Kedves Olvasóink!
Az idei remek nyarat idéző cikkem után még mindig vizes témánál maradok, de most nem vízparti fejlesztésekről szólok, hanem "vízparti visszaesésről" (hanyatlásról).
Ismerhetjük több tervlapos cikkből, a legkülönbözőbb okokból a szellemvárossá vált városok fogalmát (az oldalon található keresővel utána lehet olvasni némelyüknek).
Ezennel már kijelenthető, hogy bővíthető a szókincsünk az "olimpiai szellemvárosokkal" is. (Csak ne üzzünk belőle sportot! Ami nem is annyira vicces.)

Ahogy a forrásoldal is írja:
"Az athéni olimpia méregdrága helyszínei ma már inkább romokra emlékeztetnek, mivel többségük kihasználatlan, a karbantartásukra nincs pénz és évek óta elhanyagoltan, üresen állnak, így nem csoda, hogy sok létesítmény már omladozik és veszélyessé vált."

Aki további lehangoló képeket szeretne látni, kérem keresse fel a fent hivatkozott forrásoldalt.

Annyit hozzá kell tenni az írásomhoz a tisztesség kedvéért, hogy azóta már az olimpiarendezések és építkezések fogalomtárába is bekerült a fenntarthatóság elve.
S reméljük igaza lesz Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökének, miszerint az idei évi brazíliai labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os riói nyári játékok hatalmas rendezési költségei később megtérülnek.

Forrás: www.erdekesvilag.hu