hír kiállítás épületek David Leventi operaház

A zene misztériuma - lépjünk be a világ legszebb operaházaiba!


Java | 2015.08.07
A különleges fotósorozat bepillantást enged a zene szentélyébe, vagyis a világ legimpozánsabb operaházaiba szerte a világon. Legnagyobb örömünkre a Magyar Állami Operaház is a legszebbek között szerepel. A fotósorozatot David Leventi készítette.

(A Time, The New York Times Magazine, Condé Nast Traveler és American Photography folyóiratok oldalain publikált fotók most egy kötetben kiadásra kerültek Opera címen Marvin Heiferman gondozásában - a szerk.) Az összehasonlítás során szembesülhetünk a különböző földrészek és nációk eltérő gazdasági, kulturális és történelmi helyzetével, tradícióival, amelyek reflexiója markánsan rányomja bélyegét az építészetre is. Az építészet és a zene mindig is különleges helyet foglalt el az építőművészetben. Az építészet „megfagyott zene”, ahogy Reményik Sándor versében olvassuk.


"Az építészet megfagyott zene"

Apámban a muzsika megfagyott.
Nem lírizált. Arányok érdekelték,
S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.

Az én fejembe, bárhogy erőltették,
Nem ment a számtan s geometria.
Álom-part felé hullámzott a vérem,
És költő lett az építész fia.

Sokáig azt hittem, a dal egészen
Anyám lelkén át sugárzott belém,
Tűzhely-oltáron feláldozott vére
Lappangó cseppje minden költemény.

A nem sejtett apai örökségre
Eszméltet most mások ajkán a szó:
"Bár lelke lágy, a verse vas-szilárd,
Nem áradozó, nem is olvadó
Ő az építők fajából való."

Én építész!... a versek építésze!...
Apám, nézd titkos törvényét a vérnek:
Oly távoleső mesterségeink
Valahol látod, mégis összeérnek.

Való igaz: én is csak építettem,
Egy-egy sor vas-traverzét róttam át
A vers-épületen, - és megvetettem
A fölösleges ornamentikát.

Való igaz: mindíg volt alapom,
A mélybe ástam szigorú falat.
Úgy hágtam emeletről-emeletre,
S szerettem a nagy, nemes vonalat.

Való igaz: mindíg volt teteje
Költeményemnek - s néha tornya is,
S nem játékból, de azért építettem,
Hogy lelkek lakhassanak abban is.

Való igaz: bennem sem olvadott
Egészen fel a megfagyott zene.
De vámon vesztve, réven nyertem én,
S versem gátja lett versem ereje.

Én építész... a versek építésze...
Örvénylő, mély törvénye van a vérnek:
Új formát ölt és más dimenziót...
Apám, köszönöm ezt az örökséget.

(Reményik Sándor: Az építész fia. Kolozsvár, 1927 január)

Forrás: A fotós honlapja

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások