Építész: Carlos Quintáns Eiras
Munkatársak: Javier Rodríguez y Olivia Fernández
Fotók: Ángel Baltanas
Észak-Spanyolország egyik alig 7 ezres lakosú kis tengerparti falujában, extrém idöjárási viszontagságoknak kitett területen található ez a lakóház. Egyszerű kubusa három irányból szinte teljesen zárt, míg negyedik homlokzata teljesen nyitott. Az erős északi szélnek és jelentős csapadéknak kitett homlokzatain csak három keskeny szellőző nyílást alakítottak ki, míg déli, tengerpartra panorámás felülete faltól-falig üvegezett.
Ennél a projektnél azonban nemcsak az épület megfogalmazása mutat szokatlan részleteket, de a telekhatárolás is szerves részét képezve a koncepciónak hordoz figyelemreméltó megoldásokat.
A saroktelek adottságaként annak észak-keleti sarkában árnyas diófákat találva, építész és megbízói komoly dilemma után példaértékű kompromisszumot vállaltak. Hagyományos urbanizációs elveket elvetve, házukat északról kerítés, járda és úttest nélkül alakították ki, így az utca a fák közti ösvénnyé alakul. Az arrajárók helyi, hagyományos építési anyagokat alkalmazó, homogén falazatnak tűnő építénnyel találkoznak, mely tömegformálásában és részletképzésében azonban ízig-vérig kortárs, minimalista villát takar.
Homokszínű rusztikus gránittömbökből képzett földszinti falazata egyfelől vizuális határvonalat képez privát- és köztér mezsgyéjén, másfelől gránit-könnyűbeton-gránit felépítésű egybevasalt szendvicsfala teherhordó lábazatként szolgál a ház emeletként ráülő kubusa alatt, sőt látványa a lakóház enteriőrjében is kiemelt szerepet játszik, a külvilágot és a tradíciót testesítve meg a letisztult terekben. Az utca felől zárt doboz hatását keltő épület kékesszürke palalemez burkolatottal került kivitelezésre, mellyel a hatalmas diófa árnyékában japán zen kertek hangulatát idézi, és a természetes kő évszakokat követő színváltozásaival lép szimbiózisba környezetével.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére