A magyar pavilonba tervezett térinstalláció fő eleme hosszú fóliacsövek rendszere lesz, amelyben ventilátorok fehér golyókat mozgatnak. Az áttetsző csövekben ide-oda mozgó fehér golyók a kollektív és individuális identitásformálásokra hívják fel a figyelmet. Az identitások ugyanis nem állandósult képződmények, hanem az adott társadalmi közeg és kulturális állapot által befolyásolt, folyamatosan mozgásban lévő identitásképek. (A győztes pályázat elméleti felvetése az, hogy az identitás alkotóelemei képek, amelyek folytonos változásnak vannak kitéve, és bizonyos keretek között szabadon formálhatók. A pavilon a hipotézis ábrázolására alkalmas eszköz, de önmagában nem bizonyító instrumentum – a szerk.)

A térinstalláció része egy nagyméretű, folyamatosan felfújódó és leeresztő, áttetsző fóliapárna, amelyet Fenntartható fejlődés címmel már korábban is láthatott kiállításon a közönség, és amelynek lélegzést imitáló pulzálása arra a mozgásra utal, ami éltető. Ezt az amorf entitást ventilátor és áramforrás táplálja, utalva arra a tényre, hogy világunk törékeny, könnyen sérülhet és figyelmet igényel.

A "fenntartható identitások" paradox szóösszetételre a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói különböző gondolatokat fogalmaztak meg – ezeket is olvashatják a magyar pavilonban a látogatók, akik nagy fekete táblákra krétával saját gondolataikat is felírhatják. A kiállítás végén képeslapok, valamint egy iPadre fejlesztett applikáció segítségével a látogatók bárhova a világba elküldhetik gondolataikat, üzeneteiket vagy akár a kiállításon készült szelfijüket is.

A MOME-s hallgatók ötletei alapján készült mobilalkalmazást bárki le is töltheti, és a képeslapokkal a velencei kiállítás mellett Magyarországon is találkozhat majd a közönség, hiszen a Velencei Biennále - Nemzeti Biztosi Iroda fontosnak tartja, hogy itthon is megismertesse a projektet, hogy az alkotás által felvetett kérdésekről – például hogy valóban meddig tart az identitás, hogy ennek az elhasznált szónak van-e még súlya – egy szélesebb diskurzus induljon – mutatott rá Balatoni Monika. Hozzátette, hogy a biennále novemberi végét követően a projekt magyarországi lezárását is tervezik, például a velencei pavilonban "hagyott", illetve az applikáció segítségével megfogalmazott gondolatokra építő konferenciával.

A nemzeti biztos fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Okwui Enwezor, a biennále főkurátora 56 ország 130 művészét hívta meg a központi kiállításra, valamint hogy 3 különböző helyszínen 3 különböző, de mégis a központi gondolatisággal összefüggő esemény lesz, például az Arsenale-ban Marx Tőkéjéből olvasnak fel (úgy tűnik, a főkurátor vállalja a kockázatot, hogy az identitást is érintő aktuális társadalmi-gazdasági problémákra eszmetörténeti közhelyekkel hívja fel a figyelmet – a szerk.), míg máshol a környezetvédelem lesz előtérben.

A pénteki bemutatón elhangzott, hogy a magyar kiállítás megvalósítása során sikerül tartani a 20 millió forintos költségvetést. Mint Balatoni Monika elmondta, a magyar megjelenés teljes költségvetése 74,8 millió forint, amelyből 10 millió forintot az NKA miniszteri keretéből kaptak, és amely a kiállítás megvalósítására szánt 20 millió forinton túl a teljes előkészületet, a kommunikációt, a szállítást, a biztosítást és a pavilon fenntartási költségeit is fedezi.

A nemzeti biztos kitért arra, hogy a képzőművészeti és az építészeti biennálén való jelenlét mellett próbálják elérni azt is, hogy a Velencei Biennále más rendezvényein, a filmfesztiválon, a tánc-, a színházi és a zenei fesztiválon is megjelenhessen Magyarország. Mint mondta, ahhoz, hogy ezeken a meghívásos eseményeken is ott lehessenek a magyar művészek, el kell hozni a velencei döntéshozókat Magyarországra, meg kell ismertetni velük a magyar művészeti életet. Példaként említette, hogy idén már képviseltette magát Magyarország - Kecskemét bemutatkozásával - a velencei gyermekkarnevál programján, amelyre jövőre is meghívást kaptak.

A bemutatón elhangzott az is, hogy a jövő évi építészeti biennáléra a pályázatot már szeptemberben meghirdetik, miután idén csúszást okozott a késői kiírás.

Balatoni Monika fontos feladatnak nevezte, hogy összegyűjtsék, feldolgozzák és kutathatóvá tegyék a velencei biennálék magyar történetét: az elmúlt száz évben kiállított magyar munkákról fennmaradt dokumentumokat, a projektekről a sajtóban megjelent visszhangot.  Kiemelte, hogy nagy munkáról van szó, hiszen az anyagokat több intézményből kell összegyűjteni. Jelenleg az archívum kialakításához szükséges csapat összeállításán, az anyagi és infrastrukturális feltételek megteremtésén dolgoznak, a gyűjtéssel, feldolgozással és digitalizálással várhatóan a jövő év végére végezhetnek. Reményeik szerint addigra körvonalazódik az is, hogy hol kaphat végső otthont a Velencei Biennále - Nemzeti Biztosi Iroda és maga az archívum.

Forrás: MTI
 

Cseke Szilárd nyertes tér-hanginstallációjának koncepciója

A magyar pavilonba tervezett térinstalláció három tárgycsoportból épül fel:

1. Hosszú fóliacsövek szövevényéből, amelyekben ventilátorok fehér golyókat mozgatnak. Négy rétegben, embermagasság felett a falakra és enyhén elé helyezve, faltól falig terjedve. (Munkacím: Többszörös identitások)

2. Egy nagyméretű (160x400x400x cm) folyamatosan felfújódó- és leeresztő, áttetsző fóliapárnából (Alkotáscím: Fenntartható fejlődés/Sustainable development)

3. Hanginstalláció, amely a csövekben guruló golyók komponált hangját adja vissza a kiállító tér egyik kisebb, a többi alkotástól optikailag is lehatárolt térben. (Alkotáscím: Több/More)

Cseke objektjei olyan kinagyított modellek, amelyek a velencei konkrét térben egymást kiegészítve rendszerré állnak össze. Első megközelítésben ez a rendszer absztrakt és mobil szerkezetek szövetéből áll, miközben önmagát megfejtve, távolabbi, átfogóbb, egyént és közösséget is érintő tartalmi össze függésekre utal. Az áttetsző fóliacsövekben ide-oda mozgó fehér golyók a kollektív és individuális identitásformálásokra hívják fel a figyelmet. Az identitások ugyanis nem állandósult képződmények, hanem az adott társadalmi közeg és kulturális állapot által befolyásolt, folyamatosan konstruált és mozgásban lévő identitásképek.

A csövek áttetsző jellegük ellenére, magukba zárják a golyókat és bár hosszan feszülnek ki a térben, csak faltól falig terjednek. A mozgás közege végül is zárt, a gondolkodás gyakran a determináltság falaiba ütközik. A falakon szabadon lelógó súlyok feszítve tartják a fóliacsöveket, amelyek nem roggyanhatnak meg a gondolatok cikázásnak súlya alatt. Identitás pályák, identitás útvonalak, s nem kész identitások. A párnaszerű lélegző mozgásokat imitáló fóliatest a tér központi, apszisszerű kitüremkedésében utal arra a mozgásra, ami éltető. Művi környezetükben itt is ventilátor és áramforrás táplálja ezt az amorf entitást, egyértelműen utalva a „fenntarthatónak” és „fejlődésnek” nevezett, a mindennapok csillogásában oly gyakran zárójelezett tényre, hogy világunk törékeny, könnyen sérülhet és figyelmet igényel. Mi ma környezetünk lélegeztető gépe? Mire utalhat a szemünk előtt nagyra növő és önmagába visszazuhanó test jelenléte?

Kapcsolódó oldalak: Magyar Képzőművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., Artportal.hu
German Kinga és Cseke Szilárd győztes pályázati anyaga letölthető innen.