáljuk a jelentésüket, és új fejezetet nyitunk számukra az időben. Ekképp tesszük emberivé, sajátunkká őket, és – emberségünket oltva beléjük – életet adunk nekik.


Az alapvető kérdés: hogyan viszonyuljunk a történeti épületekhez?

A válasz lassan ért meg. Az épületre ma már úgy tekintettünk, mint töredékre, önmagába zárt értékre. E történeti maradvány olyan mértékben megrekedt az időben, hogy lehetetlen volt belőle egy határozott szerkezet és forma megfogalmazása felé elindulni. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a folytatás helyett egy új szerkezetbe csomagoljuk e talált töredéket. Ehhez az kellett, hogy az épületet történeti magját elfogadjuk úgy mint befejezetlen torzót, majd – saját értelmezési korlátainkat is beismerve – visszabontsuk a későbbi, feleslegessé vált toldásokat.

A műemléki töredék önerejéből nem tudott új épületté továbbfejlődni, azt egyedül a városszerkezet belső logikája volt képes újragenerálni, befogadni és önmagába zárni. Csak az esetlegesen nőtt város és annak patiókkal átszőtt organikus szövete bizonyult használhatónak.

Az épület most vázlatosan három főbb részből áll. Elsőként a meglévő történeti fragmentumból, amely reprezentatív és politikai tartalmú művészeti programnak adott helyet. Másodikként egy új épületszárnyból irodákkal, közösségi és ügyfélszolgálati helyiségekkel. Végül harmadikként tekinthetünk a két előző által befoglalt üres térre, amely új közterületként, előcsarnokként, és ülőhelyekkel ellátott váróként hasznosul.

Az új épületrész legfontosabb eleme az irodákhoz vezető, északi és déli irányban tetőablakokkal ellátott lépcsőház, amely barokk koncepció alapján készült. Itt behunyt szemmel könnyen felidézhetjük a nagy spanyol katedrálisok hangulatát: a masszív kőműves-szerkezeteket és aranyozott kapukat, az ablakrácsokon átszüremkedve játszó fényt és tünékeny árnyakat.

Fordította: Katona Vilmos
Fotók: Fernando Alda
Forrás: Archdaily

Megbízó: Junta de Andalucía. Empresa Pública de Suelo de Andalucía. Ayuntamiento de Baeza.
Építészet: Viar Estudio Arquitectura – Iñigo de Viar Fraile
Helyszín: Baeza, Jaen, Spanyolország
Összterület: 3539 m2 + 645 m2 udvar
Büdzsé: 6.481.437,32 EUR
Kivitelezés éve: 2011


A 12. Nemzetközi Építészkongresszus programját itt olvashatja!

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások