A Bjarke Ingels Group (BIG) terve a már eredetileg is egy kis múzeumot magában foglaló Tirpitz bunker épületének szerves folytatása. Mindössze négy keskeny bemetszés jelzi a bunker melletti dűnében az új kiállítótermeket. A bevágások középpontjában egy udvar jött létre, amely a Tirpitz Múzeum új központját képezi. A négy különálló blokk bevágásokkal tagolt homlokzatait hat méter magas ablakok törik át, hogy a természetes fény bejuthasson a föld alatti kiállítási terekbe.
A négy tematikus kiállítótermet a Tinker Imagineers stúdió úgy tervezte, hogy visszatükrözze a hely háborús történelmét és a drámai természeti környezetet. A Beton Galériában felállított hadsereg bemutatja Hitler terve, az úgynevezett Atlanti Fal történetét, amely a tengerpart mentén elhelyezett struktúrák hatalmas hálózata. Magának a Tirpitz Bunkernek az építése 1944-ben kezdődött e terv részeként, de a második világháború véget ért, mielőtt az építkezés befejeződhetett volna. A tornyokkal magasított betonblokkot később múzeummá alakították át.
"Tirpitz építészete a második világháborús bunker ellentéte, a nehéz, hermetikusan lezárt objektum az új múzeum invitáló könnyedségével és nyitottságával áll szemben" – mondta Bjarke Ingels, a BIG alapítója. "A galériák úgy épültek a dűnékbe, mint egy nyílt oázis a homokban, éles ellentétben a náci erőd monolit vasbeton szerkezetével."
A második, a nyugati part aranyáról elnevezett kiállítóteret a térségi borostyánipar méltatásának szentelték, a harmadik galéria pedig egy 4D-s képernyőn mutatja be Dánia nyugati partjának történelmét mutatja.
Az utolsó kiállítás tárgya maga a Tirpitz bunker.
A galériák falai helyszínen öntött vasbetonból készültek, amelyek a 36 méteres fesztávú tetőt tartják. Utóbbiak felületét homokkal és fűvel borították. A mesterságes táj a látogatók számára megközelíthetőbbé teszi és jó rálátást kínál a szomszédos bunkerre.
Forrás: Dezeen.com
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére