A világ legmodernebb SeaOrbiter óceánkutató központját nyáron vízrebocsátják
Java 2014.02.03.
Az úszó kutatóközpontot Jacques Rougerie francia építész tervezte Jacques Piccard óceánkutató és Jean-Loup Chretien űrhajós szakmai segítségével, melynek összköltségét mintegy 52,7 millió dollára (kb. 12 mrd Ft) becsülik. A SeaOrbiter 1:15 méretarányos modelljét a Dél-Koreában rendezett világkiállításon már bemutatták.

A 12 éven át csak koncepció formájában létező, utópisztikusnak ítélt terv idén nyáron valóssággá válik!
Az úszó laboratórium megjelenésében nagyon eltér egy klasszikus hajótól vagy egy tengeralattjáró formájától, mivel függőlegesen áll a vízben, mint egy valóságos épület. Az 51 méter magas 10 szintes laboratórium több mint fele a víz alatt lesz biztonsági okokból, funkciójának megfelelően mégiscsak speciális épületről van szó. A SeaOrbiter-t úgy tervezték, hogy az óceán áramlataival szabadon sodródjon, azonban két hajócsavar segítségével akár önálló helyváltoztatásra is képes legyen. Ez a tervezés tiszteli a fenntarthatóság építészeti elveit, hisz meghajtását teljes egészében a nap, a szél és a hullámok által termelt energiával feltöltött akkumulátorok segítségével végzi, illetve alternatív meghajtásként egy bioüzemanyag tartályt is kapott. A hajótest alumínium és magnézium ötvözetből készült, a kutatóállomás alsó szintjeiről pedig vízalatti robotok indíthatóak az ismeretlen tengerfenék felfedezésére.

A SeaOrbiter felépítése

Víz feletti rész felépítése:
– nyolc antenna, egy emelő kar és egy 360 fokos körpanorámás kitekintő
– lift, motor terem, búvárközpont és dekompressziós kamrák
– két szinten: irányítóközpont, raktár, búvár robot

Víz alatt rész felépítése:
– kapitány szobája, multimédia szoba
– megfigyelőterem és laboratórium, ahova a begyűjtött mintákat is szállítják, 8 fős legénység számára alvóhely
– megfigyelőterem, étkező és konyha panorámás vízalatti ablakokkal. Nappali, ahol a legénység összegyűlhet, itt történnek az eligazítások is.
– átmeneti kamra a normál és nagynyomású rész között. Tengeralattjáró hangár, közvetlen kijárattal a tenger felé.
– megfigyelőállomás 8 fő számára.
– szállás és munkaállomás nyolc kutató számára. Ballaszt, vízkészlet, üzemanyag, vízalatti reflektorok és egy masszív 450 tonnás tőkesúly, ami egyensúlyban tartja az egész tornyot. A tőkesúly részlegesen visszahúzható, ha a Szuezi- vagy Panama-csatornákon kell majd áthaladnia, illetve szükség esetén teljesen le is választható.

A kutatások nemcsak a tengerfenék minél teljesebb megismerésére szolgál, hanem tanácsokat is megfogalmaz majd az időjárás szélsőségeinek leküzdésére, továbbá a globális felmelegedés kivédésére is. Ismert tény, hogy a kibocsátott széndioxid összmennyiségének egynegyedét nyelik el az óceánok.

A teljes tervezési és megvalósulási folyamatban a NASA is kivette a részét.

Forrás: www.inhabitat.com
www.dezeen.com
www.erdekesvilag.hu

Címkék: Jacques Rougerie francia építész, SeaOrbiter óceánkutató