A mexikói Casa Wabi művészeti alkotóműhely számára épített rácsszerkezettel a bentlakók friss tojással történő ellátását célozták meg. A Kengo Kuma and Associates (KKAA), melynek több gyakorlata van emberekkel kapcsolatos projektek tervezésében, úgy döntött, hogy adaptálja a madarak számára a közösségi háztartás modelljét.

A projekt kapcsán egy pavilonjellegű projekt kidolgozására láttak esélyt – azzal, hogy a lakosok ezúttal csirkék. Úgy gondolták, hogy a csirkeketrecet úgy lehet elképzelni, hogy az merítsen a kollektív lakásépítési projektből.

Az egymással összekapcsolódó fadeszkákból készült rácsos falak a csirkék számára alvóhelyet teremtenek. Ezek a falak nyitott, homokos teret fednek le közös együttléthez és az étkezéshez.

Míg a pavilon védett belső terét a benne lakók általános tevékenységeire használnák, a szerkezet, melyet falemezek összekapcsolásával hoztak létre, minden egyes lakos számára különálló cellákat képez a pihenéshez. A rácsos falak négyzet alakú üregeit kívülről hálóval borítják az átszellőzés biztosításának érdekében. Míg a napfény eléri az építmény belsejét, a deszkaváz árnyékot és tartózkodási helyet biztosít az állatok számára.

Többen is felvetik ugyanakkor, hogy a csirkék számára ténylegesen védett, nyugodt hálóhely nem biztosított. Számos országban az állatvédelmi törvény kifejezetten előírja ennek szükségességét. A művésztelep számára kétségtelenül inspiráló esztétikai kiegészítést a ketrecbe zárt célközönség nem feltétlenül értékeli magasra, hétköznapi életükben vélhetően másfajta gondolatmorzsák emelnék a boldogságtényezőt.