hír

Szabó Levente: Bán Ferenc építészete


Timon | 2017. június 28.
     
A kötetet a Terc Kiadó 2015-ben adta ki. A könyv megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. A kézirat az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával jött létre. A könyv kétnyelvű: magyar és angol, a szöveghasábok oldalanként vízszintesen eltérő betűtípussal elválasztva.

A szerző Szabó Levente DLA (*1975) Pro Architectura díjas építész, 2001 óta meghívott, 2007-től főállású egyetemi oktató a BME Középülettervezési Tanszékén. 23x28 cm méretű kötet 231 oldalon 260+87=347 képet tartalmaz. A tartalom és előszó után a szerző az építész működését öt fejezetre tagolta főbb épületeinek bemutatásával. Hátul a válogatott munkák képes katalógusa, a munkatársak felsorolása, bibliográfia és a fotók jegyzéke zárja a művet.

Bán vallomása építészetéről: „Általában a léptéktől független monumentalitás vonz.” „Bán látható módon a legtöbb munkájában vonzódott a tekintélyes méretű fesztávokhoz, a hatalmas, kifejező erejű, expresszív szerkezetekhez” – jellemzi munkásságát a szerző. „Koncepciói sosem tisztán építészeti gyökerűek, mindig áthatja azokat egyfajta képzőművészeti, gyakran szoborszerű, plasztikus formálást eredményező gondolkodásmód” – folytatja értékelését. Számos más jelentős személyiségtől is idéz, ezek: Ferkai András, Szegő György, Kubinszky Mihály, Makovecz Imre, Csete György, Moravánszky Ákos, Turányi Gábor, Bodonyi Csaba, Reimholz Péter és Sulyok Miklós, de magát Bán Ferencet is gyakran megszólaltatja. Előzményként a metabolizmust, brutalizmust, expresszionizmust, strukturalizmust és posztmodernet elemzi. Az építész szociális koncepcióinak, az olcsó lakásépítési megoldásoknak is szentel egy fejezetet.

Sorra veszi Bán fontos épületeit: a Nyíregyházi Megyei Művelődési Központot, a nagy fesztávú, konzolos, előregyártott hídszerkezetet – Plesz Antal intenciói alapján: „A háznak nem csak árnyéka, de szerkezete is van” – amely tervezője számára meghozta az országos ismertséget. Bán elismeri Scholtz Béla főmérnök-statikus kiemelkedő szerepét. Tervezés: 1969-1974, kivitelezés 1974-1981. Átépítése: 2014-2015, négy külső lépcső- és lifttoronnyal. (Újabban: Váci Mihály Kulturális Központ.) – Színészlakóház, négyosztatú, acélcsőoszlopos struktúra, háromszögű szobákkal, egy negyedrészben szabad alaprajzú lépcsőházzal. – Mátészalkai tanácsháza a kockából visszaszerkesztés példája, univázzal és a hatalmas bejárati nyílás fölött egyedi acélszerkezetes befüggesztett nagyteremmel. – Szakszervezetek háza Nyíregyházán. Egymás melletti kettős kocka – egyik tömör, másik látható vázas – Lift-Form födém műanyag zsaluzati rendszerrel, felülről lefelé építve. – Az Ifjúság úti sorház hat lakásegységét megdöntött gyufásdoboz intuitív mozdulata determinálta. Monolit szerkezettel valósult meg.

Nyíregyháza, Borbánya, katolikus templom. Negyedkörcikk alaprajzú templomtér, az oltár felé lejtő negatív negyedkúp tetőfelülettel. Az origóban robosztus, hengeres torony, tetején lyukas kocka ül. – Tiszavasvári városháza a pártház bővítésével épült meg. Előtte posztmodern kulisszafal és campanile várostorony. – Mátészalkai színház elemek sorolásával létrejött kompozíció: „V” alakú bejárati rész, transzparens híd a lapos kupolás, hengeres, zárt tömbhöz, amely a ferde padlójú nézőteret és alatta az egyiptomi oszlopos előcsarnokot rejti. Ehhez kapcsolódik a zsinórpadlás, amely egy Szatmár megyei, magasba nyúló gazdasági épület képét mutatja. – A sevillai világkiállításra 1990-ben kiírt tervpályázaton Bán Plesz Antallal közösen jegyzett terve II. díjat nyert. Kunhalom-idézetként a kétszintes zöld dombon két torony állt volna: egy high-tech szerkezetű és egy megdőlt szatmári templomtorony favázzal.

A Nemzeti Színházra Bán Ferenc három tervpályázati tervet is készített: 1966, 1989. II. díj, 1997, az Erzsébet térre megnyerte a pályázatot. Megkezdődött az építés, de politikai döntés leállította. A Károly körút felöl 4+16=20 darabos, monumentális oszlopsor mögött dekonstruált, tagolt tömbök jelennek meg, a bejárati részek felett könnyű vázszerkezetes lefedéssel. Az épület Bán ouvrejének méltó betetőzése lehetett volna.

Életfa és vízzuhatag vasbeton köztéri kompozíció, Nyíregyházán. A közönség tiltakozása miatt lebontották. – Tokaji nyaraló a Bodrog parton, az ihlető kősurrantó közelében. 3,6 m széles, 25 m hosszú, kétszintes épület. Hagyományos, derékszögű, fehér falak határolta terek után, acélpillérekre függesztett, lebegő két amorf krumpli, vagy másként „selyemgubók, gubacsok, fészkek, űrkapszulák, anyaméhek stb.” egyedi acélhálóra lövelt betonból. Sulyok Miklós korszakhatárt jelző épületként definiálta. – Nyírbátori kulturális központ az 1912-es tornyos, szecessziós városháza mellett épült fel, az építész utolsó jelentős alkotása. Az utca felé hatalmas keret, egy proszcénium-nyílás idézet az üvegfalon belül is folytatódó, emelkedő lépcsősorral. A 400 fős színházterem fix karzata alatti nézőtéregység eltolható. – Egy megjegyzés. Bán két lebontott épületénél, a balatonföldvári Kurszalonnál, valamint a nyíregyházi Életfa és vízzuhatagnál hiányoltam a lebontás dátumának feltüntetését.

Bán Ferenc élete röviden: 1940-ben Tokajban született. Tanulmányai: 1959-1964 BME, 1972-1974 FÉK II. ciklus hallgatója. Munkahelyei: Bányászati Építő Vállalat, NYÍRTERV, A Stúdió 90, Bán Ferenc Studió Bt. Oktatási tevékenysége: MÉSZ Mesteriskola mestere, Pécsi és Debreceni egyetemen címzetes tanár. Díjai közül három: 1986 Ybl-díj, 1994 Kossuth-díj, 2004 Príma Primissima díj. Kiállításai: 1985. Bercsényi Kollégiumtól 2014. 100% Kreativitás címen a Műcsarnokig.

Szabó Levente a korszak 50 évét, a nemzetközi és hazai tendenciákat tekinti át, ezen belül Bán Ferenc nem szokványos építészetének alapos és érzelemgazdag feldolgozását adja. Csak a fő műveket elemzi részletesen, az összes alkotást (87-et) általában egy képpel illusztráltan felsorolja. Könyvismertetőmet két jellemző idézettel fejezem be. „A nyírségi homokon virágzik a japán építészet” – fogalmazott Csete György, némi éllel Bán művelődési házára utalva. A szerző írja: „E koncepciókban közös azok poétikus elemekből összeálló, kollázsszerű építészeti felfogása, ami építészeti és építészeten kívüli, természeti elemekből egyaránt táplálkozik.”

A könyvet bemutatta és a Bán Ferenc építészetéről egyidejűleg rendezett kiállítást a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2015. október 7-én Balázs Mihály Ybl-, Kossuth- és Príma Primissima díjas építészmérnök, a BME Középülettervezési Tanszékének vezetője nyitotta meg.

(Recenzió a Metszet 2016/5 számában is megjelent – a szerk.)

A szerző legújabb cikkei:
A 2018. évi Sivatagi Kőrózsa Díj átadása
Az építőanyagok átváltozása az építészetben – Nemzetközi Építészkongresszus 2018
Folytatódik Timon Kálmán előadás-sorozata
Építészeti világcsodák – Timon Kálmán előadássorozata folytatódik
Friss ötletek – Építészkongresszus 2017
7+3 új építészeti világcsoda
A világ hét új csodája
100 éves a Sivatagi Kőrózsa Díj támogatója, Maday Judith
Az Ige
Az ókori világ építészeti csodái
Kultúrák találkozása – Építészkongresszus 2016.
Timon Kálmán aranydiplomás építészmérnök: Építészeti világcsodák Egyiptomtól Amerikáig



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2: