Harry Emil és Klaus Madsen megígérték ugyan egymásnak, hogy nem keresnek új otthont, ma már mindketten boldogok, hogy Klaus megszegte megállapodásukat és rátalált egy 1971-ben épült, Holte óvárosában álló ház hirdetésére. A ’70-es évek jellegzetes építészete és a kor háztartásainak számos autentikus vonása látszott még a házon, és bár épp a föld másik oldalán nyaraltak, mikor meglátták a hirdetést, hazatérésük után azonnal meglátogatták. „Volt valami igazán egyedi a házban. Első tulajdonosai árulták, így még soha nem volt a piacon. A helyszínen döbbentünk rá, amikor beléptünk, hogy ez mennyire kézzel fogható: a belsőépítészeti kialakítás, a fa mennyezet és a ’70-es évek furcsa kiegészítői elképesztő hangulatot adtak a háznak.” – mesélte Harry Emil.

A dán építészet számos kiváló alkotót adott a világnak a 20. század második felében. A korai modernizmusban gyökerező skandináv építészet mindig a természetes anyagokra és az áttekinthetőségre fókuszál, a dán építészek, mint a vasbeton szerkezeteket megújító Jørn Utzon vagy az acél-üveg építészet helyi művelői, a Koppel házaspár (Eva és Nils Koppel) mindig őszinte, egyszerű épületek létrehozására törekedtek, ennek hatására, a 20. század második felében pedig létrejött a skandináv építészeten belül egy sajátos dán ág: az ilyen épületekben a magasabb részek rendszerint a nagyobb belmagasságú, több oldalról világított, nagy közös tereket tartalmazzák, melyekhez erkély vagy tarasz kapcsolódik; az alacsonyabb házrészekben pedig a többi helyiség kap helyet. Jellemző továbbá az egyszerű nyerstégla homlokzatok és az egymásba metsző tetők alkalmazása. Ebbe a sorba illeszkedik Harry Emil és Klaus új otthona is. „Amikor némi gondolkodás után visszatértünk, már nem volt kérdés számukra, hogy ez lesz az új otthonunk” – emlékezett vissza Harry Emil. A családi házat Bertel Udsen tervezte, akinek a dán modernizmus stílusjegyeit megán viselő, mégis egyéni látásmódja számos ponton tetten érhető: az erőteljes szintelválasztás, a fenyő mennyezet és a fekete ablakkeretek egyaránt erős karaktert adnak az épületnek. Harry Emil és Klaus pedig még mindig izgatottan beszél új házukról: „Ennek a háznak lelke van. Mély nyugalmat áraszt és – ellentétben sok újépítésű házzal – az akusztika csodálatos. Szoros kapcsolatban áll a külső világgal, a természettel. A fekete ablakok mintegy képkeretként ölelik a kertet; olyan, mint egy műalkotás.”

Egy ponton csorbult az építész víziója: Bertel Udsen eredeti rajzain tetőablakok is szerepeltek, amelyeket a tulajdonos soha nem építtetett be. „A ház egyetlen hátránya a konyhában uralkodó sötétség volt, amit az eredeti tervek szerint tetőablakok oldottak volna fel. Egyszerű ötletünk támadt: járjunk az építész nyomában és építsünk be tetőablakot” – mesélte Harry. „Komoly erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a ház összes karakterjegyét megőrizzük, sőt, megvalósítsuk az építész eredeti látomását. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez a vártnál is jobban sikerült, amihez a VELUX szakemberek is kellettek.” A pár a VELUX szakértőktől kért tanácsot, akik a lehetőségek felmérése után három nagy íves üvegű lapostetős felülvilágító beépítését javasolták, amelyeket azonban nem a konyhában kívántak elhelyezni, hanem a sötét folyosón, amely a lépcsőházat és a konyhát köti össze. „Azonnal éreztük, hogy ez a megoldás! Ezzel a kis változtatással a tervezettnél is több helyen lehet világos, jobban kihasználhatjuk a természetes fényt” – lelkendezett Harry.

Ennek ellenére, mikor eljött a felülvilágítók beépítésének napja, Klaus és Harry Emil kis híján visszalépett: „Furcsának tűnhet, de megrettentünk a brutális cselekedettől, hogy szétverjünk egy gyönyörű, régi házat, amely remekül működik. Amikor azonban az első lyukat ütötték a mennyezetbe, minden kétségünk elszállt. Elképesztő volt. Még az ablakot telepítő szakemberek is megálltak egy pillanatra és felkiáltottak: ’Ez fantasztikus lesz!’”

A három nagy VELUX íves üvegű lapostetős felülvilágító segítségével a napfény mélyen a belső térbe jut, egységbe fogja az előtér, a konyha és az étkező helyiségeit. „A három felülvilágító közül kettő elektromosan mozgatható, ami jelentősen megkönnyíti otthonunk szellőztetését – az esőre és a szélre reagálva pedig automatikusan bezáródnak. Tényleg úgy érezzük, a friss levegő bejutása a testünkre és a lelkünkre is hatással van. Látjuk, ahogy a Nap sugarai betöltik a teret, érzékeljük az időjárás változásait, a Nap járását. A lépcsőn ülve látom a kertben álló szép fenyőfa csúcsát. A korábban sötét előtér – mesélte Harry – most kulcsszerepet kapott a házban: tervezzük, hogy berendezzük kényelmesebbre, mert még több időt szeretnénk itt tölteni.”

(X)