Az 1897-ben alapított múzeum 22 évig tartó zárvatartás után múlt hónap közepén nyílt újra. Az ötszintes, háromszög alapú új épülettömegben a meglévő múzeum galériatereinél nagyobb hely jut kiállításra – azaz a bővítés nagyobb, mint az eredeti épület, és ezzel Németország legnagyobb múzeuma készült el.
A klasszikus épülettömeget áthasító szerkezet csúcsa kelet felé, a bombázások kiindulópntja felé mutat, tetején pedig 30 méter magasságban kilátóteraszról lehet rálátni a város nyugati, modern felére. Az épületen belül az új részt látszóbeton falak választják el a történeti kiállítóterektől.
“Nem akartam a múzeum homlokzatát megőrizni olyannak, amilyen, és valahol hátul hozzátoldani egy láthatatlan bővítményt. Határozott megszakítást, egy alapvető kizökkentést akartam elérni, hogy valami teljesen új jöhessen létre, amely áthatol a történelmi közegen” – idézték Libeskindet.
A múzeum ezzel a német haderő hivatalos múzeuma lett 2000 m2-nyi kiállítóterével. Hosszú története során a minden érát éltető kiállításai után végül 1989-ben zárták be, mivel múltját nem tudták beilleszteni az újonnan egyesített Németország koncepciójába. 2001-ben vették újra elő, mikoris építészeti pályázatot írtak ki bővítésére azzal a céllal, hogy átépítésével lehetőséget nyújtson a háborúról való gondolkodás újraértelmezésére is.
A pályázaton a szimmetrikus épületet merészen kettévágó tervével Daniel Libeskind került ki győztesen. A hatalmas, 140 tonna üveget, betont és acélt felhasználó tömeg teljesen felbontja a régi épület szerkezeti rendjét. Az új homlokzat ‘demokratikus’ átláthatósága és nyitottsága erős, szándékos ellenpontja a merev, zárt, autoriter meglévő épülettömegnek.
“A drámai toldás Drezda háborút követő feléledését szimbolizálja. A régi és az új, a hagyomány és az innováció együttes jelenlétére utal. Drezda sokat változott, de a múlt eseményei máig jelen vannak és fontos kiindulópontjai a város átalakulásának”, elemezte Libeskind.
Forrás: dezeen.com