A konferenciát Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg, majd prof. Dr. Anthony John Gall PhD, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánjának bevezető előadása következett. Emlékeztetett a nyári felmérő- és építőtáborok szellemiségének angol gyökereire: William Morrishoz és az Arts&Crafts mozgalomhoz közel áll a kézműves, fáradsággal járó munka, valamint a régi épületek iránti érdeklődés. Magyarországon a nyári felmérések a századfordulón kezdődtek (Szünidei Felvételek), de a népi és vernakuláris építészet iránti érdeklődés Európa-szerte megfigyelhető volt: Portugáliában az 1950-es években foglalkoztak a népi építészet és építésmódok felmérésével, de ide sorolható az Architecture Without Architects című könyv is. 

Váradi Balázs az NTDK 50 éves történetét foglalta össze: a kezdeteket az összművészeti érdeklődés határozta meg, valamint Makovecz Imre és Csete György alakja. A kéthetes nyári táborokban régi és új NTDK-sok dolgoznak együtt, és biztosított a folyamatos szakmai felügyelet, emellett nem kevésbé fontos a szabadidő közös eltöltése, a helyiekkel való megismerkedés sem. Minden tábort kiállítás zár le az adott településen, amely a felmérési munka összegzése és lezárása. 

Az előadást követően a díszterem túlsó végére fordult minden szempár: Badik-Szabó Dániel megnyitotta az 50 évet összegző tablókiállítást, amely már másnap utazott határon túli körútjára – később majd Budapesten is újra megtekinthető lesz. 

Jánosi András népzenész előadása a ’70-es évek népi mozgalmait idézte fel, elsősorban a táncházmozgalomra fókuszálva. Kitért a cserkészet (regös szakág) munkájára is, valamint arra a furcsa helyzetre, hogy bár a néptánc nagy népszerűségre tett szert a szocializmus alatt, a hangszeres zene kutatása komoly hátrányban volt. 

Az Alföld népi építészetéről Valkay Zoltán (Szerb Mérnöki Kamara Szabadkai Regionális Központ) tartott előadást, az alföldi ház felépítésének szimbolikáján túl olyan terveket mutatott be, amelyek továbbvisznek valamit a népi építészetből. 

Esztány Győző (Országépítő Kós Károly Egyesülés) a torockói felmérőtáborokat felidézve rámutatott a felmérőtáborok nyújtotta tapasztalat különlegességére: ezekben a "szegénység által jól konzervált településekben" autentikus környezetben dolgozhattak, szabadkézi rajzokat készítettek, és sokat jelentett a közösségi munka. Bemutatta továbbá MMA-ösztöndíjas kutatását, amely a csűrök újrahasznosításáról szól. 

Polák-Erdős Klára az Ybl NTDK és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum együttműködését mutatta be. A Skanzen 1967-ben jött létre a Néprajzi Múzeum részeként, és mára már nem csak a 18-19. századi, de a 20. század közepi, illetve a polgári életmódot is bemutatja egy-egy épület. Felhívta a szakmabeliek figyelmét a Magyar Népi Építészeti Archívumra és a Vargha László Gyűjteményre. 

Bálint Fanni az NTDK kutatható adatbázisának készítésébe nyújtott betekintést. A "néhány rajz szkennelése" komoly projektté nőtt ki, amelynek eredménye egy rendszerezett és kulcsszavakkal kereshető archívum lesz a felmérésekről. 

Dósa Tamás a digitális épületfelmérésbe avatta be a hallgatóságot, kitérve arra, hogy milyen előnyei és nehézségei vannak a pontfelhős felmérésnek, valamint mire jó a fotogrammetria. 

Kuli László előadásában – ahogy előtte többen is – a szabadkézi rajz fontosságát hangsúlyozta. A tradicionális építészetet a modernitással szembeállítva rámutatott, hogy a régi időfelfogás spirális volt, míg a modernista tisztán lineáris. Innen nézve érthető, hogy a modern épületek nem tudnak olyan méltósággal öregedni, ahogyan a régiek tudtak.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés, majd pedig táncház zárta.