sebesp | 2017.08.13
Anna Liu és Mike Tonkin építészek 12 évet töltöttek egy György király korabeli londoni ház bővítésével. Az eredményt nehéz nem szeretni – különösen egy esős napon.

Ha elkezd esni, az ólomlemezzel fedett tetőről egy fekete esővíz-levezetőn át elindul a víz lefelé. Eddig rendben is lenne, de mi következik ezután? Mielőtt a víz teljesen leérne, mintha egy halálos merülésből emelkedne elő, a cső megfordul, görbületet vesz, majd egy sekélyebb leszálló ágba jut. Egy kacskaringós utat követve végül lehömpölyög a talajra, ahonnan az esővíz némi késlekedés után összegyűjti a megfelelő nyomást ahhoz, hogy áttolja magát a bonyolult csőrendszeren. Amikor a víz felszabadul, kitölti a fekete gránitudvart. A medence megtelik fényekkel és tükrözött képekkel.

A Sun Rain Room egy György korabeli felújított és bővített városi műemlékházban kapott helyett. Az épület a Tonkin Liu vezetőinek családi otthona és egyben építészműterem. A kis projekt szobrászati ​​érzékenységet és összetettséget mutat. A hátsó bővítés két emeletet fog össze önálló fényforrással és lépcsővel. Az utcai szinten egy árnyékot adó tető található, amelynek kertre nyíló üvegfala egy közösségi térre nyílik, kellemes klímát biztosítva mind az otthon, mind a stúdió számára. A tér a természetesség igényét és a főépület formális jellegét egyaránt figyelembe veszi.

A RIBA London díj zsűrije mind a tervet, mind az azt kísérő leírást példásra értékelte.


Forrás: www.architecture.com

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások