Az 1900-as évek elején, a Helsinki központjától 30 kilométerre fekvő Tuusula-tó (Tuusulanjäri) partján művészek közössége élt és alkotott. Festők, költők, írók, zeneszerzők telepedtek le a festői környezetben. 1899-ben Pekka Halonen (1865-1933), a fiatal házas festő síelés közben fedezte fel a helyet, majd vásárolta meg a bő egyhektáros telket. Ezután öccsével, Anttival elkezdték a tervezést. Antti Halonen (1870-1945) szintén festett, de emellett a rönkházépítés mestere és asztalos is volt. 

A tervezés
Az ötleteket Pekka adta, ő rajzolta a vázlatokat, Antti pedig papírra vetette a terveket. Az ötleteket részben barátai és művésztársai otthonából merítette. Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) festő, építész, iparművész Kallela nevű és Emil Wikström (1864-1942) szobrászművész Visavuori nevű házaiból vette elképzeléseit. Ezek a művészotthonok eltértek mind a régebbi, mind a kortárs faház- és villaépítészettől. Kialakításukban eredeti módon hasznosították a népi építészetet, de idegen hatások is megmutatkoztak bennük. Közös a három épületben, hogy a többszintes gerendaház egyesíti az otthont és a munkahelyet. Tehát központi szerepet kapott bennük a műterem, amely kétszintes belmagasságú, hatalmas ablakkal. A finn népi hagyományokon alapuló gerendaházzal a finn identitást is erősíteni kívánta Halonen. 

Az építkezés
Halosenniemi szinte teljes egészében kalákában épült, jellemzően az akkori finn viszonyokra. A végeredmény kiváló lett, tükrözi az alkotók magas szintű és sokoldalú szakmai felkészültségét. Különösen jól sikerült a rönkök beépítése, ez ma is látszik az épületen. Arra is ügyeltek, hogy a fákat tél közepén vágják ki, mert ez garantálta a rönk tartósságát. 
Pekka Halonen maga felügyelte az építkezést, és a legapróbb részletekre is odafigyelt. Kiemelten foglalkozott a fűtéssel: maga tervezte a fűtési rendszert, de figyelemmel kísérte a kemencetégla és a burkoló cserepek gyártását, valamint a kémények, kályhák, kemencék építését is. 
Az egyik festő barát, Juho Rissanen (1873-1950) elmondása szerint: „a testvérek nem úgy álltak a munkához, mint az ács, hanem, mint az asztalos. Minden rönköt legyalultak, a sarkokat pontosan kidolgozták. A rönkök között minden rést betömtek, a szigetelést elsimították. Mikor még csak egy méter magas volt a ház, már akkor is látszott, milyen pompás lesz.”
Amikor már minden rönk a helyére került, a falak felületét egy speciális bárddal egyenletes simára faragták felülről lefelé haladva. Az esztétikai szempont mellett a falak megerősítése volt a cél. 
A házat fakátránnyal (terva) bevont fazsindellyel fedték.

A műterem
Az egész épület elrendezését befolyásolta a műterem elhelyezkedése. Ez volt a ház szíve, és egyben a mester műhelye. Ez határozta meg a tájolást is, mivel az északi, lapos, természetes fény volt a legjobb a munkához. Halonen kétszintes műtermét úgy helyezte el, hogy széles, teljes szobamagasságú ablaka északra nézzen. Fűtési szempontból is a műterem volt a legkritikusabb hely az épületben. Ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy a nagy ablakot háromrétegű üveggel látta el, a ház többi ablakához elég volt dupla üvegezés. Emellett mindkét szinten fűtött helyiségekkel vette körül, és két kályhát épített a műterembe: a könyvtársarokban cserépkályhát és a helyiség közepén a vörös téglából készült kandallót, amelyben sütni-főzni is lehet.

Fűtés
Pekka Halonen új fűtési rendszere egyfajta levegőkeringtető rendszer volt, amely a főkéménynek a második emeleti szülői hálószoba kéményével összekötött kályhák szabályozásán alapult. Minden helyiségbe, egészen a folyosókig fűtőtesteket építettek: kandallót, tégla- vagy cserépkályhát. Mindegyik kályha személyre szabott volt, a helyére tervezték, alakjára és színére is figyelve. A konyhába pedig a folyóvizet is bevezették.

Az építkezés két évig tartott. Hagyományosan a szaunával kezdték, be is költöztek ide, amikor kész lett. Maga az épület szobáról, szobára készült el. Az akkor már hétgyermekes család 1901 karácsonyán költözött be a még nem teljesen kész házba. A nyolcadik gyermek már ott született. 

Forrás: Halisenniemi, Meillä Kotona, Apu, Rantapallo, Appamatkustaa