Azt nem tudjuk pontosan, hogy Hauszmann déd- vagy ükapja költözött-e az 1700-as évek közepén Bajorországból Budára, de az biztos, hogy nagyapja, Hauszmann Konrád már budai polgárként született. Hauszmann Alajos szüleinek a Vízivárosban volt házuk, szőlőjük és fűszerkereskedésük. Az elemi iskola első három osztályát Budán a várban, a piaristáknál járta ki, a negyedik osztály és az első gimnázium elvégzésére viszont szülei Tatára küldték, hogy a magyar nyelvet rendesen megtanulja.

1858-ban ismét hazakerült és Budán a reáliskolában folytatta tanulmányait. „Az előadási nyelv német volt, a tanárok többnyire csehek, és ezek között különösen Rotter Richárd volt a legnagyobb magyarfaló, akinek a hatvanas évek kezdetén nemegyszer rendeztünk macskazenét, és akit azzal bosszantottunk, hogy előadás közben pengő sarkantyúval jártunk ki és be a tanterembe.” – írja visszaemlékezéseiben. 1861-től aztán a magyar diákokkal nem nagyon rokonszenvező német és cseh tanárokat – a magyarul ugyan nem beszélő, de hazafias érzelmű – Schenzl Guido igazgató magyar tanárokkal váltotta fel.

Hauszmannt középiskolás éveiben főleg a vegytan és a fotografálás érdekelte. Többféle sportot űzött, néhány társával megalakította az első budai csónakegyesületet. Amikor csónakjukkal a Dunába borultak, szülei eltiltották ettől a „veszedelmes sporttól”, de ez nem szegte kedvét, hanem a színjátszás felé fordult: a német mérnökök és cseh hivatalnokok által létrehozott társadalmi egylet német nyelvű színielőadásaival szemben barátaival magyar színtársulatot alapított, amelynek ő volt a „díszletfestője, igazgatója, pénztárosa és első szerelmese”.

Jómódból vagyontalanságba

Az építész pályát Szkalnitzky Antal (a korszak jeles építésze, többek között az Egyetemi Könyvtár tervezője) hatására választotta, aki a rajzait meglátva felhívta az édesapja figyelmét fia tehetségére. „Szkalnitzky mindenekelőtt azonban azt kívánta, hogy a kőmívesmesterséget meg kell tanulnom, és a szabad időmet, valamint a vakációkat munkában tölteni. Rögtön fel is vétetett kőművesinasnak Diescher József építőmesternél, aki akkor a Tudományos Akadémia épületét emelte, amelynél Szalnitzky, mint a berlini Stüler építész megbízottja, művezető volt.” – emlékezik vissza Hauszmann önéletrajzában.

Édesapja 1863-ban bekövetkezett halála megrázta a család anyagi helyzetét. Hauszmann így írja le a váratlan szituációt: „Miután jómódban éltünk, és családunk a Vízivárosban igen ismeretes és tekintélyes volt, azt hittük, hogy nagyobb vagyonnal is rendelkezünk. Sajnosan kellett azonban tapasztalni, hogy édesatyám halála után oly kötelezettségek terhelték a hagyatékot, hogy csakis az ingatlanok értékesítése árán lehetett azokat kiegyenlíteni.”

Édesanyja hatalmas energiák befektetésével, de végül is sikeresen megoldotta a pénzügyi nehézségeket, a fűszerkereskedést megtartotta és maga vezette tovább, így biztosítva négy gyermeke további neveltetését. Hauszmann magánórák adásával kereste meg a saját kiadásainak fedezéséhez szükséges összeget.

A "három vad magyar" Berlinben

1864-ben beiratkozott a Műegyetemre, ami ekkor még a várban, az Országház utcában volt. A tanári karban olyan jól ismert nevek szerepeltek, mint Stoczek József (fizika) és Kruspér István (mértan). Az építészeti előadásokat Szkalnitzky tartotta, akinek az építészirodájában Hauszmann az egyetem mellett munkát és így fizetést is kapott. Ugyancsak Szkalnitzky volt, aki azt a tanácsot adta neki, hogy a Műegyetem második éve után Berlinben a Bauakademie-n folytassa tanulmányait.

1866 augusztusában Lechner Ödönnel és Pártos (ekkor még Punczmann) Gyulával együtt indult Berlinbe, ahol a helyiek által „drei wilde Magyaren” (három vad magyar) vagy „die Ungarn mit den feschen Beenen [Beinen]” (fess lábú magyarok) elnevezéssel illetett ifjak „nagy szorgalommal frekventálták” az Akadémiát, szabad idejüket pedig akvarellfestéssel és aktrajzolással töltötték. Itt ismerkedett meg feleségével is, akivel aztán 1874-ben – miután leendő apósa Budapestre utazott, hogy személyesen győződjön meg arról, milyen körülmények várják a lányát – kötött házasságot

1867-ben a szünidőben a kereskedelmi minisztérium ösztöndíjával Párizsba utazott a világkiállításra. A második berlini tanévben már egy építész irodában munkát is kapott, ahol a dóm pályázatán dolgozott. Tanulmányai végeztével Varsóban kínáltak neki munkát jó fizetéssel és lakással, de inkább Szkalnitzky Antal felkérését fogadta el, aki műegyetemi tanszékén asszisztensi állást ajánlott neki, és akinek aztán az építészirodájában is dolgozott.

"Görgey úgy állt, mint Sion hegye"

Szkalnitzky egészsége hamarosan megromlott (1876-ban el is hunyt), Hauszmannt először a helyettesítésével bízták meg, majd 1872-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Tervezőként is egyre több önálló munkája volt és ezek révén sok prominens személyiséggel is kapcsolatba került.

„Szarvassy Sándor, akivel szoros barátságban voltam, egyszer beállított hozzám azzal, hogy a budapesti angol konzul megvételre felajánlotta neki „Királyné” nevű vitorlás jachtját, melyet Angliából a Balatonra hozatott, de mivel Koppenhágába áthelyezték, a hajón túl kell adnia. (…)
Mivel a hajó tényleg nagyon szép és elsőrendű gyártmány volt (…), megvettük, és egy angol matróz által megtanultuk a vitorlás jachtozást. Hajónk feltűnést keltett, és csakhamar gróf Nádasdy Ferenc, gróf Esterházy, Inkey és többen hozattak vagy építtettek hajókat, és így keletkezett a „Stefánia Jacht Klub”, amelynek klubházat is építettem.”

A hajózás azonban nem volt mindig zavartalan: „…Millasin és felesége, valamint Görgey Artúr, akik Füreden voltak, megkértek, hogy vigyem őket át Keszthelyre. Délután indultunk, és Badacsony alatt óriási felhőszakadás és vihar ért. (…) Millasin és felesége tengeribetegséget kaptak. Görgey úgy állt, mint Sion hegye, mozdulatlanul és várta a történendőket. Végre este 7 óra tájban megszűnt az eső, és láttuk, hogy a zalai parthoz közel vagyunk. Egyszerre a hajó zökkent és zátonyra került. A parton (…) halászok raktak tüzet konyhájukban. Sok kiabálás és trombitálás után végre csónakkal (…) kivittek a partra. Az éjjelt a halászkunyhóban töltöttük, és reggel felkeresve a legközelebbi falut, szekérrel mentünk vissza Füredre.”

"...nagy luxussal és fényűzéssel..."

Hauszmann nagyon komoly szerepet játszott a műegyetemi oktatásban, az akkor szerveződő építészeti szakosztály létrehozásában. Magyar nyelvű tankönyvek akkoriban nem léteztek, a tananyagot német művekből állította össze. „…És hogy ez mennyi éjszakámba került, azt csak feleségem tudná megmondani, aki sokszor még hajnalban ott talált az íróasztal mellett.” – jellemzi a befektetett munkamennyiséget Hauszmann.

1882-ben nemzetközi pályázatot írtak ki az Országház építésére, ahol Steindl gótikus stílusú és Hauszmann reneszánsz stílusban elkészített terve egyaránt első díjat nyert. Tisza Kálmán miniszterelnök és Ybl Miklós Hauszmannt támogatták, Andrássy Gyula és Tisza Lajos Steindl terve mellett törtek lándzsát. Végül a bizottság egy szavazat többséggel a gótikus terv mellett döntött, így Steindl kapta a megbízást.

1890-ben a New York amerikai életbiztosító társaság hirdetett pályázatot palota építésére, ahol Hauszmann megint csak első díjat nyert, de ebben az esetben a New York-palota az ő tervei szerint is épült meg. „Általános feltűnést keltett a kávéház, amely nagy luxussal és fényűzéssel lett berendezve, ez eddig ismert hasonló építményeket felülmúlva. Az épület átadásakor eljöttek a New York-i igazgatók, és nagy ünnepélyek keretében lett a ház felavatva.” – írja az épületről.

A RIBA tiszteletbeli levelező tagja

Ugyanebben az időszakban kapott Hauszmann megbízást a Kúria (ma Néprajzi Múzeum) és a fiumei kormányzói palota megtervezésére, majd Ybl halálakor a budai királyi palota építésvezetői tisztjét is ő vette át. Ahogy a visszaemlékezéseiben leírja, Ferenc József mindvégig támogatta az építkezést, a bécsi udvari körök azonban ahol csak lehetett, akadályozták Hauszmann törekvéseit, így egy idő után a hivatalos utat megkerülve a miniszterelnökön keresztül közvetlenül a császárhoz fordult (akivel többször személyesen is találkozott). Így érte el például, hogy az épületet ne a bécsi palotából kiselejtezett bútorokkal és egyéb felszerelési tárgyakkal rendezzék be, hanem magyar mesterektől megrendelt iparművészeti darabokkal.

Hauszmann nemzetközi szintű elismerésekben is részesült: „1894-ben tartott Higiénikus Kongresszus alkalmából több kiváló angol építész tartózkodott Budapesten, (…) akik megtekintették építkezéseinket, és igen elismerőleg nyilatkoztak az Országház, a Kúria és a királyi vár tervei felett. Ők értesítettek, hogy Steindl Imrét és engem a Royal Institute of British Architects londoni egyesületnek tiszteletbeli levelező tagnak fognak ajánlani. Röviddel elutazásuk után megkaptuk kinevezési okmányainkat (…).”

A Műegyetem Múzeum körúti és annak környékén lévő épületei ebben az időben már egyre kevésbé tudtak megfelelni az intézmény igényeinek. „Nagy vajúdás után” 1902-ben született döntés az új lágymányosi egyetem létrehozásáról. A tervezéssel Cziegler Győző műegyetemi tanárt bízták meg, aki azonban csak a kémiai és a fizikai intézetek terveit tudta elkészíteni, mivel időközben súlyosan megbetegedett, majd 1905-ben meg is halt. Ekkor a helyét Hauszmann vette át.

Herz pasa műegyetemi indexszel

Hauszmann egész életében sokat utazott, nagy hatással volt rá már az az első út is, amit még édesapjával Triesztbe és Velencébe tett meg. A párizsi világkiállításhoz kapcsolódóan aztán bejárta Franciaországot, a berlini tanulmányai végén Németországot, majd az első komoly tervezői honoráriumából egész Olaszországot. Az új munkái előtt általában külföldön tanulmányozta a hasonló épületeket, a királyi palota tervezéséhez kapcsolódóan például végigjárta Berlin, Potsdam, Koppenhága, Stockholm, Amszterdam, Brüsszel, London, Párizs és München uralkodói székhelyeit. 1912-ben húsz műegyetemi hallgatóval Románián és Konstantinápolyon keresztül Görögországba utazott. 1914-ben még hosszabb utat tett meg: feleségével és nászasszonyával, Hültl Józsefnével Egyiptomban és Palesztinában jártak.

„Kairó az Oriens Párizsának nevezhető. A nagyszabású épületekkel és elsőrangú hotelekkel övezett főforgalmi útvonalain (…) oly nagyvárosi élénkség és forgalom vonul végig, minőt csak a párizsi boulevard-okon találunk, (…) és ha mindehhez hozzáképzeljük a számos sétáló idegent, akik közül különösen az amerikai és angol nők tűntek fel hipermodern toilettjükkel, és láttuk a robogó autókat, pompás magánfogatokat és számos úrlovast, akkor megállapíthattuk, hogy Kairóban találkozik az Oriens az Okcidenssel. ” – írja Hauszmann úti beszámolójában.

Magyarokkal persze mindenhol lehet találkozni: „…néhány nappal megérkezésünk után jelentkezett nálam egy úr, aki „Herz pasa” néven mutatta be magát, és magyar nyelven szólított meg, (…) személyének azonosságát egy műegyetemi indexszel igazolta, melyből kitűnt, hogy Herz Miksa a királyi József Műegyetem építészi szakosztályán tanítványom volt. Herz Kairóban telepedett le, mint építész, és jelenleg az egyiptomi kultuszminisztériumban államtitkári rangban az arabs múzeumok igazgatója, a kairói műemlékek felügyeletére kirendelt bizottságnak elnöke és restaurátora. (…) Herz pasában egy kitűnő vezetőre találtam, aki több napon át kalauzolt, és a legkiválóbb mecsetekhez, régi lakóházakhoz, valamint restaurálás alatt álló műemlékekhez vezetett, és szakszerű felvilágosításokkal szolgált.”

Forradalmak és konszolidáció

1917. június 9-én, hetvenedik születésnapján Hauszmann elégedetten összegezte addigi pályafutását naplójában, miszerint szép szakmai sikereket ért el, és ezeknek köszönhetően a kezdeti vagyontalan helyzetéhez képest anyagilag is biztosítani tudta a családja helyzetét, gyermekei és unokái körében boldogan élvezheti munkája gyümölcsét. Azonban ekkor még nem tudhatta, hogy milyen nehézségek várnak rá az I. világháború végeztével és az azt követő forradalmak idején.

Ingatlanjait köztulajdonba vették, saját lakásáért is lakbért kellett fizetnie, nőtt az infláció. 1920 decemberében így ír: „A folyton emelkedő drágaság (…) már alig elviselhető, és a kiadások messze túlhaladják rendes bevételeimet. Dacára, hogy igen takarékosan élünk, mulatságokban nem veszünk részt, színházba nem járunk, ruhákat már évek során sem szereztünk be, az egyszerű háztartás költségei, a felemelt adó, világítási és fűtési költségek oly összegeket vesznek igénybe, amelyekről azelőtt még álmodni sem mertünk. Miután értékpapírjaimat meg akarom tartani, két festményt: Giergl- és Feszty-féle képeimet bocsátottam az Ernst Múzeum aukciójának a rendelkezésére (…) és így egy félévre a kiadások biztosítva látszanak.”

A helyzet aztán lassan konszolidálódott. 1922-ben a Műegyetem díszdoktorává avatják, 1924-ben ünnepli feleségével az aranylakodalmukat, majd májusban az MTA tiszteletbeli tagjává választják. 1926. július 31-én, féléves súlyos betegség után 79 éves korában hunyt el Velencén.

Pesti Monika - Lechner Tudásközpont

Forrás:
Hauszmann Alajos: Életem és működésemről. In: Az építészet mesterei – Hauszmann Alajos. Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2002
Hauszmann Alajos: Egyiptomi és palesztinai úti beszámoló. In: Az építészet mesterei – Hauszmann Alajos. Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2002
Sisa József: Magyar építészek külföldi tanulmányai a 19. század második felében. In: Művészettörténeti Értesítő, 1996/3-4.

Képek forrása:
Az építészet mesterei – Hauszmann Alajos. Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2002