A londoni Islington kerület tanácsa nemrégiben másodszor is elrendelte egy hatemeletes épület bontását, mivel a homlokzatán felhasznált természetes kő nem volt teljes egészében részletezve az engedélyezési tervdokumentációban. Amin Taha építész – aki a projekt építésze és fejlesztője is volt egyben, sőt az egyik lakás lakója is, és irodájának székhelye is itt van – 2019 márciusáig köteles eleget tenni a bontási kötelezettségnek.
Ez már a második végrehajtási utasítás, amelyet az épület kapott. Az épület eldobására vonatkozó első határozatot 2017-ben adták ki, amikor a tanács saját magát hozta kellemetlen helyzetbe azzal, hogy a dokumentumoknak csak egy részét töltötte fel a nyilvánosan elérhető online felületre. A brit építési engedélyezési eljárás során benyújtandó tervek részletezettsége egyébként a magyarországi gyakorlatra fordítva legfeljebb a városképi kérdéseket tisztázó elvi engedélyezési eljárás dokumentációjának felelnének meg.
Taha úgy véli, hogy a második bontási határozat kiadásáról szóló döntés egy olyan kampány része, amelyet az islingtoni tanács városképi bizottságának elnöke kezdeményezett, aki nem igazán kedveli az épületet. Szerinte a döntés alapját kizárólag a tanácsos és néhány szomszéd véleménye képezi. Az első, téves ügykezelésen alapuló bontási rendeletet most valaki azzal az "arcmentő" indoklással egészítette ki, hogy az épület csúnya.
A problémát az épület nyers szerkezeti vázat imitáló homlokzata okozza, amely valójában hatalmas, helyenként fosszíliákkal díszített mészkő tömbökből készült, mintha a kitermelt kőtömböket a bányából egyenesen a homlokzatra rakták volna fel. Egyfajta romantikus műrom, mely egy időben az angol kertek visszatérő eleme volt. Mindezt nyers kőbányászati lenyomatok, betontömbökre jellemző éles sarkok és a természetben előforduló fosszíliák véletlenszerűnek ható elegye hozza létre. A járókelőt mindenesetre gondolkodóba ejti, hogy a homlokzat már teljesen elkészült-e, vagy a kőfaragókat még visszavárják utolsó simítások elvégzésére. A jelek szerint az efféle költői megnyilvánulást a városi szövet helyett inkább a híres angol parkokban látnák szívesen.
A dizájn megosztja a szakmai közvéleményt. Egyrészt a projekt elnyerte a RIBA Nemzeti Díjat, másrészt viszont jelölték a legrosszabb brit épületeket kitüntető, évente megrendezett Bibircsók Kupára (Carbuncle Cup) is.
Fotók: Sebes Péter