Csépé
Korunk egyik leginnovatívabb nemzetközi sztárépítésze, Ben van Berkel, a japán építészet fenegyereke, Junya Ishigami, a nemzetközi hírnevet szerző szlovén OFIS Arhitekti vezetője, Špela Videčnik, és a fantasztikusan könnyed japán építészetet művelő Alphaville vezetője, Asako Yamamoto érkezik Budapestre. A kurátor Emiel Lamers.

A magyar színek is képviselve lesznek, előad Zoboki Gábor, akit idehaza nem kell bemutatni, de nemzetközileg is ismert lett a Sencseni Kulturális Központ megépítése kapcsán, illetve a helyszínt, az NKE Sportcsarnokát Skardelli György mutatja be, további új épületeit pedig Peschka Alfréd.

Az idei témát: keletiek nyugaton, nyugatiak keleten (angolul kicsit hangzatosabb: East meets West, West meets East) Emiel Lamers, a magyar építészet legjobb holland szakértője dolgozta ki, és személyesen kérte fel az előadók többségét. Így fogalmazta meg a konferencia mondanivalóját:

„A Nemzetközi Építészkongresszusra öt olyan építészt hívtunk meg, akik külföldön dolgoznak vagy tanultak. Hogyan adaptálják koncepcióikat és terveiket a különböző és ismeretlen helyszínekre? Kutatásokba kezdenek az új helyszín jobb megértése érdekében? Ezek a kutatások és tervezési munkák innovációt eredményeznek? Ha átnézzük a Ben van Berkel vezette, rotterdami székhelyű UNStudio munkáit, természetesen észrevehetünk egyedi építészeti stílust. A tömeg és a tér kontinuitása, a dinamika és a mozgás kortárs építészete. Ívelt vonalak és a fehér vagy világos színű épületek preferenciája. Érdekes kitalálni, mely jegyeiben lesz az új Duna-híd nemzetközi, és mely jegyeiben budapesti. Az építész szerint: „az új híd terve közvetlen összeköttetést teremt a híd és a helyszín urbanisztikai DNS-e, a jövőbeli fejlesztések és a megszülető új városkép között”. Remélhetőleg a kongresszuson megtudjuk van Berkel előadásából, hogy ez pontosan mit is jelent.

Makovecz Imrén kívül az utolsó ötven évben kevés magyar építész alkotott a határokon túl, ezért is kivételes a 2014-ben megépített Sencsen (Shenzhen) Kulturális Központ és tervezője, Zoboki Gábort. Mennyiben más ez a kínai operaház, mint a Művészetek Palotájában lévő koncertterem 2005-ből?

Nem úgy, mint a magyar építészek, a szlovének közül egész sokan építettek külföldön. A kilencvenes évek délszláv háborúi alatt a szlovén egyetemisták külföldre mentek tanulni és dolgozni. Mikor visszatértek Szlovéniába, létrehozták az irodáikat Ljubljanában, de megtartották nemzetközi kapcsolataikat. A Sadar+Vuga építészirodához hasonlóan Špela Videčnik és Rok Oman irodája, az OFIS is számos épületet tervezett Szlovénián kívül, Kelet- és Nyugat-Európában is. Ha végignézünk a portfóliójukon, nem látunk különbséget a szlovéniai, párizsi vagy éppen fehéroroszországi terveik szemléletében. Mindig innovatív a formálásuk, erősek a képeik, és jók a csomópontjaik.

Két építészt hívtunk idén Japánból: az Alphaville tervezője, Asako Yamamoto (Jamamoto Aszako) Oszakában alapította meg irodáját Kentaro Takeuchival (Takeucsi Kentaro). Bécsben tanult, és elsősorban Japánba tervez. Természetes és nyugodt épületein látszik, hogy hatott a gondolkodására bizonyos mértékben az európai vagy bécsi építészet.

Végül a tokiói Junya Ishigami (Isigami Dzsunja) figyelemre méltó üvegpavilont tervezett az észak-hollandiai Vijversburgba (2017) Marieke Kumsszal a Maks Stúdiótól. Ez az íves, teherhordó üvegezésű épület ugyanolyan könnyed és transzparens, mint a Kanagawa Technológiai Intézet üvegpavilonja karcsú pilléreivel 2008-ból. Vajon ez a pavilon épülhetett volna Japánban is, vagy a hollandiai kontextusban valami új és odaillő jött létre?

Miután végignéztük az öt meghívott építész munkáit, úgy tűnik, a keleti építészek Japánból az egyszerűség és a könnyedség építészetét keresik, míg a nyugati építészek Európából gyakran összetett és lehengerlő építészetet alkotnak. Érdekes lesz megtudni: van-e olyan közös és visszatérő megközelítés, amelyet az építészek az ismeretlennel szemben alkalmaznak? Azzal kezdték-e, hogy a kontextust tanulmányozták, és mindenben együttműködtek a helyi építész partnerrel? Tényleg más lett volna a végeredmény, ha a saját hazájukban terveztek volna? Kétségtelenül ez elég véletlenszerű és nem is túl bőséges válogatás az összes külföldre is dolgozó építész közül. De mindenesetre nagyon érdekes és inspiráló válogatás. Mikor a nyugati keletiek és a keleti nyugatiak Budapesten találkoznak, az biztosan számos új gondolatot és rengeteg inspirációt fog eredményezni.”

Részletes program és jelentkezési lehetőség itt

A szerző legújabb cikkei:
Webinárium-legendárium: ami látszott, és ami nem
Mi az, hogy Okos építészet nyomás alatt?!
A Közlekedési Múzeum pályázatáról beszélt Vitézy Dávid eredményhirdetés előtt
Ben van Berkelnek egyszerre két felhőkarcolója készült el Szingapúrban
'Én nem is gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz' – újra itt a webinárium
Fotósuli építészeknek: sikeres kezdeményezés volt
Átadták az Árpád parkolóházat: modern zöldtető alatt parkolhatnak a győriek
Noll Tamásék tervezhetik az új óriáskórházat Dél-Budán
Esztrichet csak pontosan, szépen – itt az irányelv!
Ipari építészet és épületszerkezet-tan a Metszet 2018/6 számában
A Cseszneki Várban még nem látszik a 381 millió forintos fejlesztés
Ilyen még nem volt! Fotósuli építészeknek



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 24 (12 szavazatból)


Hírlevél feliratkozás >>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások