Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet A Budavári Palota déli összekötőszárnyának és zárt kertjeinek műemléki felújítása címmel szervezett konferenciát a Várkert Bazárban április 20-án. A résztvevők meghallgathatták a tervező építészek előadásait a kertek felújításáról, a déli összekötőszárny helyreállításáról és a Szent István-terem rekonstrukciójáról. Rostás Péter művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, Potzner Ferenc építész, művészettörténész és Potzner Ádám építész előadásai előtt L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára tartott megnyitó beszédet.
Talán a legérdekesebb újdonság a Rostás Péter által felvázolt kutatómunka volt, amivel a Szent István-terem eredeti állapotát derítették fel a lehető legpontosabban. Több szerencsés véletlen is segítette a BTM szakértőit, például a terem Zsolnay majolikacsempéiből a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzött meg darabokat, a textilekből a tervezők leszármazottai és más múzeumok, míg a legnagyobb segítség az, hogy egy zsidó fakereskedő a saját budai villájában 1:1 másolatban felépítette a Szent István-terem mását. „Érdekes volt rádöbbenni, hogy valakinek annyira meghatározta ez a terem saját magyarságtudatát és nemzeti érzését, hogy szerette volna viszontlátni a házában” – fejtette ki Rostás Péter.
A kormány képviseletében felszólaló L. Simon László arról beszélt, hogy a Budavári Palota organikus fejlődés eredménye, ami viszont a kommunizmus idején megtört. Ahogy idővel minden épület, úgy ez is elhasználódott, és most ideje nekikezdeni a felújításának. „Fontos tudni, hogy nem valamelyik állami vezető mutatott rá az alaprajzra egy ponton, hanem szakemberek javaslata alapján döntött úgy a kormány, hogy elsőként a Szent István-terem kerüljön rekonstrukcióra, és minden további építészeti kérdésben is a szakemberek tanácsára hagyatkozunk” – emelte ki az államtitkár. Azt is kijelentette, hogy a vár turisztikai desztinációként is fejlesztésre szorul, hiszen a várnegyedbe érkező turisták kevesebb, mint egy tizede lép be a palota területére. „Képzeljük el, ha csak minden tizedik a környékre érkező turista lépne be a Versailles-i kastélyba. Elfogadhatatlan lenne” – hozta példaként Párizst a kultúrpolitikus.
Az első előadásban Potzner Ádám az egykori középkori kertek visszaépítéséről tartott beszámolót. „Célunk az, hogy az eredeti szellemben újuljanak meg a kertek” – ismertette terveit az építész, részletesen kitérve a nyugati zártudvarról eltávolítandó lépcsőre, és a most meglehetősen észrevehetetlen (pedig a középkorban a várban a legmagasabb) István-torony kismértékű magasítására. A második előadás során Potzner Ferenc az összekötő szárny kapcsán számos tervet és a korábban elkövetett hibákat elemezte. „Ezzel a kis nyaktaggal régészeti, műemléki kontextust teremtünk meg egészen az Ybl tértől kezdve” – emelte ki az összekötő szárny jelentőségét az építész. A nyaktag déli homlokzatára visszakerülne a hauszmanni kapumotívum, így megszűnne annak sematikus, E szárnyba simuló jellege, és valóban be is lehetne menni az alagsori szinten, ahol a gépészeti terek rovására egy átjáró, és a földszintre vivő lift is helyet kapna. A Szent István-terem szintje a régivel azonos megjelenésű lenne, bár az egykor teljes vastagságban tömör falak helyett a gépészetet is befogadó, és könnyebb, üreges falakkal. Az oroszlános udvar felőli homlokzatra csak a tetőszinti pártázat kerülne vissza.

A konferencia végén kérdések feltevésére nem volt mód, a bemondó hölgy a részvételt megköszönve elbúcsúzott, majd még a hivatalos műsoron kívül L. Simon László államtitkár azt a felhívást tette: akinek a tulajdonában esetleg van a Szent István-teremből származó tárgy, sokat segítene, ha jelezné – hiszen ezeket a tárgyakat nem a háború semmisítette meg, hanem előbb elvitték a teremből.