A Belvárostól távolabbra eső területek

Iparszigeti út (korábban: Buzsáki utca) 6-10. sz. alatti régi hőerőmű 

A régi hőerőmű épületének bemutatása előtt elkerülhetetlen, hogy néhány mondatban összefoglaljuk a pécsi bányászat történetének a területhez kötődő legfontosabb eseményeit. 1807-ben hozták létre a pécsi bányakerületet, majd 1848-ban indult meg a korszerű, függőleges aknás művelés. 1852 fordulópont volt, mivel Pécsre települt a Dunagőzhajózási Társaság (DGT), mely nagyarányú fejlesztési tervekkel érkezett a városba. Néhány éven belül, 1857-ben megindult az Üszög és Mohács közti vasútvonal is, ami a szállítás szempontjából jelentett nagy horderejű változást.[1]

Az 1865-ös kataszteri térképen látható, hogy Újhegy ekkor még jórészt beépítetlen volt, kis zártkerti ingatlanok jöttek létre a 19. század első felében, majd pedig elkezdenek kiépülni az első bányászkolóniák a 19. század végén és a 20. század elején. A 20. század elejére már kialakult a modern munkástelep a Gyárvárosban is. Ez a téglaégetők és a Dunagőzhajózási Társaság modern munkástelepe. A DGT építészetének fénypontja az I. világháború végéig tart.[2] Kialakulnak a Buzsáki Imre és a Karancs utcai, valamint a Pécsbányai telepek.

Ennek szomszédságában, Üszög felé esően létesült a DGT szénmosó és villanyáram-fejlesztő telepe, mely a kőszénbányákkal vasúti összeköttetéssel is rendelkezett.[3] Ez az épületegyüttes 1913-as bányakorszerűsítési program után létesült. 1914-re, Gut Árpád és Gergely Jenő tervezőirodájának jóvoltából[4] megépült az újhegyi (üszögi) szénmosó és a villamos erőmű. Ezenkívül iroda, vízelőkészítő, mozdonyszín és műhely is létesült. Logisztikai szempontból egy igen modern telep jött létre, mivel ide érkezett a nyers szén, majd innen szállították tovább az idegen anyagoktól mentesített fűtőanyagot. A szénmosó mellett brikettgyár is működött, valamint az első pécsi erőmű, ahol a megtermelt áramot a korai időkben a bányatelepek kiszolgálására használták elsősorban[5], de 1918-tól már Pécs energiaellátásáról is gondoskodott.

Az 1950-es évek végén épült fel az új Pécsi Hőerőmű, melynek 1965-ös beállítását követően a régi hőerőmű egyfajta tartalék erőműként hasznosult, majd egyéb szénelőkészítő technológiákat telepítettek ide. A kazánház nyugati felét már ebben az időben elbontották.

Az 1990-es évek elejétől kezdve az épület üresen állt, de a homlokzatok tatarozása 1998-1999-ben megtörtént. 2002-ben az újhegyi erőmű épületegyüttesének védési dokumentációját is elkészítette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.[6] 2005-ben pedig miniszteri rendelettel műemlékké nyilvánították az épületegyüttest, azon belül a mozdonyszínt és műhelyt, az erőművet és a vízelőkészítőt, valamint az irodaház épületét.

Ekkoriban az épület műszaki állapota még megfelelő volt, ez azonban gyors romlásnak indult. A gyors avulást több tényező idézte elő: természetes állagromlás és a sajnálatos emberi tényező; azaz fontos elemek illetéktelen eltulajdonítása az épületből. Emiatt oly mértékben meggyengült a tartószerkezetet, hogy 2011-ben az erőmű épületét életveszélyesnek nyilvánították.[7] Így az akkori tulajdonos felterjesztését követően elkészített kutatói szakmai anyag kimondta, hogy az épület elvesztette műemléki értékeit. Emiatt 2015-ben a műemléki védelem törlésére került sor.[8]

A régi hőerőmű épülete egy észak-déli tengelyű, vasbeton-pillérvázas, téglalap alaprajzú épület volt. Szegecselt acélszerkezetű, pala fedésű tetőzettel rendelkezett. A keleti sáv manzárdtetős kialakítású volt, ehhez két lépcsőben alacsonyabb félnyeregtetők csatlakoztak. A lizénákkal osztott keleti homlokzata volt a hétszakaszos főhomlokzat. A földszint felett a falsík visszalépett. Az emeleten könyöklőpárkány húzódott. A főpárkány vékony vasbeton lemezből állt. A földszinten a könyöklőpárkánnyal összekapcsolt, keretezetlen hármasablakok voltak. Jobbról a második szakaszban rizalitba helyezett, három szárnyú, felül acélüvegezett fakapu nyílott. Az emeleti hármasablakok könyöklőpárkányról indultak és a lentiekhez hasonlóan üvegezettek voltak.

A déli homlokzat középső és keleti sávján folytatódott a főhomlokzati tagolás, az ablakokat leszámítva. Fent – részben elfalazva – tetőablakok is voltak. A nyugati utólagos homlokzaton keretezetlen ablakok nyíltak.[9]

Az épület legfőbb értékei az eredeti vasbeton szerkezeti elemek, valamint az épületbelsőben a kombinált födémszerkezet voltak.

Kijelenthető, hogy az épület a korai vasbeton építészet kiemelkedő emléke volt, mely méltán érdemelte ki a műemléki védelmet. A pécsi bányászat történetének is kiemelkedő műemléke volt 2005 és 2015 között, egyben ipartörténeti emlék. A használaton kívül álló épület fenntartása és hasznosításának biztosítása komoly nehézséget okozott. Részben ez vezetett a pusztulásához. Az ipartörténeti emlékek pécsi kálváriája hosszú történet. Ebbe a sorba jól illeszkedik a régi hőerőmű, melyet 2016. február 9. napján robbantottak fel, így egy újabb szomorú fejezettel gazdagodott az egykoron műemléki védelemmel rendelkező elpusztult épületek története Pécsett.

/folyt.köv./