„E fürge kedves kis alak, ki örökké siet, ki mindig fárad, jár valamiben, s még amikor saját mulatságára diskurálgat, akkor is Szeged érdekében informál, eleven kék szemeivel, villogó pápaszemén keresztül már évek előtt ilyennek látta Szegedet, s ilyennek magyarázta az idegeneknek, aminő ma.” – írta Mikszáth Kálmán Lechner Lajosról.

Lechner Lajos 1833. február 8-án született Budán, mérnökcsaládban. (Édesapja, Lechner József a vízügyi igazgatásban dolgozott, a pesti Duna-szakasz szabályozására szóló javaslatával és az 1836. évi jeges árvíz kapcsán a soroksári Duna-ág elzárásának gondolatával vált ismertté.) 1849 tavaszán csatlakozott az 52. honvédzászlóaljhoz és a világosi fegyverletételig Görgey Artúr hadtestében szolgált. A szabadságharc bukása után nagy szerencsével sikerült csak elkerülnie a császári hadseregbe való besorozást, a Liedemann J. F. bank- és szállítóüzlet alkalmazottja lett. 1854-től a budai Műegyetemen tanult, majd tanulmányai befejeztével a Budai Építészeti Igazgatóságon kezdett dolgozni. Itt a nála húsz évvel idősebb, nagy tapasztalatú Reitter Ferenccel dolgozott együtt, aki ebben az időben alkotta meg nevezetes tervét egy hajózható csatorna létrehozására nagyjából a mai Nagykörút vonalán. Ha ez a terv megvalósult volna, Budapest hangulata ma Amszterdaméhoz vagy Szentpéterváréhoz hasonlítana.

Ugyancsak ebben az időszakban építtette fel Buda városa a Főreáltanodát (a mai Toldy Ferenc Gimnáziumot) Petschnig János tervei alapján. Lechner Lajos ennél az építkezésnél – mai kifejezéssel élve – a beruházót képviselte, és bizony ez a szerepkör is fontos, egy alkotó vénájú megbízó sokat lendíthet egy projekt kimenetelén. (Csak az érdekesség kedvéért: nagyjából hatvan éven át az iskola erkélyéről leadott ágyúlövéssel jelezték a pontos közép-európai időt. Az iskola botanikus kerttel és mintegy tízezer kötetes könyvtárral is rendelkezett, amelyek az I., illetve a II. világháborúban nagyrészt elpusztultak.)

1870-ben Lechner nagy tanulmányutat tett, bejárta majdnem egész Európát, tanulmányozta a városrendezés legújabb eredményeit, különös tekintettel Párizsra, ahol Haussman báró a korszak városépítésének prototípusát megteremtette. Az 1853-ban itt megkezdett rekonstrukció nyomán indult el aztán négy évvel később a bécsi Ring kialakítása, majd 1859-ben Barcelona, 1864-ben pedig a brüsszeli Anspach és Firenze új részének kiépítése. Lechner Lajos azonban nem tartozott a párizsi minta kritikátlan utánzói közé, a szerényebb keretek között kiépülő München példáját vagy Albert angol régensherceg korabeli angliai törekvéseit ugyanúgy fontosnak tartotta. Az európai körútról hazatérve a pesti oldalon épít, a Központi Posta és Távíróhivatal építkezésével foglalkozik.

Budapest szabályozási terve

A kiegyezés után elindul az új, egyesített főváros tervezése. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére megalakul a Közmunkák Tanácsa. Andrássy – aki 1850-58 között Párizsban élt – szorgalmazására indul el a Sugár út (a mai Andrássy út) tervezése is, a költségvetési számításokkal és a szükséges kisajátítások számbevételével együtt. 1871 márciusában a Közmunkák Tanácsa kiírta a pályázatot Budapest Általános Szabályozási Tervének elkészítésére. Az első díjat Lechner Lajos – aki ekkor a Közmunka és Közlekedési Minisztérium főmérnöke volt – nyerte el egy mértéktartó tervvel, a második díjat Feszl Frigyes kapta, a harmadikat Klein és Fraser mérnökök Londonból.

A pályázat eredményeként 1873-ra elkészült „Budapest Fővárosának a Duna bal partján fekvő egész területén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által megállapított összes szabályozásainak átnézeti térképe”. Lechner Lajos az Andrássy út építőtársaságának vezérigazgatója lett. Ő készítette el a már kisajátított útvonal pontos szabályozási tervét is, a szélességnek és a zöldfelületeknek a Városliget felé növekvő négy különböző fokozatával. Figyelme az építészeti részletekre is kiterjedt, megkövetelte a magas színvonalat és a változatosságot még az olyan alárendeltnek tűnő helyeken is, mint a kapualjak, lépcsőházak, udvarok. A Sugár út kiépítése piaci alapon, bankok bevonásával, a főnemesség és a polgárság vállalkozó kedvére alapozva indult el, azonban a nemzetközi gazdasági visszaesés miatt az ügy megtorpant és központi, állami segítségre lett szükség. Lechner Lajos lemondott tisztéről, a Sugár utat a Közmunkák Tanácsa vette a saját kezébe.

Szeged újjáépítése és a budapesti Nagykörút

1878-ban Lechner a Párizsi Világkiállítás magyar részlegének helyettes kormánybiztosa lesz, ez után a szép feladat után következik be 1879 márciusában a szegedi árvíz. Az újjáépítés négy évre leköti az energiáit. Szegedet 3 méter magasan öntötte el az ár (érdekes módon nem a Tisza felől, hanem hátulról) és körülbelül három hónapon át a vízszint változatlan volt. Mivel a házak kisebb része épült csak kőből vagy téglából, az épületek túlnyomó része nem állta ki az árvíz pusztítását. Az újjáépítést Lechner Lajos tervezte meg, a tragédiát egy új eséllyé formálva Szeged városa számára, amely így a korszak legmagasabb színvonalán újulhatott meg. Itt is figyelemmel volt az építészeti részletekre is, és nemcsak a jelentős épületeknél: a Királyi Biztosság Műszaki Osztálya a szabályozási tervhez igazodóan lakóház-típusterveket dolgozott ki, amelyeket az építési kölcsön nyomtatványaival együtt komplett csomagban lehetett megvásárolni. (Amikor távozott Szegedről, 62 kötetet adományozott a helyi könyvtárnak. Ez a gyűjtemény elsősorban idegennyelvű mérnöki munkákat, de szépirodalmat is tartalmazott.)

1884-től újra Budapesttel foglalkozik a Műszaki Tanács alelnökeként. Utak, közművek, rakpartok készülnek a szakmai vezetésével. 1885-ben ő lesz a Parlament építési főellenőre, a feladata az építkezés kezdeti feltételeinek megteremtése. 1886-tól Budapest Székesfőváros középítési igazgatója, elkészíti többek között a főváros csatornázási terveit. Az ekkor lefektetett csatornák több mint száz évre biztosították a város ellátását. Az ő igazgatósága alatt vesz új lendületet a Nagykörút időközben megtorpant építkezése is. A nevéhez fűződik a káposztásmegyeri vízmű épületének és kertjének kompozíciója is, ahol a közműépítészetet művészi szintre emelte és ugyanakkor Európa egyik legmegbízhatóbb közműszolgáltatásának egy alappillérét teremtette meg.

1891-ben a következő titulusokkal rendelkezett, ahogy azt az ekkor megjelent Szeged újjá építése című művének címoldaláról megtudhatjuk: magyar királyi miniszteri tanácsos, Budapest fő város fő mérnök-középítési igazgatója, a vaskorona rend vitéze, a francia becsület-rend és az olasz koronarend, valamint a francia „instruction publique” tisztje, a Magyar Mérnök- és Építész-egylet alelnöke, Szeged szabad királyi város díszpolgára.

Nem sokkal a 120 évvel ezelőtt, 1897. november 18-án, Budapesten bekövetkezett halála előtt, ugyanazon év januárjában készült el a vezetésével Miskolc rendezési terve, amelyben a belső városszerkezeti korszerűsítéseken túl a város külső kapcsolatainak megteremtésére is javaslatokat tett. A terv azonban egyes telektulajdonosok és gazdasági társaságok ellenállásába ütközött, így nem valósult meg következetesen. Ebbe még valószínűleg belejátszott a helyi műszaki igazgatás kényelmessége is, ugyanis egy városrendezési terv kivitelezéséhez nem elég a jó terv, hanem megfelelő földmérési, telekrendezési tevékenység is kell.

Mikszáth Kálmántól vett idézettel kezdtünk, aki akkoriban a Szegedi Napló munkatársa volt és ebben a minőségében végigtudósította az árvizet és az újjáépítés első időszakát. Mikszáth kezdetben erős fenntartásokkal fogadta az újjáépítésre létrehozott királyi biztosság működését, egyrészt, mint ellenzéki újságíró, másrészt maga Szeged szabad királyi városa is féltette a függetlenségét. A munka eredményét látva aztán megváltozott a véleménye, és 1883 augusztusában – akkor már pesti újságoknak írt tudósításaiban – elismeréssel adózott Szeged újjáépítőinek, akik között természetesen kiemelt szerepe volt Lechner Lajosnak. Őt így jellemezte: „Kedves arcú, szellemes, nyájas modorú férfi, alig túl a negyvenen. Már kiváló névvel bírt a szakkörökben, mikor Szeged leendő ábrázatát őrá bízták. Sokat utazott, sokat tapasztalt (nagy része volt a budapesti Sugár út építésében is), és sokat tanult. Azonfelül vannak ötletei és eszméi, de egészen a gyakorlati férfiak közül való, aki nem a saját eszméit akarja keresztülvinni mindenáron, hanem rá tudja nyomni a mások eszméire is a saját zsenialitása bélyegét.”


Pesti Monika - Lechner Tudásközpont


Források:

Dr. Péter László: A Víz utáni helyreállítás megtervezése és megszervezése, Bugár-Mészáros Károly: Lechner Lajos budapesti tevékenysége, dr. Horváth Béla: Lechner Lajos Miskolcra készített rendezési terve, dr. Meggyesi Tamás: Lechner Lajos helye és jelentősége a hazai, valamint a nemzetközi várostervezésben, dr. Máté Zsolt: Típustervek – anno.... In: Lechner és Szeged – Emlékülés Szeged Nagyárvíz utáni újjáépítője tiszteletére, Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület, 1997

Lechner Lajos: Szeged újjá építése, Budapest, 1891 (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)

egykor.hu

Fotó: Fenyővári Bernadett – Lechner Tudásközpont

Tervrajzok forrása: Lechner Lajos: Szeged újjá építése, reprint kiadás, Szeged, 2000)