A szingapúri Mandai természetvédelmi körzetében megvalósult Mandai Rainforest Resort nem csupán egy szálloda, hanem érzékeny építészeti kísérlet: miként lehet kortárs építészettel jelen lenni egy ökológiailag rendkívül értékes, sűrű esőerdei környezetben anélkül, hogy az épített forma elnyomná a tájat.
A projektet jegyző WOW Architects | Warner Wong Design válasza erre nem a látványos gesztusokban, hanem a visszafogott, tájba simuló megoldásokban rejlik. Az épületegyüttes tömegformálása tudatosan kerüli a monolitikus megjelenést. Ehelyett kisebb léptékű, horizontálisan tagolt elemekből áll, amelyek a terep természetes lejtéseit követve „úsznak” az erdő lombkoronája alatt. Az építészek célja nem az volt, hogy az épület uralja a tájat, hanem hogy annak szerves részévé váljon, mintha az esőerdő lassan nőtte volna körbe az ember alkotta struktúrát.
A tájépítészeti és építészeti koncepció szorosan összefonódik: a zöldfelületek nem dekorációként jelennek meg, hanem térszervező elemként. Belső udvarok, átjárható zöld sávok és növényzettel átszőtt közlekedők biztosítják, hogy a vendég folyamatos kapcsolatban maradjon a természettel.
Az építészeti pályázat nyerteseként a feladatra felkért WOW Architects anyagválasztása az esőerdei környezethez igazodik. A természetes textúrák, a földszínek, valamint a fa és kő dominanciája meleg, taktilis élményt nyújt, miközben az épület vizuálisan nem válik idegenné a környezetében. A nagyvonalú árnyékolók, mély ereszek és perforált homlokzati elemek nemcsak esztétikai, hanem klímatudatos funkciót is betöltenek, védelmet nyújtva a trópusi nap és az intenzív csapadék ellen.
A belső terekben az építészet szinte háttérbe húzódik: a hangsúly a kilátásokon, a természetes fényen és a szellőzésen van. A térélmény nem zárt, hanem átmeneti – folyamatos mozgás a külső és belső között.
A 4,6 hektáros területen elhelyezkedő, 338 szobás resort korábban a Szingapúri Állatkert háttérüzemeltetési létesítményeinek adott otthont. Az épülettömeg gondosan illeszkedik a helyszín adottságaihoz, amelyet az építkezés során kivágott őshonos fafajok visszatelepítésével gazdagítottak. A lián növény ihlette, elágazó épülettömeg kígyózva halad át az erdőn; a tervezés során nem alkalmaztak rögzített homlokzatot, így az építészet és az ökológia egyetlen élő, lélegző organizmussá olvad össze.
A resort, mely Szingapúr első szuper-alacsony energiaigényű szállodája 338 szobája – köztük 24, a lombkorona szintjében elhelyezett faház – mind a szabadtéri életformát helyezi előtérbe, a passzív tervezési eszközök révén maximalizálva a természetes szellőzést és a hőkomfortot.
A Mandai Rainforest Resort esetében a fenntarthatóság nem kiegészítő narratíva, hanem a tervezés kiindulópontja. Az épület tájolása, a természetes szellőzést segítő alaprajzi megoldások, valamint a víz- és energiahasználat optimalizálása mind azt szolgálják, hogy az üzemeltetés hosszú távon is minimális környezeti terheléssel járjon.
Különösen figyelemre méltó az a szemlélet, ahogyan az épület együtt él az esőerdő ökoszisztémájával: a meglévő növényállomány megőrzése, a talaj bolygatásának minimalizálása és az élővilág mozgásának tiszteletben tartása mind a projekt alapvető döntései közé tartoztak.
A Mandai Rainforest Resort nem ikon akar lenni, hanem élmény. Ellentétben a magyarországi organikus építészetben gyakorta elkövetett hibával, az építészet itt nem önmagáért beszél vagy keres kettős tartalmat, hanem keretet ad a természet megtapasztalásához. A WOW Architects munkája finom egyensúlyt teremt luxus és alázat között: a kényelem magas szintje mellett az épület folyamatosan emlékeztet arra, hogy vendégként vagyunk jelen egy nálunk sokkal nagyobb és időtállóbb rendszerben.
Ebben rejlik a projekt valódi ereje: nem csupán esztétikai vagy technológiai teljesítmény, hanem szemléletformáló állásfoglalás arról, hogyan gondolkodhatunk a jövő turisztikai és építészeti fejlesztéseiről a természeti környezet tiszteletben tartásával.