December 15-én Zsuppán András, a Válasz.hu szerzője az alábbi gondolatokkal kommentálta a tervezett beruházást:
Megdöbbentő hír és látványtervek jelentek meg a napokban, melyek szerint Budapest szívében, a Nemzeti Múzeum háta mögött akarnak lebontani egy védett épületet. A tervezett bontás áldozata egy külsejében kissé viseltes sarokház a Múzeum és a Szentkirályi utca sarkán. Ha a kopott festéktől és a vakolathibáktól el tudunk képzeletben tekinteni, akkor kifejezetten nemes arányú, visszafogott kései klasszicista épület, aminek csak egy felújítás kellene, hogy az utca díszévé váljon.
A környék egy műemlékekben gazdag, kivételesen „sűrű” városrész, amelyben ez a sarokház – mint a két utca képét meghatározó sarki épületek általában – utcaképileg meghatározó szerepet tölt be. Ilyen környezetben egy történelmi épület lebontása durva beavatkozás, mégis ez a terv. A ház – az ilyen korú épületekhez hasonlóan – helyi védelem alatt áll, csakhogy ez meglehetősen gyenge, bármikor feloldható korlátozás.
Mint az Új Sophianum Facebook oldalon és az Építészfórumon olvasható, a Sophianum Nonprofit Kft., mint a Sacre Coeur női szerzetesrend ingatlanhasznosító vállalkozása, négy építészirodát hívott meg pályázaton, hogy vizsgálják meg, megtartható-e a régi épület, vagy érdemesebb újat építeni. (Ha komolyan vesszük a jogszabályokat, akkor persze a bontás ötlete fel sem merülhetne. A rend – vagy a melléjük társult személyek – azonban jól tudják, hogy az örökségvédelem gyakorlatilag megszűnt az elmúlt években.)
A kiírás erőteljesen sugallta, hogy a rend a bontást preferálná, és valóban, a fent látható nyertes terv egy minimalista kockát rak le a történelmi épület helyére. A szokásos tiszteletköröktől – hogy az új ház állítólag „illeszkedik” az utcaképhez – most tekintsünk el. A mostani ház illeszkedik az utcaképhez, elég megnézni, hogyan találkozik a Károlyi-Csekonics-palotával.
De miért viselkedik úgy egy apácarend, mintha spanyol vagy izraeli ingatlanfejlesztő lenne? Miért ne férnének el a Szent Szív apácák a tiszteletreméltó, történelmet hordozó régi épületükben? Kápolnának, fiatalok számára nyitott közösségi térnek bizonyára lehetne benne helyet találni.
A megfejtés az, hogy ez egy kolostornak álcázott ingatlanfejlesztés: az apácák csak a felső szintet és a tetőteret használnák, valamint lenne egy kápolnájuk, az épület nagy része 52 lakásos apartmanház (+ mélygarázs) lenne. Az ingatlanok kiadása jövedelmet termelne a rendnek, amit nyilván fontos, szép célokra költenének.
„Először a ráépítés látszott célszerűbbnek, majd az új építés került előtérbe. A kettőt ötvözni kívánó szándékot (tartsuk meg a külső falakat, és mögé rejtsünk el egy új épületet) nem tartottam jó megoldásnak, azt kényszerpályának érzékelte a Rend is”, írja a projekt oldalán Bischof Péter, a beruházás projektlebonyolítója.
A történeti városban való építkezés a kompromisszumokról szól – sok helyen lehet kompromisszumok nélkül építkezni, a Nemzeti Múzeum mögötti utca nem a legalkalmasabb hely. A pályázat eredményhirdetéséről szóló beszámolóban van két árulkodó mondat: „az előkészítő fázisban azonban kiderült, hogy a Rend által megfogalmazott progresszív program nem fér be a meglévő keretek közé”, valamint „fontos szempont volt a lehetséges maximális hasznos szintterület, illetve szintszám elérése”.
A VIII. kerületi önkormányzat elmúlt években rengeteget tett a Palotanegyed rehabilitációjáért. Megújult közterületek, homlokzatok tanúskodnak munkájuk eredményességéről. Kérdéses, hogy ez a tervméltó-e hozzájuk.
Forrás: Válasz.hu / Facebook
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére