A ház Sri Lanka déli homokos tengarpartján, Mirissa közelében áll és az Indiai-óceánra néz. Ando a háromszintes házat egy belga házaspárnak tervezte, akik már 30 éve a szigetországban laknak. A ház a férj ajándéka feleségének, amit a kapunál elhelyezett kőlap felirata is mutat: “To Saskia”. A tulajdonos jómódú nagyiparos, felesége pedig elismert művész. Tadao Ando-ra úgy esett a választás, hogy a férj megkérdezte feleségét, ha választhatna, ki lenne a kedvenc építésze. Saskia Tadao Ando-t mondta. Az utolsó szó azonban Ando-é maradt, aki 3 hetet várt, mire válaszolt a felkérésre. Mielőtt döntött, a párral leíratta, kik és mik ők, és mit szeretnek az építész munkáiban. Ando a tervezéskor kitartott amellett, hogy építészként csupán egy dobozt tervez majd, amelyet a megbízók töltenek ki.

Ando a házaspárnak tervezett házzal az eddigiektől eltérő megközelítést választott: nem alkalmazta szokásos introspektív elemeit, például a szűk nyílásokat, amelyek csak korlátozott mennyiségű fényt engednek be. Az építész a ház elemeit átengedte a természetnek, hiszen a feleség kívánsága az volt, hogy a házban mindenhonnan rálásson a számára inspirációként ható trópusi égre és a tengerre. Ando így a helyi építészethez hasonlóan levegős, átjárható épületet tervezett.

Ando a házat négy részre osztotta: az egyik dobozszerű tömegben a fogadótér, a konyha, a hálószoba és a tulajdonos “meditációs szobája” kapott helyet. Az ezzel párhuzamos tömegbe került a négy, fürdőszobával ellátott vendégszoba, mind az óceánra nyíló kilátással. Egy következő, az előző kettőt dinamikusan kettészelő dobozban van a csaknem 20 méter hosszú nappali, amelynek egyik végét lezáró üvegfala teljes felületen leengedhető.

A férj csupaüveg dolgozószobája a ház középső részén, az első emeleten található, és játékos, cikk-cakkban emelkedő rámpán közelíthető meg a hosszú nappaliból. A feleség földszinti, napfényes műterme hatalmas, kétszintes, kereszt alakú acáltartóval négy részre osztott üvegfelülettel nyílik a tájra. A műteremben a mezzanine-ra vezető lépcső fut körbe, a terem közepén lebegő acélhíddal.

A keresztül-kasul haladó vonalak és tömegek által létrejött köztes tereket (Japánban nevük is van: ‘ma’) az építész okosan kihasználta. A bejárati patiotól induló nagy lépcső szellős, tágas loggiába fut, amely a nappali tetején feszített víztükrű végtelenített medencében végződik. Innen a kilátás 360 fokos, teljes panorámát ad az óceánra és hátrafelé a dzsungelre. A teraszokat fa- és kőpadlók váltakozása és az alaprajznak megfelelő lépcsőztetés osztja több részre. A házban a bútorok Tadao Ando fény-árnyék játékra alapozott építészetének megfelelően mindenütt monokrómok. A feketére festett tikfa étkezőasztalt Shigeru Ban tervezte, aki a házaspárral egy cunami segélyakció kapcsán találkozott, és később egyik fiuknak szintén a közelben házat is tervezett.

Ando minden részletre kiterjedő figyelme és perfekcionizmusa e Japántól távol felépült munkáján is megfigyelhető: bár az építész személyesen sohasem járt a helyszínen, a ház minden részlete tökéletesen ki van találva. Ando a Sri Lanka-i regionális modernizmus zászlóvivője, Geoffrey Bawa építész előtt is tiszteleg, akinek utolsó művére, a Jayawardene-házra Ando házának egyik loggiájáról lehet rálátni.

A speciális betonöntési technikát japán szakemberek felügyelték, és tanították be a helyi építőknek. Tadao Ando terveinek megvalósulását Ando “szemeként” a japán iroda egyik építésze kísérte végig a helyszínen.

2004-ben a cunami miatt a jómódú pár kénytelen volt felfüggeszteni az építkezést, és a súlyos károkat elszenvedett szigetországban hatékony rehabilitációs programba és ideiglenes otthonok építésébe fogtak a belga hadsereg bevonásával. Akciójukkal sikerült 700 házat, egy közösségi központot és egy buddhista templomot építeniük, ami gyakorlatilag egy új falu létrehozását jelentette a tengertől távolabb eső, védett területen. Saját villájukat segélyakciójuk lezárultával idén sikerült befejezni.

A képek forrása: www.dezeen.com és www.geoffreybawa.com