Hainburg neve akár ismerősen is hangozhat az olvasónak. A nyolcvanas években vízi erőművet akartak itt építeni az osztrákok, amit 1985-ben a környezetvédők tiltakozása miatt leállítottak. Az érdeklődést újra felébreszteni egy kistelepülés iránt nem mindig egyszerű feladat. Ha nem is ezzel a céllal kérte fel a Duna parti kisváros „Evangélikus Templom Baráti Társasága” Wolf D. Prix építészt ennek a meghökkentő formavilágú új templomnak a megtervezésére, néhányan minden bizonnyal itthonról is ellátogatnak majd a Pozsonytól alig 10 kilométerre fekvő kisvárosba, hogy saját szemükkel is lássák a művet.
A Luther Mártonról elnevezett templom egy XVII. században elpusztult elődjének helyére épült. Mivel nemcsak hitéleti célokat szolgál majd, hanem közösségi térként helyet ad a helyi lakosok összejöveteleinek is, az előcsarnoktól nagy harmonikaajtókkal elválasztott templomtér és az imaterem egyetlen helyiséggé nyitható egybe, ami a közösségi kertben folytatódik.
Az épület formavilágát – ha mégoly meglepő is – nem a soha meg nem valósult erőmű turbinái, hanem a közeli történelmi épületek ívelő tetőzete ihlette. Az imaterem tervének alapgondolata egy négy lábon álló asztal, melynek lapjában három amorf felülvilágító kapott helyet. Tekintve a konstrukció bonyolultságát, az egész önhordó szerkezet egy balti tengeri hajóüzemben gyártották le. A 23 tonnás tetőt négy részletben szállították az osztrák kisvárosba, ahol összeszerelték, befejezték a térben hajlított acéllemez borítást, majd egyben a végleges helyére, a monolit vasbeton falpillérekre emelték. A mennyezetet több réteg acélszövet és nádazat alkotta alapra felhordott vakolattal képezték.
A szabadon formált, 20 méter magas harangtorony szintén hajóépítő technológiával készült. A 8 tonnás, önhordó szerkezetet 8-16mm vastag acéllemezekből, kizárólag vízszintes merevítőkkel alakították ki.
Fotók: Coop Himmelb(l)au
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére