Elkészült Viñoly sok kritikát kiváltott “arany banánja”

A városlakók által “arany banánnak” keresztelt 3800 m² alapterületű, aranylóan fénylő réz- és alumínium burkolatú épületet a Firstsite nevű művészeti szervezet számára építették meg. A colchesteri önkormányzat az épülettől azt reméli, hogy a római korra is visszanyúló történelemmel rendelkező vidéki város nagyobb ismertségre tesz szert.

Az épület története a brit RIBA által 2003-ban rendezett meghívásos pályázattal kezdődött. Viñoly vitákat kiváltó módon négy változatot is beadott a szűk telekre kiírt pályázatra. Közülük kettőt nem a kijelölt telken helyezett el. Az “arany banánt”, az íves tömeget, amibe a Firstsite összes kiállító- és közösségi funkcióját belesűrítette, az eredeti helyszíntől keletre egy parkban helyezte el. És ez a javaslat annyira megfogta a zsűrit, hogy a szabályokat áthágva nyertesnek választották.

A kiírásban szereplő többszintes elrendezéssel ellentétben Viñoly az egyszintesre szavazott. Ezt azzal is indokolta, hogy a többszintes épülethez mélyebb alapozás lett volna szükséges, ami óhatatlanul az esetleg előbukkanó római maradványok miatt régészeti beavatkozásokkal járt volna. “Egyszerűen nem annyi forrás a költségvetésben, amiből a feltárásokat is finanszírozni lehetett volna. A projektet emiatt már az elején hosszabb időre le kellett volna állítani”, magyarázta. “A mi egyszintes épületünk egy íves betongyűrűre fekszik fel, így a római leletek érintetlenül maradnak a gyűrűn belül.”

Az építkezés 2006-ban indult, és azonnal problémákba ütközött. Az íves acélszerkezet geometriája olyan bonyolult lett, hogy a kivitelezőnek komoly nehézséget okozott. A tartószerkezeteket a helyszínen újra kellett szerkeszteni, de több részlet így sem működött. A 2007-es átadásból így nem lett semmi, csak egy beázó, elhagyatott héj. 2009-ben a kivitelező céget kirúgták, aminek a jogi következményei a mai napig nem zárultak le. A megbízónak sikerült további forrást szereznie és végül az épület kivitelezését egy másik céggel fejeztette be – négy év késéssel és igen jelentős költségtúllépéssel.

Tagadhatatlan, hogy az épület teátrálisra sikerült: íves, szarvszerű tömege kifejezetten ellentétben áll a római eredetű város ortogonális elrendezésével. Lépcsőztetett homlokzatával a kiállítóterekbe szabadon áradhat a természetes fény. Sajnos Viñoly egyvonalas íves gesztusát megtöri a különböző funkciók felosztása – a széles folyosóra felfűzött előadóterem, galériák, oktatótermek és étterem. A kifejezetten kiállításokra tervezett épület “érdekes” eleme a déli fal, amely 15 fokban dől kifelé – nem lesz könnyű képet akasztani rá. Valószínűleg az épületet nem a belső tereiért, hanem sikeresebb, merész és fénylő tömegéért fogjuk megjegyezni.

Maguk a colchesteriek sem biztosak abban, hogy szeretik-e az épületet; miközben jelentős bevételt remélnek belőle, sokan szégyenkeznek miatta és úgy érzik, elcsúfítja szülővárosukat. Nem örültek annak sem, hogy Viñoly a költségkeret túllépése után is ragaszkodott a teljes költség 6%-ában megállapított tervezői díjához (ami állítólag 1.58 millió dollárra rúgott).

Viñoly már tovább is lépett a vitatott projekten, és 25 fős londoni irodájában jelenleg egy 37 szintes toronyházat (a “walkie-talkie-t”) tervez London belvárosában, és az 1930-as években épült Battersea erőmű csaknem egy négyzetkilométernyi környezetének rendezési tervét készíti.

források: dezeen.com és The Architectural Record